Két világ között

24.Fejezet-Feltétel

 Leszállt az éj a poros kisvárosra, mire az Impala begurult a Salvatore ház feljárójára. Utasai fáradt csendben kiszálltak, nem maradt mondanivalójuk egymás számára, hiszen szavak nélkül is megegyeztek abban, hogy ami a könyvtárban történt, az nem tudódhat ki. Csupán kellemes stresszlevezető tevékenységként kezelték, egyik fél sem képzelt többet a dologba, és ez így volt rendjén. Így a keresett tárggyal a birtokukban beléptek a házba, ahol a társaság többi tagja várt rájuk. Kíváncsi szemek tapadtak rájuk, és bár a szőkeség magabiztosan, mosollyal lépett oda hozzájuk, partnere legszívesebben elbújt volna, semmint szembe kelljen néznie a lánnyal. Jóllehet, nem volt miért szégyenkeznie, és magyarázattal sem tartozott senkinek, mégis úgy érezte, amit tett, az a legkevésbé sem volt helyes és etikus. Nem értette, miért gyakorol rá ilyen hatást Lilith, és gyűlölte, hogy ennyire gyengévé tette. Az esetek többségében magabiztos volt, és erős, ám erőtlennek és tehetetlennek érezte magát az említett jelenlétében, és ez immár kezdte kifejteni hatását a hiányában is. Fogalma sem volt, mit kéne tennie, hogy véget vessen a tépelődésének, avagy nem akarta magának bevallani, hogy milyen tettekre kéne magát elszánnia hozzá. Ha tehette, inkább másfelé terelte a gondolatait.

-Megtaláltátok? - kérdezte Esther felvont szemöldökkel, szemében remény csillant, ahogy az újonnan érkezők közelebb léptek. - Tehát létezik... Bár nem értem, miért nem hallottam róla eddig.

-Nem vagy vele egyedül. - magyarázta Christy. - Én magam sem sejtettem, hogy valóban megtaláljuk, csupán egy szerencsés tipp volt. De bevált. - felelte mosolyogva, megkocogtatva a könyv kemény borítóját.

Az említett tárgy igen vaskos volt, és barna bevonatos, az elején egy kackiás szimbólummal. Itt-ott kopottas volt, hiszen fogott rajta az idő vasfoga, ám nem tűnt olyan réginek, mint a másik, és ez felvetett némi kérdést.

-Milyen régi lehet? - kérdezte Sam a kezébe véve. - Én nem úgy látom, hogy egy időben készültek.

-Mert nem is. - rázta meg a fejét a szőkeség. - Ez a szimbólum nem volt ismert, csupán 300 éve fedezték fel.

-És mit is jelent pontosan? - érdeklődött Lilith, a fiatalabb vadász mellé lépve.

Sam visszafojtott egy hatalmas sóhajt, ahogy orrába kúszott a lány édes illata. A hatás, melyet gyakorolt rá, nem veszített intenzitásából, csaknem erősödött.Tagadhatatlanul átszőtte minden aspektusát új életének. Érzelmei olyan mélységekig lenyúltak, hogy sosem gondolta volna, hogy valakihez ennyire kötődni fog, mégis valahányszor az említett rávillantotta szende mosolyát, vagy megsimította az arcát, beleremegett a gyomra, a szíve pedig majd meghasadt. Bár az ominózus vallomás viszonzatlanul maradt, bizton merte állítani, hogy nem bánta meg. Legszívesebben világgá kürtölte volna, hogy mennyire szereti. Ám képtelen volt visszafogni magát, ha nem akarta elijeszteni, arról pedig fogalma sem volt, hogy szerelmének alanya csakugyan hasonló félelemmel küzd. Más okból kifolyólag ugyan, ám ugyanaz tartotta őket rettegésben. Egymás elveszítése.

-Nos... - telepedett le a kanapéra Christy. - Ahogy én tudom, ez a visszafordító igézetek összefoglaló szimbóluma.

-Kifejtenéd? Nem tudunk mind boszorkányul. - türelmetlenkedett Damon.

-Olyan varázslatok, amelyek egy másik bűbáj visszafordítására jöttek létre. Amolyan... Törlés gomb. - magyarázta Esther. - Általában nagyon bonyolultak és összetettek. Egy-egy ilyennek a kidolgozása akár évekbe is telhet.

-Ha viszont a reményeink beigazolódnak, akkor a keresett visszafordító ige a könyvben van? - kérdezte Sam az illetékesekre pillantva.

-Minden bizonnyal. - felelték kórusban.