Két világ között

11.Fejezet-Tisztesség

Miután Lilith minden erejét felhasználva összeszedte magát,és visszafojtotta könnyeit, felnyalábolta az eszméletlen boszorkányt és vetett egy pillantást a nyakán ékeskedő sebekre. Nem csupán a "táplálkozás", de a fojtogatás nyomai is egyértelműek voltak. Azt kívánta, bárcsak képes lenne eltüntetni és meggyógyítani, ugyanakkor tisztában volt vele, hogy az semmit nem oldana meg. Képtelen volt betartani a nőnek tett ígéretét és csak remélni merte, hogy megbocsátást nyerhet. Szüksége volt Estherre, és nem akarta kockáztatni esélyeit azt illetően, hogy megtanulja kezelni az erejét. A boszorkány volt az egyetlen, aki tisztában volt vele, hogy min is megy keresztül, és az egyetlen, aki megtaníthatta a mágiája irányítására. Lilith hitt neki, és bízott benne, nem érdekelte, hogy mit gondolt az arrogáns Winchester. Damon pedig abban a percben elveszítette a lányt, ahogy egyetlen reményébe mélyesztette a fogait. Fogalma sem volt, mit is gondoljon róla. Nagyon is jól tudta, hogy mi ő, és mire képes, azonban az utóbbi időben teljesen rossz útra tért. A kérdés csupán az volt, hogy kifordult önmagából, vagy csak most tűnt felszínre az igaz valója? A válasz csaknem irreleváns volt, mit sem enyhített volna a lányt mardosó bűntudaton és fájdalmon. Haragos volt és kétségbeesett. Mélyet sóhajtva feltápászkodott a földről, és nagy nehezen kicipelte Esthert a kocsijáig, hogy hazavigye. Ez volt a legkevesebb, amit megtehetett a történtek után.

A lakáshoz vezető úton az eszméletét vesztett, anyósülésen pihegő nő felébredt. Feje sajgott, nyaka égett, emlékeztetve őt az eseményekre, és arra, hogy milyen gyenge volt. Az utolsó, ami rémlett számára, az Lilith betoppanása volt - mely végül megmentette az életét. A sofőr aggodalmas pillantást vetett rá, ahogy fészkelődni kezdett az ülésen, és az előttük húzódó utat kezdte pásztázni.

-Ne. - mondta, amint megmentője szólásra nyitotta ajkait. - Megmentettél.

-De miattam is kerültél bajba. - rázta meg a fejét bosszúsan. - Megígértem, hogy nem fog ilyesmi történni.

-Sosem volt még olyan ígéreted, amit nem tudtál betartani? - kérdezte Esther a bűntudattól szennyezett lányt.

-Nem igazán... - felelte, miközben befordult a célhely utcájába. - És ez nem egy egyszerű ígéret volt, az életedről van szó.

Nyilvánvalóan önmagát hibáztatta a történtekért, még úgy is, hogy végső soron ő előzte meg a nagyobb bajt. Buzgott benne az öntudat, és bármit megadott volna azért, hogy visszafordíthassa az időt, és megelőzze az eseményeket. Kezei a kormányra szorultak, tekintete elhomályosult, ahogy visszagondolt a jelenetre. Torkában gombóc kezdett formálódni és minden erejére szüksége volt, hogy képes legyen visszafojtani a könnyeit.

-Annyira sajnálom. - mondta egy mély sóhaj kíséretében, ahogy leparkolt a téglaépítésű panel elé.

A boszorkány képtelen volt tovább nézni a lány önmarcangolását. Egyetlen pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy ő hozta volna rá a bajt, hiszen önnön döntéséből fakadóan kerültek kapcsolatba. Az volt a célja, hogy megvédje, mégis fordult a kocka, és immár másodszorra tartozott neki köszönettel. Kétségkívül helyén volt a lelkiismerete, ha mindezek fényében is úszott a bűntudatban.

-Lilith... - vette kezébe az említett remegő karját. - Feleslegesen okolod magad.

-Nagyon is van oka. - rázta meg a fejét. - Ha csak egy másodperccel később érkezem, akkor Damon...

-Pontosan. Ő volt, aki az életemre tört, és te mentettél meg. Már nem először. - nézett mélyen a lány szemébe Esther.

-Ez akkor sem helyes így. - túrt a hajába Lilith.

Arcán frusztráció tükröződött, és összes elnyomott érzelme ott csillogott a szemeiben. Képtelen volt elvonatkoztatni saját szerepétől a történetben. Feszítette belülről a harag és önnön hibáztatása, nem is értette, hogy a nő hogyan lehet oly nyugodt és megértő.