Két világ között

Második Fejezet- A gyanú

 A Mystic Grill étterem tömve volt vendégekkel, a pincérek sürögtek-forogtak az asztalok körül, csúcsforgalom volt. A bárpultnál két idegen szürcsölgette sörét nem minden idegesség nélkül. Előttük papírok tömkelege, gyászjelentés, újságkivágások, egy rakat illegálisként bitorolt irat, ők mégsem zavartatták magukat a vizsgálgatásuk közben.

-Én mondom neked, ez a fickó gyanús volt. - csapott le egy tömeg papírhalmot a pultra Sam, jelentőségteljes pillantást vetve a jobbján ülő bátyjára.

-Miért vagy ebben ennyire biztos?

-Nem tudom... - rázta meg a fejét mélyet sóhajtva.

-Figyelj, nem járhatunk körbe gyanusítgatva a népet. Bizonyítékot kell találnunk.

-Jó, de hol kezdjük?

Dean próbált valamilyen értékelhető ötlettel előhozakodni, de csak nem jöttek a szavak a szájára. Elgondolkozva forgatta kezében az üveget, mely roppant fontos tevékenységét megzavarta a csinos pultoslány.

-Hozhatok még valamit? - kérdezte a szőke, telt idomú húszas éveiben járó csapos.

Az idősebb testvér szemei úgy csillantak fel, mint amikor a vadász elejti legszebb prédáját. Sármosan a lányra mosolygott, aki ettől észrevehetően zavarba jött. Öccse azonban nem értékelte ennyire a közönséges közjátékot, így fogta a holmiját és kettesben hagyta a hormontúltengéses társaságot.

Délután öt óra körül járt az idő, a nap lassan kezdett ereszkedni a horizonton, a levegő kellemesen hűvös fuvallatokkal simogatta Sam arcát. Eltökélt volt a küldetéssel kapcsolatban, így jobb ötlet híján visszament a kiindulóponthoz.

A könyvesboltban egy lélek sem járt, leszámítva Lilithet. A lány a könyveket rendezgette a polcon, amikor a fiú belépett, ám látszólag nem keltett feltűnést, mivel a tulaj nem hagyta abba tevékenységét. Így Sam meg tudta csodálni a nyújtózkodó lány minden egyes testrészét. Csokoládébarna haja laza kontyban volt, melyből kiszabadult néhány rakoncátlan tincs. Fehér blúza felhúzódott a testtartása miatt, látni engedve lapos hasát. Fekete farmerja tökéletesen passzolt hosszú lábaira. A fiú elgondolkozott, vajon hány centi lehet a lány, hiszen nem tűnt mellette egy törékeny babának, ellentétben a többi nővel, akikkel valaha találkozott. Aztán belegondolt, milyen lehet belesimítani a tökéletesen puhának tűnő hajzuhatagba...

Gondolataiból felébresztette, hogy csodálatának alanya a földre ejtett egy rakás könyvet, így ő úriember módjára a segítségére sietett.

-Ó, köszönöm... Sam, igaz? - mosolygott a lány hálásan.

-Igen. Csak gondoltam, benézek még egyszer. A bátyámmal, tudod... Nem igazán lehet több időt tölteni egy ilyen helyen.

-Szóval te vagy a művelt testvér. Értem.

-Hát, valami olyasmi. - mosolygott zavartan, majd visszatette helyükre a földről összeszedegetett könyveket.

-Tudod, éppen zárni készültem. De szívesen nyitva tartok még egy kicsit, ha szeretnél körbenézni.

Az ajánlat kecsegtető volt, több okból is. Egyrészt igenis élvezte a lány társaságát, és cseppet sem bánta, ha lehetősége nyílt rá, hogy élvezhesse egy kis ideig. Valamint biztosra vette, hogy Dean egy jó darabig elérhetetlen lesz. Vagy részeg. Vagy mindkettő. Másrészt így alkalma nyílt rá, hogy kérdezősködjön a titokzatos bőrkabátos férfi felől. Minden oka megvolt rá hát, hogy elfogadja az ajánlatot.

-Az remek lenne. - bólintott, majd a klasszikus irodalom felé vette az irányt, nyomában a lánnyal.

-Edgar Allan Poe? Egy kicsit...