Leopárd kötelék

Negyedik fejezet

Maya

Hamar megszoktam az új környezetet.
Mondjuk nem igazàn mozdultam ki a hàzbòl.
A nyàriszünet még egy hétig tart, ìgy még bőven van időm itthon lustulni.

Vannak pillanatok, amikben vàrom az ùj gimit, az ùj gyerekeket és tanàrokat. Viszont az idő nagy részében màr semmi kedvem kijàrni a végzős osztàlyt egy ùj helyen. Remélhetőleg a diàkok itt is hamar ràunnak az ùj husi témàra, mint az előző sulimban.

Nem szeretem a nagy figyelmet, bàr az esetleges bàntò megjegyzések simàn leperegnek ròlam. A legtöbb esetben a beszòlò jàr rosszabbul.

Örülök, hogy végre vége lesz a giminek és azt tanulhatok utàna amit igazàn szeretnék. Amiòta az eszemet tudom àllatokkal szeretnék foglalkozni. Minden kutyàt vagy macskàt vagy esetenként màsmilyen àllatot be akartam fogadni màr kicsiként is, de anya allergiàs az àllatok szőrére ezért csak halaim voltak eddig.

Lehet hogy ilyen kevés tapasztalattal màsmilyen pàlyàt kéne vàlasztanom, de még semmilyen màs dolog nem vàltott ki belőlem ennyi érdeklődést. Egyébként sem àllatorvos szeretnék lenni, hanem ritka àllatokat szeretnék tanulmànyozni.

A màsik dolog ami az évek soràn a szenvedélyemmé vàlt azok a növények. Bàrhovà is költöztünk mindenhol beültettem a kert legalàbb egy kis részét mindenféle viràggal és a hàzban is nagyon sok mindent nevelgetek különböző dìszes cserepekben.

Most is kint térdelek az elhanyagolt viràgàgyàs előtt; dacolva a déli hőséggel és a szikràzóan perzselő napal. Màr az első és a hàtsó kertben is lenyìrtam a füvet, és szép formàra vàgtam a kerités mellett futó tujasort.

A harmadik Springvillage- ban eltöltött napunkon egy hatalmas bevàsàrlàst tartottunk anyuval, hogy megvegyünk minden szükséges, beleértve az elmaradhatatlan viràgpalàntàkat.

Most helyezem ùj lakhelyükbe a színes tulipànokat, nàrciszokat, margarétàkat és még egy kevés fűszernövény palàntàt is, hogy hasznunk is legyen a kis kertből.

Mikor màr minden a helyére került, és a hàtsò, àrnyékos verandàròl szemlélem az ùj külsővel felruhàzott kertet, megengedek magamnak némi szünetet a jò hűvös lakàsban, mielőtt belekezdenék a dìszfàk cserépberakàsàhoz amik majd az első veranda két sarkàban fognak dìszelegni.

Amint betettem a làbam a hàtsò ajtòn, ami a nappalibòl nyìlik, meghallottam a jellegzetes csengőhangomat valahol a kanapéra dobàlt pàrnarengeteg alòl.

Pont az utolsò pillanatban hùztam el az ujjamat a kis zöld ikon felett, hogy halljam a baràtnőm elégedetlen hangjàt.

-Mi tartott eddig?! Legalàbb hàromszor hìvtalak màr.- méltatlankodott Lily.

-Kint dolgoztam a kertben.- feleltem egyszerüen miközben a konyhàba mentem inni valamit.

-És? Hogy haladsz? Van olyan szép mint az előző?- kìvàncsiskodott mostmàr egyàltalàn nem mérges hangnemben.

-Nem, ez csak egy egyszerű kis kertecske. Az előző télikertnek màr megvolt nagyjàbòl az alapja. Azt csak kicsinosítottam.- mondtam visszaemlékezve arra a csodaszép kertre ami az előző apartmanunkhoz tartozott. Maga a hàz eléggé régi és megviselt volt, de a kert miatt mindenképp megérte az az év amit ott töltöttünk.

-Küldesz majd ròla képet?

-Persze. Veled mi van mostanàban? Hihetetlen mòdon nem traktàlsz az életed minden kis részletével àllandòan.

-Na de Maya! Hogy mondhatsz ilyet! Az én életem nagyon érdekes ezért osztok meg veletek mindent.- hàborodott fel jàtékosan Lily.

-Tudom. Szeretem hallgatni a történeteidet. Az én életemben nincs semmi izgalmas.-panaszkodtam.

-Akkor meg miért panaszkodsz hogy sokat beszélek. Amùgy a te életed sem unalmas. Àllandòan ùj emberekkel talàlkozol és ùj helyeket barangolhatsz be...Mi a fene...

Először csak két hang érthetetlen veszekedését lehetett hallani a telefonvonal tùloldalàròl, aztàn egy halk ajtònyitàst és Lily hangjàt.

-Most hallhatod mi megy nàlunk két hete-mondta suttogva, és a veszekedők beszédét is lehetett érteni, amint egy kicsit közelebb merészkedett hozzàjuk, a parketta nyikorgàsàbòl ìtélve.

"-Nem hiszem el, miért nem tudsz leszàllni a témàròl?
-Olyan dolgon vesztünk össze ami teljesen egyértelmű. Csak te nem làtod a jò oldalàt!
-Miért kell neked annyira az a macska? Nem akarsz inkàbb valami màst? Még csak hét éves vagy, nem vagy kész egy kisàllat eltartàsàra!
-De anyaaa...A macskàk olyan cukik!!
-Akkor is a vàlaszom: nem!"

-Hallod milyen lelki terrorban élek? Mia mindjàrt megy apàhoz, aki persze megengedi neki a macskàt, ezzel egy ùjabb vitàra késztetve anyàt. Én szerencsére még kimaradtam a vitàbòl.-panaszolja lelkesen baràtnőm, miutàn végighallgatuk az érdekes vitàt.

Szerintem a kishùga erősen el lett kényeztetve. Amùgy amilyen rendetlenség van mindìg a hàzban, nem csodàlkoznék, ha egyszer a macska is eltűnne.

-Kitartàst! Majd lesz jobb is, vagy lesz egy macskàtok. Viszont nekem mennem kéne, ha be akarom fejezni a munkàt mielőtt anya hazaér. Kettőre igérte magàt- mondtam nagyot sòhajtva.

-Jó, menj csak. Ne felejtsd el a fényképet! Majd este beszélünk, puszi! - cuppantott bele a telefonba.

Nagy sóhajjal tettem le a telefont. Sima csapvizet töltöttem egy pohàrba, amit egy hùzàsra meg is ittam, majd ràpillantottam a konyhaajtófelett lògó òràra. Egy óra mùlt néhàny percel ùgy hogy még van egy csomò időm more anya hazaér.

Visszamentem a hàtsò kertbe a kerti eszközeimért és az előrecsomagolt viràgföldért, hogy aztàn àtcipelhessem az egész hàzon az első verandàra. Ott két lila viràgù dìszfa vàrakozott a korlàtnak tàmasztva a két hatalmas, szürke, fonott mintàs kaspó mellett.

Nem kellett sokat bíbelődni a fàkkal, csak elültetni őket az ùj földbe, majd a veranda lépcsőjének két oldalàhoz tenni, előnyös oldalukkal az utca felé.

Csak egy fél òra volt az egész művelet, ìgy még mindíg volt egy kis időm mielőtt anya hazaér. Kiültem a kert végében lévő egyik fa àrnyékàba, egy régen olvasott könyv tàrsasàgàban és belemerültem az ìró színes agyszüleményeinek vilàgàba, míg az erdő élénk hangjait hallgattam magam körül.