Két világ között

39.Fejezet-Kétes előrelépés

Az éjszaka, akár egy szürke fátyol hullt alá az égbolton, mire a Salvatore ház lakóinak sikerült a frissen összegyűjtött információkkal helyet foglalniuk a megbeszélések helyszínévé avanzsált nappaliban. A Winchester fivérek a vörös hajú boszorkánnyal egyetemben öltönyeikben maradtak, a feldobódás legkisebb jelét sem mutatva, ugyanis küldetésük nem zárult különösebben boldog befejezéssel. Jóllehet, megérzéseikben bizonyosságot szereztek, ez csupán az elkeseredés mély gödréhez lökte őket közelebb. Reményeik, melyek szerint közelebb kerülhetnek a lányhoz, szinte semmivé foszlottak, amint kezükbe vették a hulla kartonjához erősített papírdarabkát. Egyértelmű volt a figyelmeztetés, és kétségbe sem merték volna vonni ennek komolyságát, ugyanakkor eszük ágában sem állt feladni. Azt remélték, társaik nagyobb sikerrel jártak, ám ahogy arcukra pillantottak, és felfedezni vélték rajtuk egy csalódott kisgyerek ábrázatát, azonnal lemondtak ezen eshetőség csodálatos mámoráról

-Ahogy végignézek magunkon, elkap a hányinger... - sóhajtott nagyot a szőke, majd tipegve kiszolgálta magát egy pohár itallal, mely cselekedetét a házigazda szemforgatva leutánzott.

-Gyanítom, nem jutottunk egyetlen lépéssel sem közelebb. - mondta ki keserű szájízzel a fiatalabb vadász az egyértelmű tényt.

-Kezdjétek ti. - telepedett le a kandalló előtt álló fotelbe Damon, nagyot kortyolva az aranyszínű folyadékból, mely kellemesen égette végig torkát.

Noha természetfeletti létén nem okozott számára gondot a józanság állapotának megőrzése, ezúttal azt kívánta, bárcsak egy este erejéig emberré válhatna. Ugyanakkor azzal is tisztában volt, hogy akkor az érzelmei is minden bizonnyal viharosan magukkal ragadnák, így álmodozása az alkohol nem jótékony hatásairól hamar abba is maradtak. Önnön hibáztatása a lánnyal való problémákkal kapcsolatban mélyen beették magukat szívébe, még valós emberi létének hiányában is, így nem igazán szerette volna elképzelni, hogy mi történne akkor, ha teljes és irányíthatatlan valójában kellene átélnie a bűntudat mélységeit. Bár a történtek kezdete óta senki sem ejtett szót arról, hogy milyen szerepet is játszott ebben az egész borzalmas helyzetben - amiért lelke mélyén hálás volt - a tekintetek mindent elárultak. Ő maga is átlátta, hogy egyetlen baklövése mekkora reménytelen problémaörvénybe is sodorta őket.

-Nos... - szakította ki elméjének morajából Sam, ahogy megköszörülve torkát, belekezdett saját "előrejutásuk" történetébe. - Megnéztük a bizonyos holttestet, melynek a kartonjánál ez a cetli fogadott minket. - húzott elő a zsebéből lesütött szemmel egy összegyűrkélt papírdarabot.

Látszólag az idegei pattanásig feszültek, tenyere izzadt, és képtelen volt társai tekintetével szembesülni, így hátat fordított, amíg azok szemrevételezték az említett tárgyat. Egyik kezét zsebrevágva túrt bele hajába és fújt ki egy mély lélegzetet, szemeit olyan szorosan lehunyva, hogy úgy érezte, menten vérezni kezdenek. Megannyi érzelem rohamozta meg egyszerre, fogalma sem volt, melyikkel is kéne először foglalkoznia, mígnem azon kapta magát, hogy a bátyja által preferált módszer felé húz a szíve. Így az ezüsttálcán felsorakoztatott kristálypoharak és csillámló alkohol felé véve az irányt kívánt enyhíteni szenvedésén. Pillanatnyi megoldás volt ez, melynek kellemetlen következményei lehettek, ha nem vigyázott, és figyelt oda a mértékre, ugyanakkor senki nem hibáztatta volna ezen menekülés fajtájától. Ám az is tisztán világlott előtte, hogy meg kell őriznie józan eszét és ítélőképességét, még ha semmi jele nem volt annak, hogy a közeljövőben Lilith nyomára bukkanhatnak. Így csupán egy jéggel telepakolt 4 cl-es whiskeyt engedett meg magának, mely úgy csúszott le a gyomrába, ahogy gyermek fogadja magába az életet adó anyatejet.

-Bár azt mondhatnám, hogy mi több sikerrel jártunk. - túrt bele szőke hajzuhatagába Christy, a dohányzóasztalra reptetve a fecnit. Arcáról gondterheltség tükröződött. - Azonban amint úgy éreztem, hogy ez lehetséges, a sors úgy döntött, nem ad belőle.