Legendákra vadászunk

27

Teljesen besötétedett. Hallottam hogy a másik fánál ülők egyre jobban fészkelődnek és suttogva beszélgettek. Eric is magához tért és próbálta feszíteni a kötelet, de neki sem volt túl sok sikere a szabadulás terén.

- Megmozdult! - kiált kétségbe esetten Au. - Úristen!

- Karen! -kiált rám Nate, de nem mozdulok. - Karen!

- Karen mi a baj? -kérdezi Eric, miközben mozgolódik hogy rám nézzen, de a fa másik oldalán van.

"Itt vagyok" suttogja a fülembe Markus hangja, majd megérzem amint a mágia megcsípi a bőrömet.

- Dimittis - suttogom, mire a kötelek leoldódnak rólam.

Felállok és a fák közé lépek. Látom amint a madárijesztő a földet érése után most felegyenesedik. Egyik kezében egy kaszát tartott aminek éles végét a földön húzta maga után amikor elindult felénk. Elengedtem a többieket is a mágiával, mire mellém álltak.

- Futás! - adtam a parancsot, mire senkinek nem kellett kétszer mondani.

- Ha kiérünk a gyümölcsösből, akkor nem követhet. Elvileg - adja az információt Au.

- Csodás, de merre van az a ki? - kérdezi Eric.

Futottunk, de a szörnyeteg egyre közelebb ért a hátul futókhoz, mire egyetlen gondolat után ami azt mondta ez nem jó ötlet megálltam. Persze a többiek is lefékeztek.

- Mit csinálsz? - kapja el a karom Eric.

- Menjetek! Feltartóztatom.

- Bolond vagy ha azt hiszed legyőzheted - ingatja a fejét, miközben tovább rángat.

- Menjetek! - löktem rajtuk egyet, majd szembe fordultam a lénnyel aki serényen szedte élettelen lábait.

- "Prohibere" - a kimondott szavaknak nagyobb erejük volt.

Kicsit megremegett és lelassult, majd végül teljesen megállt végre.

- Ad genua supplex! - teljes erőmből küldtem felé a szavakat, mire a olyan erővel esett térdre a lény, hogy az egész testében érezhette a becsapódást.

Oda lépkedtem hozzá, majd elvettem a mozdulatlan és térdelő lénytől a kaszát, majd nem gondolkodva vettem egy lendületet és átvágtam a törzsén. A kiálló nyelet elengedtem, majd elhátráltam tőle. A szavak ereje elmúlt, mire a lény felállt, majd kivette a pengét magából. A seb helyén szalma darabok estek ki. Tehát a madárijesztőben nem lehet kárt tenni, csak a fát tudjuk elpusztítani. Ameddig ezen gondolkodtam már ismét a markában tartotta a kaszát, én pedig futottam tovább. Ha még egyszer használom rajta a szavakat akkor teljesen legyengülök és akkor nem fogok tudni tovább futni. Próbáltam manőverezve cikk-cakkozni a fák között, de nem maradt le. Megfordult a fejembe hogy felmászom, de lehet utánam jönne és akkor csapdába esek, vagy lassan másznék belém akasztaná a pengét és lerántana majd végezne velem. Gyorsan elvetettem az ötletet. Hirtelen a lény azonban fájdalmasan összerándult, majd a semmiből lángra lobbant. Megálltam és szaporán szedve a levegőmet figyeltem az instant felgyulladt lényt. Biztosan megtalálták a többiek a fát. Tovább futottam a furgon felé, vagyis amerre azt sejtettem. Amint odaértem Auróra a nyakamba ugrott.

- Hálisten hogy te is kijutottál - olyan szorosan ölelt, mintha ismét megkötöztek volna. Nate is becsatlakozott az ölelésünkbe, mire elnevettem magam. - Eric időben odaért?

- Felgyújtott a fát. Időben cselekedett - mosolyogtam rájuk, majd elővettem a csomagtartóból egy lángszórót.

- Menjünk mi is segíteni - intettem nekik, de mielőtt elindultunk volna Eric sietős léptekkel igyekezett felénk.