Két világ között

7.Fejezet- Érzések

 A kapcsolatok egyszerűek. Legalábbis Lilith így gondolta, mielőtt megismerte az arrogáns, de ellenállhatatlan vámpírt, aki lassan és visszavonhatatlanul az élete részévé vált. Simán kellett volna mennie, hiszen mindketten érezték a vonzalmat - de pont ez volt a probléma forrása. Nem engedték, hogy bármilyen más érzelem alakuljon ki bennük a másik iránt, és minél jobban hadakoztak ez ellen, annál inkább elmerültek a "barátságukban". Nem hogy egymásnak, de még saját maguknak is képtelenek voltak bevallani az igazságot. Lilith azonban egyre inkább úgy érezte, hogy számára már nem elegendőek a lopott éjszakák és a hosszú pillantások, melyekben igenis mélyebb érzelmek lapultak. Bizonyosságra volt szüksége. Mégsem mondott, avagy tett semmit, mivel tisztában volt vele, hogy azzal veszélybe sodorná azt a megfoghatatlan kapcsot, ami köztük volt. Maga mellett akarta tudni a férfit, aki ugyanúgy érzett iránta, ahogy ő. Ám mindketten túl makacs természetűek voltak ahhoz, hogy kimondják a bűvös szót.

A reggeli levegő beáramlott a hálószobába, kellemesen bizsergetve a lány meztelen tagjait. Lassan a mellette szuszogó Damonre tekintett, aki hihetetlenül békésnek tűnt. Az együtt töltött estére gondolt, mely hatására pír öntötte el az arcát. Ez volt az egyik oka, hogy annyira ragaszkodott hozzá - nagyon is jól értette a dolgát. Minden porcikája beleremegett, amikor az erős kezek végigsimították. Kár lett volna tagadnia, milyen hatással volt rá, a teste minden alkalommal elárulta. Függött tőle, minden alkalom édesebb és szenvedélyesebb volt, mint az előző. Önként adta át magát az élvezetnek. Ettől azonban csak fájdalmasabb volt a tény, hogy a kapcsolatuk megrekedt ezen a szinten.

Lassan kibújt a puha takaró alól, majd igyekezett a lehető legkevesebb zajjal felöltözni. Nem akart egy újabb napot kihagyni, habár nem érezte magát maximálisan jól. Úgy gondolta, talán a bolt környezete segítségére lesz. Miután sikerült anélkül magára kapnia ruháit, hogy felébresztette volna hálótársát, a konyhába tipegett, hogy kiszolgálja magát egy kis életmentő koffeinnel. Szigorúan tejjel és cukorral. Az asztalon ott pihent a fadoboz, benne anyja relikviáival. Keserédes mosoly kúszott arcára, ahogy kezébe vette az emlékeket idéző tárgyat. Tisztán élt benne a kép, ahogy kislányként csillogó tekintettel vizslatta a díszes nyakláncokat és a doboz tartalmának többi elemét. A tragikus események óta azonban képtelen volt ugyanúgy tekinteni rájuk, így a fiók mélyére rejtette. Most viszont úgy érezte, hogy a lelkének szüksége lenne egy kis nosztalgiára, valamint ezáltal közel érezhette magához eltávozott szüleit. Adott magának egy percet, hogy áttanulmányozza, mit is rejt az a bizonyos fiók.

Díszes üvegcsékben tárolt erős, virágos parfümök tömkelege, anyja kedvenc blúzai, apja védjeggyé vált ingei, és sportmagazinjai, valamint egy bőrkötéses napló. Kezébe vette a furcsa szimbólummal ellátott tárgyat és nehéz szívvel belelapozott. A megsárgult papírlapokon kecses tollvonások díszelegtek, azonban nem ismerte fel a nyelvet. A szövegek nagy része még csak nem is betűkből állt, viszont egy szó igen, mely többször ismétlődött is: Liberatae.

-Jó reggelt. - lépett be Damon a konyhába, ezzel kirángatva a lányt az olvasmány nézegetéséből, aki gyorsan a háta mögé rejtette azt, és becsukta a fiókot.

-Neked is. - villantott rá egy széles mosolyt.

A férfi reggelente volt a legellenállhatatlanabb. Kócos haja belelógott arcába, kék szemei még ragyogóbbnak tűntek. Kidolgozott felsőtestét semmi nem takarta, így zavartalan lehetőséget nyújtva kockáinak csodálására. Érdes, mély hangjában a reggeli kóma hallatszódott, amely csakugyan imponáló volt.

-Hová készülsz?

-Dolgozni. - felelte Lilith kirángatva magát a látvány okozta transzból, majd az ajtó mellett álló akasztón lévő táskájába csúsztatta a könyvet.