Két világ között

36.Fejezet-Homályban

 A történtek után a visszaút mindkét járműben hasonló hangulatban telt, szavak nélkül is képesek voltak kikövetkeztetni, hogy mindannyian ugyanarra gondoltak, és a tehetetlen düh, valamint a kétségbeesés felemésztette őket. A megbotránkozás enyhe kifejezés volt arra, amit átéltek, amit tapasztaltak, és ami csak még inkább a félelem gödrébe taszította őket. Számítottak rá, hogy nem lesz részük semmi felemelő jelenetben, azonban legmerészebb képzeletüket is felülmúlta a motelben lejátszódott, aggodalomra okot adó közjáték. Lilith, akit mindannyian úgy ismertek, mint egy igazi harcost, aki képes parancsolni önnön sötét oldalának, ezúttal túlmenni készült minden határon. A lány, aki múltjának láncaira verve vergődött hónapokig, és küzdött saját lelkéért, most elveszni látszott. Aki mindenkiben a jót kereste, nem hagyta, hogy bárki is irányítsa, most úgy tűnt, egy olyan fogságba kergette magát, amelyből talán nincs is kiút. Talán az a lány, akit megismertek, végleg elveszett? Talán sosem látják viszont?

Sam elméjében az aggasztóbbnál is aggasztóbb kérdések kergették egymást, miközben bátyja a gázra taposva vezetett vissza a Salvatore rezidenciára. Minden együtt töltött percüket megkérdőjelezve vetette fel magában, hogy talán nem is ismerte annyira a lányt, mint azt hitte, és ez egy megmagyarázhatatlanul kellemetlen elmeállapotba kényszerítette. Egyrészt mindennél jobban szeretett volna magyarázatot találni erre a változásra, másrészt ki szerette volna deríteni, ki volt a rejtélyes nő, hiszen minden bizonnyal hozzá volt köthető a vámpír viselkedésének drasztikussá válása. Mindeközben azon tépelődött, hogy visszatérhet-e egyáltalán minden a régi kerékvágásba, ha sikerül visszakapcsoltatniuk vele az érzelmeit, és ami még fontosabb... Ezúttal milyen ellenséggel kell szembenézniük? Az ugyan világossá vált, hogy Sabine boszorkány volt, de csupán ennyi tudás állt birtokukban, és ez vajmi kevésnek bizonyult.

A fiatalabb vadászhoz hasonlóan a csapat többi tagja is a tehetetlenség mocsarában úszva mozgatta meg agytekervényeit, így a némaság, amely rájuk telepedett, csak még elviselhetetlenebbé vált, ahogy a nappaliba lépve egymásra pillantottak. Néhány percig egyikük sem tudott megszólalni, hiszen képtelenek lettek volna bármi megnyugtatót mondani, avagy bármilyen értékelhető ötlettel előállni.

-Akkor kezdem én. Ez mégis mi a fene volt?! - szólalt meg elsőként a szőke boszorkány, mire csüggedt és zaklatott fejrázásokat kapott válaszul.

-Olyan volt, mintha... - nyitotta szólásra ajkait a házigazda. - Mintha teljesen kifordult volna önmagából.

-Már azóta nem önmaga, hogy kikapcsoltattad vele. - csattant fel Dean fagyos hangon.

Senki nem hibáztatta a támadó jellegű közbeszólásért, ám Esther megeresztett irányába egy figyelmeztető pillantást, mellyel azt kívánta tudtára adni, hogy ez nem a megfelelő időpont a vagdalkozásra.

-Nem, igaza van. - rázta meg a fejét Christy. - Valami nem stimmelt.

-Azon kívül, hogy csupa vér volt, és úgy viselkedett, mint egy őrült gyilkos? - kérdezte Sam lesütött szemekkel. Hangja fájdalomtól csengett.

-Tudjátok, láttam már egy-két olyan vámpírt, akik annyira a hatása alá kerültek valaminek, vagy valakinek, hogy szinte képtelenség volt kirángatni őket a megszállottságból. De egyiküknek sem volt kikapcsolva az embersége. - gondolkozott hangosan a Damon mellett ácsorgó nő. - Lilith tekintete pontosan ugyanilyen volt. Mintha... Nem is tudom.

-Mintha ez a Sabine dróton rángatná? - kérdezett rá Esther a nyilvánvalóra, kissé feszülten. - Olyan volt, mintha teljesen megbűvölte volna.

-Oké, mégis ki a franc ez a nő?! - csattant fel az idősebb vadász. - Mit csinált vele, hogy ennyire kifordította önmagából?

-Nem tudom. - folytatta a vörös hajú boszorkány. - De ahogy érzékeltem, hihetetlenül nagy erővel rendelkezett. De ez az erő...