Fear - Félelem {+18}

🦋1.🦋

Rhys:
- Ne már baszki, pont Jace? - Kortyol a söréből Nate, Nathaniel legjobb barátja, miközben a tánctéren tekergő lányokat méregeti.
Nathaniel az egyetemünk foci csapatának a csapatkapitánya és szerencsétlen ma tudta meg, hogy Sage - aki állítása szerint csak a legjobb lány barátja, de mi már kevésbé értünk egyet vele ebben - összejött Jace Blackkel. A srác a csapattársa, de ők már ezer éve ki nem állhatják egymást. Mondjuk nem csodálkozom rajta, mert a tag egy paraszt.
- Igen, pont Jace - sóhajt hatalmasat, megdörzsölve az arcát.
Szerencsétlent eléggé megviselte a dolog.
- Black? - Száll be a beszélgetésbe Hunter O'Conelly. - Az egy tuskó.
Az iménti fiú Des ikertesója és Melody ikrének, Willnek a legjobb barátja. Will és Hunter hokisok és kölyök koruk óta legjobb barátok. A társaságunk elég vegyes, ha a sportokat nézzük. Willék a jégen hasítanak, Nathaniel és Nate a focipályát hódítják meg minden meccsen, míg az én legjobb barátom, Aiden a vízben jeleskedik. Aztán itt vagyok én, aki a Lacrosse szerelmese. El sem tudnám képzelni az életem nélküle. A belem is kidolgozom a játékért, ami rengeteg izmot és még több csajt ad cserébe.
Azt hiszem, hogy határozottan megéri.
És akkor még nem beszéltem a négy lányról, akik gyakorlatilag az első évünkben összehoztak minket. Destiny, Melody, Grace és Sage amennyire tudom, úgy négyéves koruk óta barátok. Miattuk lett anno jóban Will és Hunter, aztán tavaly Nathaniel a lányokkal, ami hozta magával azt, hogy Nate is bekerüljön a körbe. Willék is így lettek jóban velük, mi pedig Aidennel egy bulin csapódtunk hozzájuk, amikor Des ránézett a legjobb barátomra és közölte vele, hogy vele lesz párban a sarokban kialakult kártyajátékban. Azt hiszem, hogy nem kell elmondanom, hogy mennyire nem ellenkeztünk, amikor megláttuk a négy lányt, ahogy ránk mosolyognak. Aztán igazán Sage-nek és Natnek köszönhető, hogy bekerültünk a társaságukba, ugyanis ők elmélyítették a kapcsolatukat, minket pedig vittek magukkal.
Bár teljesen más a sportunk, kifejezett jól kijövünk a kártyázás óta. Sőt...pontosan tudom, hogy bármikor számíthatnék rájuk és ezért nem tudok elég hálás lenni. Mégha hangosan ezt nem mondanám ki. Mert tuti, hogy sose vallanám be nekik. Más sem hiányzik, minthogy utána ezzel cseszegessenek.
- Én tudom - húzza el a száját Nathaniel, reagálva Hunter hozzászólására. - Próbaltam beszélni Sage-dzsel, de azzal jött, hogy vele más és fogadjam el, hogy ez van. Ja, meg hogy, ha téved is, akkor hagyjam, hogy a saját bőrén tapasztalja meg - hajtja fel a vizét, majd Willre pillant. - Te tudod, hogy Mel mért nem bírja a tagot?
Erre a kérdésre Hunter felkapja a fejét, de a tekintetét nem veszi le az egyik csaj fenekéről, aki az előbb látványosan végigmért minket. Nem tudom, hogy csak nekem tűnik-e fel vagy a többieknek is, de az biztos, hogy nem ez az első alkalom, hogy Hunter így reagál Melody említésére. Tudom, hogy valami történt köztük, de a hokis állítása szerint ő nem tudja, hogy mi, Melody pedig egyikünknek sem árulja el.
- Nem nagyon avat be a fiú ügyeibe - húzza el a száját Will. - Bármi másba beavat és beszél nekem az ég világon mindenről, de arról, hogy melyik sráchoz milyen kapcsolat fűzi, azt nem mondja el.
- Mért, szerinted volt köztük valami? - Kérdezi Hunter még mindig a csaj fenekét stírölve.
- Nem tudom, csak nem úgy tűnt, mint aki repes az örömtől, hogy mostantól Jace bejárást kap hozzájuk - vonja meg a vállát a focista.
- Na emlegetett szamár - biccent az ajtó felé Aiden, s mi egy emberként pillantunk az ajtó felé.
Néha rosszabbak vagyunk, mint az öregasszonyok a falukban.
Jace ebben a pillanatban lép be és úgy karolja magához Sage-et, mintha csak a tulajdona lenne. Nekem nem volt vele konfliktusom, de engem is idegesít. Annyira ütnivaló feje van, hogy szinte belebizsereg a tenyerem, pedig igyekszem kerülni az erőszakot, ha lehet.
- A te húgod nem avat be a pasi ügyekbe, de az enyémnek a sztorijai nyílt titkok - pillant Des felé Hunter néhány pillanattal később, ahol egy srác épp a húga fenekét fogva táncol vele. - Ezt nem bírom ki pia nélkül - pattan fel a fiú, majd a pulthoz megy, hogy szerezzen még italt magának.
- Én is hozok még valamit inni - áll fel Nat is, de közben a szemét nem tudja levenni Jace-ről és Sage-ről.
Ha ezek után valaki azt mondja nekem, hogy ők ketten csak baráti érzelmeket táplálnak egymás iránt, akkor kinevetem. Sage ugyan más pasival van, de abból ítélve, amennyire csillogó szemekkel szokott nézni Natre, kizárt, hogy ne érezzen többet.
- Ti kértek valamit? - Pillant ránk, de mindannyian megrázzuk a fejünket.
- Én szerintem lassan indulok is - issza meg az itala maradékát Will. - Csak be akartam ugrani, de Lola nemsokára hazaér és szeretném meglepni.
Lola Will barátnője már hosszú évek óta. A srác totál szerelmes, ami azt jelenti, hogy több csaj jut nekünk. Lola nem sokszor lóg velünk, mert szinte folyamatosan dolgozik, de egyébként nagyon aranyos lány és látványosan boldoggá teszi Willt és a fiú is őt. Ha együtt vannak, komolyan jó rájuk nézni, pedig én aztán nem ragaszkodom a kapcsolatokhoz. Persze nem mondom, hogy nem akarok egy nap majd feleséget és gyerekeket, de ez még messze nem az a nap. Most csak ki akarom élvezni a fiatalságom és a csajok áradatát.
- Jól van, Rómeó - vigyorodom el -, jó volt látni - pacsizom le a fiúval.
- Majd beszélünk, srácok, aztán nem berúgni - mutat még ránk, mikor elindul kifelé a köszönés után.
- Akkor senki semmit? - Néz még egyszer végig rajtunk Nat, de ismét nemleges választ kap, úgyhogy elindul a pult felé, minket négyesben hagyva.
- Szegény srác eléggé kiborult - húzom el a szám, s kortyolok egyet a sörömből.
- Sage kiválasztotta az egyetlen srácot, akit Nathaniel legszívesebben megfojtana, persze, hogy kibukott - túr a hajába Hunter, s megint rápillant a csajra, akit eddig bámult.
- De attólmég a fogadást tartjuk, igaz? - Kapja fel a fejét Aiden, mire mind a hárman bólintunk.
Még a nyáron kötöttünk egy fogadást a srácokkal, amikor Aidenék nyaralójában lógtunk egy hétig. Az egész arról szól, hogy vajon mikor esik le nekik végre, hogy többet éreznek egymás iránt. Ugyanis akkor ez a szokásosnál is jobban kijött, mi meg nem bírtunk magunkkal.
- Naná - néz rá Nate -, alig várom, hogy begyűjtsem a nyereményem - vigyorodik el.
- Elég nagy a szád ahhoz képest, hogy Sage most jött össze Jace-szel.
- Emlékeztetnélek, hogy a fogadásunk arról szól, hogy mikor esik le Natnek, hogy mit érez, nem pedig arról, hogy mikor jönnek össze.
- Ez jogos - ismerem el, de remélem, hogy nincs igaza.
Én későbbre tettem a tétem, mert Nathaniel makacs, mint egy öszvér és ahányszor ezt felhozzuk neki, csak tagadni képes. Nem jönne jól, ha Nate nyerne, mert az csak növelné az így is nagy egóját.
- Haver, menj már oda a csajhoz - int Hunternek Aiden -, már vagy fél órája bámulod.
- Bocs, hogy nem akartam itt hagyni a barátaimat - kap a mellkasához Hunter, amitől Nate felnevet.
- Micsoda Szent döglött meg benned - rázza a fejét nevetve, mire Hunter bemutat neki.
- Ezért a beszólásodért, most mégis lelépek - áll fel Hunter a focistára mutatva, aki utánozza Hunter mellkashoz kapó mutatványát.
- Micsoda csapás.
Hunter ismét bemutat neki, aztán eleget tesz az ígéretének. Ez a két majom legtöbbször ellopják a showt. Nem is értem, hogy hogy nem ők a legjobb barátok. Persze nem mintha bánnám, hogy így van összerakva a társaságunk, csak néha még most is ledöbbenek ezen.
- Asszem, hogy őt is elvesztettük mára - szólal meg Aiden Hunter után pillantva.
- A gyengék elhullanak - vigyorodik el Nate, ami kacajt csal ki belőlem.
- Lefogadom, hogy egy tíz perc és te is lelépsz valami csa... - elharapom a mondatot, ahogy a tekintetem a pultnál álló lányra siklik.
Feszülős lila ruha, ami kiemeli minden idomát és tökéletes alakját; a lábaira necc harisnyával hívja fel a figyelmet és egy magas sarkúval, ami végtelenre nyújtja azokat és kiemelik kerek fenekét.
- Az ott Grace? - Kerekednek el a szemeim, ahogy realizálódik bennem, hogy kire is csorgatom a nyálam.
- Na ki lép le tíz perc múlva egy csajjal? - Jegyzi meg Nate, aztán nagyot füttyent, ahogy meglátja. - Csoda, hogy nem csapott még le rá senki.
- Nagyon vicces - grimaszolok -, Grace akkor sem menne el innen senkivel sem, ha az térden állva könyörögne neki.
Nem tudom, hogy milyen apropóból, de Grace a létező összes pasit elhajtja, aki csak a közelébe kerül vagy úgy bezárkózik, mintha az örök fiatalság forrását titkolná az emberiség elől. Fogalmam sincs, hogy ennek mi az oka, de az biztos, hogy nem egy pasi adná oda a fél karját azért cserébe, hogy Grace szóbaálljon vele.
Meglep, hogy egyáltalán eljött. Tudom, hogy Des ki szokta mozdítani a lányokat, de Mel és Grace nem feltétlenül ragaszkodnak a kimozduláshoz. Ahogy látom, Mel nincs is itt ma és, ahogy a pultnál álló lányra nézek, azt látom, hogy neki sincs sok kedve itt lenni most.
- Ellenben, ide hívni, ide hívhatom - állok fel és a lábaim már el is indulnak felé, mielőtt a többiek bármit is válaszolhatnának nekem.
Talán Grace elhajtja a pasikat, de mi azért egy társaságba tartozunk, így látok egy kis reményt, hogy engem nem koptat le. Meghát...elég makacs fickó vagyok, így nem is olyan könnyű azt elérni, hogy lelépjek, amikor más terveim vannak. Most, a tervem egyértelmű: odacsalni Grace-t hozzánk és megnézni, hogy a lányok nélkül mennyire zár be velünk szemben.
- Kit látnak szemeim egyedül árválkodni - lépek mellé, s a pultnak dőlve a szemébe nézek.
- Lehet másképp is árválkodni? - vonja fel a szemöldökét, de az ajkain halvány mosoly van.
- Jogos - biccentek -, nincs kedved odajönni hozzánk? - biccentek ezúttal a többiek felé, mire Grace bizonytalanul az alsó ajkába harap.
Most ugrik a majom a vízbe.