Legendákra vadászunk

21

Mint ahogy megbeszéltem a többiekkel, én vissza mentem a múzeumba, hogy körbe szimatoljak. Azonban ez nem azzal járt hogy körbe kérdezgettem. Sétálgattam a kiálítások között és próbáltam bizonyos dolgokat megtalálni. Természetesen az első számú a szfinx volt, de azt valahogy nem tudtam elképzelni, ahogy elém ugrik egy találós kérdéssel az egyik sarkon. A kettes számú a kincs volt, amit őriznie kell. Rengeteg műtárgy van itt, de le kellene szűkítenem melyik az amelyik akkor értékű, hogy egy ilyen bestia őrizze. A hármas versenyző pedig a kopogó szellem vadászat. Egy szellemet sok előjel felfedd a vadászoknak, nem lehet hogy valaki ennyire elnézet valamit!

- Ryvera kisasszony? - a megszólításra megdermedtem. Megfordultam és egy fiatal sráccal találtam szembe magam.

Kicsit fiatalabb mint én és tökéletesen beleillik a környezetbe. Kockás inget viselt és farmert, nem tűnt ki különösebben. Azonban az órája a csuklóján egy céges darab volt.

- Igen én vagyok - nyújtottam felé a kezemet, mire mosolyogva elfogadta.

- Az én nevem Adam. A cég itteni embere vagyok.

- Itteni ember? -elég meglepő ez az információ, mivel azt mondták senki nincs a közelbe aki eltudja intézni a dolgot. - Mármint történész?

- Történész és csapdász. A specializációim. Ebből  a múzeumból származnak a különleges tárgyak amelyek némely küldetéshez szükségesek.

- Mint például...?

- Artúr király kardja, pandora szelencéje - kezdi a felsorolást, mire csak értetlneül meredek rá. - Mármint tudom hogy az Ön csapata még új ebben a körben, ezért még nem tudtam adni semmit a segítségükre.

- Á - mutattam rá. - Szóval ezért mentek eddig ilyen rosszul  dolgaink - próbáltam a legkevésbé szarkasztikus hangomat megütni. - Nos Adam, akkor ezek szerint te azért vagy itt hogy segíts minket.

- Természetesen - bólint.

- És te küldted a jelzést a cégnek, hogy van egy kopogó szellem itt?

- Igen.

- És történész vagy...tehát utána kellett nézned a dolgoknak.

- Talán valami baj van? Nem jelenthettem volna?

- Adam itt nem egy kopogó szellem ólálkodik. Egy szfinxel van dolgunk.

- Egy szfinxel? - kérdez vissza elképedve.

- Igen ez egy elég komoly dolog, szóval szeretném hogy ameddig mi kezeljük a dolgokat addig esetleg segíthetnél a csapatomnak. Odakint.

- Persze amiben csak tudok segítek - bólogat serényen.

- Csodás, akkor odakint lesz a furgon, amint megérkeznek a többiek.

- Addig magával maradok.

- Csodás - jegyzem meg szarkasztikusan az orrom alatt.

- Igazándiból a maga segítségére is lehetek. Mint említettem a csapdák is az erősségeim közé tartoznak, így tudok esetleg szolgálni egy ötlettel.

- Ez nem rossz ötlet. Fogott már szfinxet?

- Még nem.

- Na és mi fogott már?

- Hát valójában élesben még semmit - vakarta meg a tarkóját. - De az elmélet már elég jól megy.

- Rendben akkor a gyakorlatot most teszteljük majd, csak ha lehet mindenki ússza meg.

Kettesben jártam be vele a helyeket, de semmit sem találtam. Nate átküldte a tervrajzát is az épületnek és Adam be tudott vinni néhány helyre, de ott sem volt semmi figyelemre méltó nyom. Vissza üzentem a srácoknak hogy semmit sem találtunk, de a raktárban nem volt térerő, szóval elindultam kifelé Adammel. Odakint persze már izgatottan totyorgott, ami aranyos volt tőle. Habár első ránézésre nem tűnt fel, de szerintem most lépet bele a nagybetűs életbe. Kezeit a farmer zsebébe csúsztatva hintázott a lábfején. Odabent nem sokat beszélgettünk, de láttam rajta az igyekezett, hogy a kezem alá dolgozzon, vagy legalábbis a lehető legtöbb információt adja át a számomra arról amiről kérdeztem. Chris begurult elénk, mire feltépve a hátsó ajtót szálltunk be. Adam bemutatkozott a kis csapatnak is és Auróra szinte azonnal lecsapott a fiú történelmi tudására. Igazándiból ők ketten beszélgettek, néha Nate vagy én közbe szóltunk, de azt a sok tömör lexikális tudást képtelenek voltunk követni amiket egymás között megvitattak. Előre másztam Chris mellé majd halkan elmondtam neki hogy semmit sem találtam odabent és hogy Adam volt aki a kopogó szellemről számolt be a központnak.