Két világ között

31.Fejezet-Átkapcsolva

Mystic Falls leglátogatottabb étterme nem csupán a turisták számára volt kedvező, a városban élők többségének a törzshelyeként szolgált. Nem csupán a gyorsételeket szolgáló kiválósága, hanem a kínálatban bővelkedő bárrésze miatt is. Az alkoholkedvelők sűrűn betértek, és helyet foglaltak a pultnál, a szórakozni vágyó fiatalok nagy részének saját boxa volt, ahová hétvégente beültek, és iszogatva múlatták az időt. A pincérek ismertek mindenkit, a pultos csakugyan mosollyal az arcán fogadta a betévedőket, és nyájas hangon kérdezte, mit adhat. Damon sajátjának érezte a helyet, minekutána megannyiszor megfordult már a kellemes légkörű, város középpontjában elhelyezkedő étteremben. Bár saját italkészletét preferálta, néha jót tett a lelkének a kimozdulás.

Együtt lépték át a helyiség küszöbét, majdnem mindannyiuk arcán a siker okozta megnyugvás és öröm tükröződött. A két kivétel a vörös hajú boszorkány, és a bosszús vonásokkal körülkémlelő idősebb vadász voltak. Csendesen tették meg az utat a Salvatore háztól a célig, egyetlen szót sem szólva, ugyanis ők képtelenek voltak osztozni a vidámságban. Más okokból ugyan, ám hasonló indíttatásból vágtak át a termen, egyenesen a bárpult felé tartva, ahol a szőke, kék szemű csapos poharakat törölgetve mosolygott rájuk, majd tette fel a szokásos kérdést, miközben társaik helyet foglaltak egy üres boxban.

-Whiskyt. Egy üveggel. - felelték egyszerre.

-Hat poharat kérünk majd ahhoz a boxhoz. - mutatott maguk mögé Dean, beletörődve abba, hogy túl kell esniük egy erőltetett, kínos estén.

-Meg sem kérdezem, mi bajod van. - mondta Esther rá pillantva.

-Ne is tedd. Csak legyünk túl ezen.

-Azt hittem, te is pártoltad Damon ötletét.

-Az alkoholt támogatom. - mosolyodott el, elvéve a csapos kezéből az üveget, majd megindult a többiekhez, és behuppant a szőke nő mellé, aki alig észrevehetően arrébb húzódott, megtartva a tisztes távolságot.

Noha együtt töltötték az elmúlt hónapokat, és csak-csak összekovácsolódtak, sosem voltak egy igazán összetartó, szeretettel teli baráti társaság. A felszín alatt lappangó múltbeli sérelmek rányomták bélyegüket a kapcsolataikra. Kényszeredettségből színlelt összefogás volt ez, semmi más. Persze az egyenként megköttetett kötelékeknek nagy szerepük volt, ez mit sem változtatott a tényen, hogy egészen eddig muszájból működtek együtt. A folyamatosan útjukba gördülő akadályok közelebb hozták őket egymáshoz. Az állandó küzdelem a gonosz erőkkel szemben bárkiből barátokat varázsolna, ugyanakkor mindannyian erős személyiségek voltak, nem befolyásolta őket túlzottan könnyen semmi. Makacsságukban, és kitartásukban megegyeztek, elhivatottságukban is, ám mindannyiukat más és más motivációk vezérelték. Christy bizonyítani akart egyrészt saját magának, valamint a vámpírnak is. Tisztában volt vele, hogy mindenekelőtt önmagát kell meggyőznie saját értékeiről, ám az ehhez vezető út az önfelismerés lépéseivel volt kikövezve. Nem hagyhatta többé, hogy pótléknak és elterelésnek használják, hogy csupán egy eszköz legyen mások számára. Ha nem akarta, hogy értéktelennek kezeljék, akkor nem hagyhatta azt sem, hogy használat után eldobják, mint egy darab rongyot. Így őszintébben és nyíltabban viszonyult a barát jelzőhöz legközelebb állókhoz. Felismerte, hogy nem csupán azért kímélték meg az életét, mert kellett nekik, hanem azért is, mert mélyen legbelül mindannyian értékesek voltak. És méltó akart lenni hozzájuk.

Esthert az ígéret kőbe vésett fontossága vezérelte. Édesanyja utolsó szavai minden egyes este kísértették, és annak szentelte az életét, hogy megtegyen mindent, hogy betarthassa, amit akkor megígért. Még ha nehezebbnek is bizonyult a feladat, mint azt hitte. Noha sejtette, hogy nem lesz egyszerű dolga, az egyre bonyolódó helyzet olykor igazán elkeserítette, ennek ellenére nem tervezte feladni a dolgot. Fontossá vált számára a lány, élete során soha senkit nem tekintett még annyira a barátjának, mint őt. A csapat többi tagjával is erős viszonyt kezdett ápolni, különösen a fiatalabb vadásszal. Önzőség lett volna hát részéről érzelmeihez hűen cselekednie, így a háttérben meglapulva hallgatott az elméje mélyén megbúvó hangra, és bár megeresztett néha egy-egy kívánkozó pillantást, sosem tett semmit az ügy érdekében. Bár az álláspontja megosztása Deanről és a lányról valóban nem volt túl kiváló ötlet, örömmel konstatálta, hogy nem rontott Sam és barátja kapcsolatán szavaival. Képtelen lett volna elviselni, ha miatta kellett volna véget vetniük a húzódó viszonynak. Némi harag lángolt benne ugyan azzal kapcsolatban, hogy Lilith képtelen volt viszonozni a fiú érzelmeit, tudta, hogy túl kell tennie magát a dolgon, hiszen a valóságban nem sok köze volt hozzá. A legtöbb, amit tehetett, hogy támogató barát szerepében jelenik meg, mindkettejük számára.