Leopárd kötelék

Kilencedik fejezet

Lucas

Annyira gyönyörű. Egyszerűen nem tudtam elszakítani tőle a pillantásomat. Még szünetben is őt néztem, pedig a fiúk kimentek a folyosóra kicsit felfedezni a sulit.
Oda akartam menni hozzá, hogy halljam a hangját, vagy hogy egyszerűen a szemébe nézhessek, de két másik osztálytársunk megelőzött. Így már nem akartam zavarni. Még a helyemig is elért zengő nevetésének boldog hangja, aminél szebbet még életemben nem hallottam. Új életcélom lett ezeket a boldog hangokat előcsalogatni belőle.

Igazából már nem kéne egyesszám harmadik személyben gondolnom rá, mert már tudom a nevét. Maya...

A bámulásomból a fiúk hangja és a vállamra eső kezeik ragadtak ki.

-Haver, nem lehetne kevésbé feltűnően? - vonta fel az egyik szemöldökét Matt, majd lehuppant a bal oldalamra.

-Ja. Miért nem beszéltél még vele? - kérdezte a hármas fogatunk harmadik tagja, aki hangos csikorgással húzta ki a székét a pad alól, hogy aztán megfordítsa és úgy üljön rá, hogy a háttámlára tudjon támaszkodni.

-Épp barátkozik. Nem akarom a feltűnésemmel romba dönteni a szociális életét. Nekünk még van időnk találkozni és beszélgetni.

-Ja gondolom ezt a következő szünetre érted. - röhög Matt.

-Ja. Mire másra érteném. - tettetem az értetlent, de aztán én is elmosolyodtam.

Ekkor becsörtetett a tanár, akinek az volt az egyik első megszólalása, hogy megfordíttatta Jackkel a székét, aki már csak elvből is visszaszólt a tanárúrnak, így az óra egyharmadában a nagyon érdekes, de elég értelmetlen vitájukat hallgatta az osztály, aminek a végére az tett pontot, hogy Jacket kiküldték a teremből hogy "gondolkozzon".

Mikor végre vége lett az órának, Mattel értünk ki elsőnek a folyosóra, ahol Jack teljes békében nyomkodta a telefonját és nem úgy tűnt mint akit nagyon megbánta volna az óra elei vitáját a tanárral.

-Klassz lesz ha az első héten kiteteted innen a szűrödet. - mondtam neki komolyan. - Jó lenne ha viselkednél. És ezt vedd parancsnak.

Na, mostmár kicsit meghunyászkodott és elkapta a pillantását.

-Khmm. Nem akarok beleszólni, de a barinőd épp most lépett olajra- kocogtatta meg a vállamat Matt.
Pont akkor forfultam meg, amikor a rózsaszín pulcsi eltűnt a hosszú folyosó végén lévő elágazásban. Nem nagyon terveltem még ki semmilyen tervet arra vonatkozóan hogy hogy fogok beszélgetésbe elegyedni vele, így kapva az alkalmon utánaindultam, nem túl feltűnően. Klassz díszkiséretem most is ott loholt a nyomomban, de nem valami kifacsart hűségből, csak nem akartak lemaradni a mókáról ha esetleg leégetném magam és totális bolondot csinálnék magamból egy lány előtt.

Végül is a csodálatos folyosórengetegen át, követve a tömeget, megtaláltuk az elég jól felszerelt büfét, ahol az összes diák aki túlélte az első pár órát épp kajához, meg némi koffeinhez akart jutni.

Bár eszméletlenül sokan voltak, nem volt nehéz megtalálni Maya új, egész magas barátnőjét a kis tincsekbe fonott hajával, aki mellett természetesen ott ált a kiszemeltem is.

Most hogy Jack felfedezte az ennivaló forrását már felesleges lenne azt ajánlani, hogy menjünk vissza a terembe és próbálkozzunk később, így beálltunk a végtelennek kinéző sor végére.

Mayát egy pillanagra sem tévesztettem szem elől és megkönnyebbülten láttam, hogy ők nem hiába álltak a sorban.
Mikor minden barátja megvette amit akart, elindultak a kijárat felé, átfurakodva a tömegen.

Az ekkor történtek simán beillenének egy tinifilmbe is, mert a langaléta fiú, aki kiegészítette a lánycsapatot megbotlott és a kezében szorongatott kávéspohár tartalmát egy szerencsétlen arra járó lányra borította. A lány ekkor egy fúriává változott, és ahogy a torkán kifért visítani meg csapdosni kezdett, közben válogatott sértéseket vágva a fiú fejéhez, aki mentegetőzni látszott. Elég nagy volt a hangzavar, ezért nem sok mindent hallottam a szitkokból, de a buzi szó elég sokszor megcsapta a fülemet.

Ebben a pillanatban azt hittem ezt a helyzetet már nem lehet fokozni, mikor a sértett lány barátnője a miheztartás végett és bosszúból a kezében lévő vizespalack tartalmát a szerencsétlen, teljesen vörös fiú felé lendítette. Ekkor Maya cselekedni kezdett és a fiú és a víz közé vetette magát, így őt áztatta el teljesen a palack tartalma.
Ezt már nem tűrtem olyan nyugodtan. Elég vehemens erővel törtem utat a bámészkodók között, hogy segítsek a lányoknak, hogy ebből ne legyen egy teljes, verekedős cicaharc vagy valami hasonló.

Mire odaértem már hallottam a szavakat amik miatt az én férfiúi hősiességem teljesen feleslegessé váltak.

-Jól van. Megkaptad az elégtételt. Mostmár mehettek.-mondta Maya jeges éllel a hangjában amikor a kávéval leöntött lány barátai megindultak feléjük, ki tudja mit akarván.

A remélhetőleg-jövendőbeli-társam nagyon gyorsan és hatékonyan szerelte le őket, akik sértett pillantásokkal együtt drámaian elvonultak.

-Hé, minden rendben? - léptem Mayához, csodálatos szemeibe nézve.

-Aha, csak egy kicsit vizes lettem.-mondta rámmosolyogva.
Csodálkoztam azon, hogy rámosolyog egy idegenre, csurom vizesen, akinek semmi köze igazából ahoz ami az előbb itt történt.

-Ha kéred megkaphatod az én pulcsimat.

-Nem szeretnék a terhedre lenni. Amúgy is ez csak víz. Majd megszárad.

-Nem tesz semmit. - Gyorsan lekaptam magamról egyszínű fekete, kenguruzsebes pulcsimat, és felé nyújtottam.

-Hát jó. Akkor nagyon köszönöm. - villantotta rám megint az egyik legédesebb mosolyt amit valaha láttam, majd nem szégyenlősködve gyorsan levette a saját pulcsiját és felkapta az enyémet még az előtt, hogy bárki egy pillantást vethetett volna a pólójára ami szintén vizes lett.
Már már természetfeletti öltözködési képességei vannak...

Még mielőtt bárki bármit mondhatott volna a társaságból, megszólalt a csengő fülsüketítő hangja és mindenki elindult vissza a terme felé.
Maya még gyorsan felkapta a pulcsiát a földről ahová öltözködés közben ejtette, majd ő is a barátai után indult volna, ha nem kapom el a csuklóját.

-Amúgy Lucas vagyok. - mosolyogtam rá a lehető legmegnyerőbb mosolyommal. Tudjátok gödröcskék meg minden.

-Tudom. Örültem, hogy megismertelek Lucas.

Ezután a keze finoman kicsúszott a kezemből. Az ujjai akaratlanul végigsimították a tenyeremet, ami kicsalt belőlem egy jóleső borzongást, bár ezt talán még magamnak sem merném bevallani, majd az órára siető tömeg elnyelte őt is.

-Úgy nézel mint a főhősök a nyálas filmekben. - törte meg a varázst Jack, aki a vállamra lendítette a kezét nekem támaszkodva, miközben egy hatalmas szendvicsen rágódott.

-Gyerünk fiúk, vagy mi is elkésünk! - került ki minket Matt, akit mi is követtünk nem túl lelkesen a termünk felé.