Leopárd kötelék

Tizenharmadik fejezet

Lucas

Csodálatos lehetőség termett előttem, amikor Maya odajött hozzám a pulóveremmel, de valószínüleg elszúrtam az egész dolgot a lélektársammal. A leopárdom túl sokat akart és túl hamar. Végül is csak két napja ismerjük egymást!

Semmi nem maradt meg a következő órából. Épp próbáltam valami ötletet kitalálni, hogy mentsem ezt a helyzetet, amibe kevertem magam.
Inkább nem is akarom tudni mit gondolhat rólam.

Már az óra vége felé lehetett, amikor Matt a bordáim közé bökött, majd Maya felé mutatott. Még épp sikerült elkapnom, ahogy a két lány gyorsan előre felé fordul, majd mereven előreszegezik a tekintetüket.
Ez a kényszeredett állapot nem tartott sokáig, mert a szőke barátnő valamit sebesen körmölt egy lapra, aztán Maya felé tolta az asztalon.

Hát legalább mostmár biztos lehetek abban, hogy a ballépésemről egy csomóan tudni fognak. A lányok álltalában az ilyet nem tartják magukban.

Talán egy kis vigaszt nyújtott borongós kedvemnek, amire a kint tomboló vihar adta az aláfestő zenét, hogy van rá esély, hogy az a szerencsés pulcsi túlélte ezt az esőzést és még őriz valamit a lány illatából, amivel a leopárdom csillapíthatja szörnyű sóvárgását egy kis szeretet után.

Végül kicsöngettek a nem is tudom milyen óráról, és én épp elindultam a folyosó felé, hogy megkeressük Matt és Jack párjait, akik szintén ebbe a suliba iratkoztak át a párjaikkal, de mivel fiatalabbak, alattunk járnak egy osztállyal.
Most igazán nem volt kedvem az enyelgésüket figyelni, amíg én ötödik kerékként csak a falat támasztom, amíg valamelyiküknek sikerül kiszakadnia a szerelem buborékából és realizálni hogy én is létezem. Álltalában ez eltart egy ideig, mert minden alkalommal amikor meglátják a lányokat úgy viselkednek, mintha legalább egy éve nem látták volna őket.
Igazából nincs velük semmi bajom. Most inkább a keserűség ösztönöz ilyen gondolatokra.

Pont úgy mint az előző szünetben, most is egy kéz rántott ki a gondolataimból, ám ezúttal a kecses ujjak a bicsepszembe kapaszkodtak bele, hogy megakadályozzanak a terem elhagyásában.
Őszinte meglepetésemre az ujjak tulajdonosa Maya volt, aki bátortalanul meresztette rám szemeit.

-Uhm...szóval a múlt szünetbeli dolog miatt... szóval szívesen találkozok veled ha még mindig áll az ajánlat. - makogta bizonytalanul, de még mindig a felkaromat fogva és szemeit lesütve.

Hatalmas megkönnyebbülés öntött el, ami egy letörölhetetlen mosolyt varázsolt az arcomra.
-Persze hogy áll még. Nagyon örülök, hogy végül így döntöttél. - tűrtem a füle mögé egy rakoncátlan tincset, amit már ő is próbált a füle mögé utasítani az előbb. Ösztönös mozdulatomra csodálatos pír öntötte el puhának látszó bőrét.
- Elkérhetem valamilyen elérhetőségedet esetleg? - kérdeztem tőle a kommunikáció megkönnyítése érdekében,mire ő szaggatottan bólogatott, majd a hátsó zsebéből elő is kerítette a telefonját.

Miután a kölcsönösen megtaláltuk egymás instagram profilját, ő idegesen búcsúzkodni kezdett és elindult a barátai felé, akik elég feltűnően minket lestek az asztaluktól. Nekem újabb mosolyt csalt az arcomra, amikor észrevette, hogy a keze el se mozdult a karomról azóta, hogy megállított. Szeme tágra nyílt és kezét gyorsan a mellkasához szorította a másik kezével, mintha meg akarná akadályozni, hogy az engedetlen végtag még valami olyat csináljon ami nem szerepelt a terveiben.

Megvártam amíg eléri a baráti társaságot akik láthatóan nagyon lelkesen akarták kitudakolni az előbb végignézett kicsit kínos interakciónk részleteit, majd a fiúk után indultam, akiknek persze eszükben sem volt megvárni, vagy válaszolni az üzenetre amiben a hollétükről érdeklődtem, így végül elindultam arra a folyosóra ahol tegnap időztünk, de természetesen nem voltak ott, így hiába keringtem az iskolában.

Már újra a termünk felé indultam, amikor a szemben haladó tömegből egy lány szinte a karjaimba esett. Miután csábosan megrebegtette felém a szempilláit és megpróbált úgy felegyenesedni, hogy a lehető legtöbb része érjen hozzám és lehetőleg a köldökéig belássak a dekoltázsába, kezdtem gyanakodni, hogy nem véletlenül mentettem meg a lányt az eleséstől. A háta mögött kuncogó lánycsoport meg is erősítette a gyanúmat.

-Ó, hála istennek, hogy itt voltál!
Te vagy a hősöm. - mondta kicsit sem mesterkélten, miközben a vállamba mélyesztette manikűrözött körmeit, amivel sikerült teljesen az ellenkező hatást kiváltania mint Mayának alig öt percel ezelőtt.

-Örülök, hogy segíthettem. - fejtettem le magamról a kezeit és a legsemmitmondóbb mosollyal elléptem mellette és újra a terem felé vettem az irányt, de a lány nem adta fel egykönnyen.

-Nem akarsz velünk lógni ma a mólónál suli után? - kérdezte megemelve a hangját, hogy túlkiabálja a suli alapzaját.

-Nem, köszi. - válaszoltam hátra se fordulva.

Persze a következő kis falzugban, amit direkt a folyosón álldogáló diákoknak alakítottak ki, a barátaim vártak majdnem a földön fetrengve a nevetéstől.

-Ezt, ha csak mesélnéd el sem hittem volna. - röhögött Matt.

-Konkrétan a karjaidba dőlt a csaj. - kontrázott Jack is. - Öregem elég eszelősen hódítasz a csajoknál.

-Igazán nagyon vicces mondhatom- vetettem rájuk egy lesajnáló pillantást, de aztán nekem is mosolyra húzódott a szám.

-Inkább menjünk vissza a terembe még mielőtt újra felkerülsz a húspiac kínálatára-tette a hátamra a kezét Jack és elkezdett tolni a terem felé, hogy én törjem az utat a tömegben. Nem volt olyan nehéz feladat, mert a magasságomnak és a nagyobb termetemnek köszönhetően az emberek inkább félrehúzódtak, hogy ne tapossam el őket.

A nap további részében nem sikerült beszélnem Mayával, mert ezután mindig az iskola másik felében lévő termekbe kellett átcuccolni, abban a kevés időban amit a tanárok szünetnek mertek nevezni, de egész nap Maya hátra-hátra fordult a székem felé, és ilyenkor mindig egy mosoly volt a jutalma, mert persze én le sem tudtam venni róla a tekintetemet.

Az utolsó óra felé ez már egy kis játékká vált közöttünk, hogy mindig vetett rám egy kis huncut mosolyt amikor a tanár nem figyelt.

Persze sikerült elveszítenem az utolsó óra után a hazafelé igyekvő diákok tömegében, így akkor sem tudtam egy szót se váltani vele, így azzal a tervvel indultam haza, hogy délután üzenetben kezdek hozzá a kiszemeltem közelebbi megismeréséhez.