Legendákra vadászunk

24

A lábaim már teljesen feladni készültek a szolgálatot, mire vissza értem. Beültem a vezető ülésre majd hátra pillantottam. Órákig voltam távol mégis még mindig ugyan abban a pózban ültek. A visszapillantóban néztem a fiúra akire most a világon a legdühösebb voltam.

- Tehát kinek dolgozol? És mi vagy te?

- Ha elmondom meg kell ígérnetek hogy nem adjátok tovább a cégnek. Főleg nem a te szüleidnek - néz rám, mire felnevetek.

- Oh, hogy te ígértetsz velünk ilyet! Nagyon vicces vagy haver!

- A fejem múlik rajta.

- Itt is az életed a tét. Még nem döntöttem el mit teszek vele - mosolyogtam rá. - Ja és ha már itt tartunk most már hívhatsz gyilkosnak. Megöltem Adamet és téged is élvezet lesz.

Lesüti a tekintetét.

- Sajnálom azt a dolgot. Nem akartalak vele megbántani, csak más szemszögből akartam rávilágítani.

- A kérdésre válaszolj! - utasítom unott hangon. Nem voltam vevő a sajnálkozására.

- Én egy lény vagyok, akiről nem tanultok a cégnél.

- Micsoda kijelentés - fonja karba a kezeit Au, mire büszkén elmosolyodom. - Mintha jártál volna a kiképzésre.

- Igaz, nem jártam a kiképzésetekre. Ahogy az is hogy ez az arc nem teljesen az enyém.

- Tessék? - borzad el Nate, nekem pedig a kezembe csúszik a tőröm. Rossz előérzetem támadt.

- Szóval nem vagyok egészen ember - ahogy ezt mondta és én megemeltem az államat a tekintette az ülésre siklott, mintha tudná hogy készen állok. - De nem kell félnetek, soha nem bántanálak titeket.

- Aha - hümmögöm. - Csupán mert eddig nem bántottál minket?

- Mint már említettem nem tudtalak volna, de most ezt úgy sem hiszed el - ingatja a fejét. - Szóval én egy nem meghatározott faj tagja vagyok, vagyis az emberiség között nincs nevünk.

- Egy ismeretlen faj? - vonja fel a szemöldökét Au.

- Nem ismeretlen, csupán kiválóan alkalmazkodó. Évszázadok óta létezünk, csak a cég nem ismer minket.

- Akarom tudni miért van ez? - kérdezte Nate. - Csak mert az ilyen sztorik mögött mindig sok a halott, aki sokat tudott.

- Ebbe nem mennék bele, a lényeg amit próbálok elmondani, hogy nem vagyok ember és kötelességeim mást diktálnának, de megkedveltelek titeket. Nem akarom elveszteni ezt a csapatot.

- De mégis milyen lény vagy? - hajol előre kiváncsian Au.

- Egy sötét lény. Ha látnátok biztosan megrémítenélek. Legegyszerűbben úgy tudom leírni mint Anubist. Pontosan úgy nézek ki mint az egyiptomi istenség, csupán vannak szárnyaim is.

Erre kínos csend tört utat magának. Au láthatóan megijedt és visszahajolva, hogy minél távolabb kerüljön Christől Nate karját súrolta. A fiú pedig láthatóan intenzíven pörgette a gondolatait. Az én kezemben a kés gyorsabban fogott, majd úgy döntöttem, hogy felállok. A tőr még mindig nálam volt és ahogy felkeltem a többiek is kiszúrták. Chris sejtette vagy tudhatta mi van a kezemben, de csak a szemembe nézet. Nyugodtan mentem hátra, majd kinyitottam a hátsó ajtókat és ott szálltam ki. Intettem a párosnak is, akik szintén kimásztak. A bent maradt fiú kissé zavartan figyelt.

- Tied lehet a furgon meg minden ami benne van. Remélem a főnököd elégedett lesz.

- Kérlek Karen - könyörgött.