Két világ között

21.Fejezet-Szükséges lépés

Damon tovább folytatta a lány tréningelését, minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy a nem várt döntése ne járjon végzetes következményekkel. Tulajdonképpen nem csupán az iránta táplált átalakult érzelmei irányították. A történet, melyet elmesélt, életének egyik legsötétebb részét fedte fel. Jóllehet, az emlegetett testvérrel nem álltak túl szívélyes viszonyban, ugyanakkor bármennyire tagadta is, képtelen volt megbocsátani magának, hogy pont akkor hagyta el, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá. Ugyanakkor azóta megváltozott, képes volt az érzelmei kimutatására (többé-kevésbé), és nem szégyellte a törődést, az aggodalmat. Mindez pedig egyetlen személynek volt köszönhető, aki most csakugyan a ségítségére szorult, még ha nem is volt hajlandó ezt bevallani. Kapcsolatuk természetének megváltozása mit sem változtatott azon a tényen, hogy nagyon is törődött vele és a szívén viselte a sorsát. Valamint biztos volt benne, ha nem lép az életébe, a történtekre sosem kerül sor, így valamilyen szinten önmagát okolta a változásokért, és az akadályokért, melyeken a lánynak túl kellett lépnie. A legkevesebb, amit megtehetett, hogy segítő kezet nyújtott neki. Azonban minden próbálkozása ellenére nem érték el azt az állapotot, amit remélt, méghozzá a makacs tiltakozás miatt. Képtelen volt elfogadni, hogy nem eshet át az átváltozáson egyedül, azonban minden bizonnyal nem ez volt az egyetlen dolog, ami zavarhatta. A férfi sejtette, hogy valami sokkal személyesebb dologról lehet szó, és nem is tévedett, ám nem tartotta jó ötletnek, hogy a labilis érzelmi világú Lilithet faggatni kezdje.

A teraszon történtek után képtelen volt másra gondolni, csak Sam tekintetére, amely tele volt fájdalommal és csalódottsággal. Bár azt mondta, rendben van, ha a lány nem viszonozza a vallomását, a pillantása másról árulkodott. És bár az említett mindennél jobban szerette volna, ha képes megismételni az elhangzott szót, képtelen volt rá. Talán a sors kegyetlen humora volt, ám ugyanoda jutottak, ahol Damonnel is tartott egyszer. Csakhogy abban a kapcsolatban egyikük sem állt készen megnyílni, ám ebben az esetben a fiú vállalta a kockázatot, és Lilith nem. Tudta, hogy nem fer vele szemben, ha elvárásokat támaszt felé ezentúl, ám a fenébe is, önző akart lenni. Szeretett mellette állni, érezni az érintését, a csókját, azt, hogy törődik vele, ám nem állt készen kimondani azt, amit hallani akart. És nem érezte volna helyénvalónak, ha kimondaná, hiszen az csak egy kétségbeesett próbálkozás lett volna arra, hogy maga mellett tudhassa. Hazudott volna azonban? Ő maga sem tudta megfogalmazni, mit is érzett iránta,mélyen legbelül ugyanakkor tudta, hogy ha nem állt készen kimondani, akkor nem is érezte igazán. És ez talán jobban fájt neki, mint Samnek.

Ugyanakkor nem hagyhatta, hogy saját magánéleti problémái befolyásolják a gyakorlást Damonnel. Nagyon igyekezett megtartani az önkontrollt, ám nehezebb volt, mint azt hitte. Akárhányszor megízlelte a friss, édes vért, képtelen volt megálljt parancsolni magának. Jóllehet, az volt a cél, hogy beérje a tasakos vérrel, egyenlőre ez is elérhetetlen célnak tűnt. Saját belső démonaival küszködve igyekezte legyőzni a sóvárgást, ám minden egyes alkalommal felülkerekedett rajta az édes, euforikus érzés, a hatalom és erő száguldása az ereiben... Fogalma sem volt, mennyi időbe fog telni, hogy az új énje kontrollálhatóvá váljon, ám félő volt, hogy talán sosem koronázza siker a próbálkozásaikat.

*** 

Szerelem. Azt állítják, hogy a valódi szerelem akkor ér el minket, mikor a legkevésbé számítunk rá, és fenekestül felforgatja az életünket. Próbára tesz, és talán olyan dolgokra késztet minket, melyeket józan ésszel átgondolva sosem tennénk. Fájdalmat okoz, és egyben megnyugvást is. Az utolsó gondolatunk, mielőtt álomba szenderülnénk, és az első az ébredés pillanatában. Minden tettünket ez vezérli, még ha sokszor őrültnek is érezzük magunkat miatta. Még ha mások is annak tartanak minket. Mindez nem számít, csupán az az egyetlen személy, aki érzéseket ébreszt bennünk. Még ha viszonzatlan is...