Leopárd kötelék

Tizedik fejezet

Maya

Mint várható volt, ugyan olyan szerencsétlenül folytatódott a napom, mint ahogy kezdődött. Először az a két lány, meg a vizes eset, majd gomba volt ebédre a menzán, amit ki nem állhatok. Így éhen maradtam, mert persze addigra feléltem az összes vésztartalékba vásárolt büfés nasimat.

Végül, csak hogy ne legyen egy nyugodt percem se, majdnem hasra estem hazafelé sétálva a buszmegállóból egy fél téglában, amit valaki gondatlanul ott hagyott az út mellett.
Bár ez a kis szerencsétlenség valószínüleg azért következhetett be, mert én megint álmodoztam.

A helyes srác csodálatos szemei lebegnek egész nap lelki szemeim előtt. A pulcsiától azóta meg sem szabadultam, mert nagyon jó illata van. Természetesen akkora rám, hogy majd elveszek benne, de nem nagyon szándékozok visszaadni az eredeti tulajdonosának.

Lucassal egész nap össze-összeakadt a tekintetünk, és nagyon sokszor mosolygott rám.

A büfés incidens óta nem beszéltünk, de csak azért mert mindig közbejött valami. Majd holnap amikor (sajnos) vissza kell adom neki a pulóvert, majd megpróbálok valami normális beszélgetést kezdeményezni.
Még van egy egész estém kitervelni, hogy miről is akarok beszélgetni.

Anya nem volt otthon amikor hazaértem, bár tudom hogy ma már járt otthon, mert nagyon kedvesen rám hagyta az ebédje után maradt mosatlan tányérokat.

Miután elmosogattam és leellenőriztem a csodás új kertem fejlődését, kiültem a teraszon álló hintaágyba egy már rég olvasott könyvvel és hallgattam az erdő nyugalmát. Meg egy légy idegesítő zümmögését, aki nem akart békén hagyni, így egy gyors suhintással megoldottam a problémát.

Az este is gyorsan telt el. Szendvicset vacsoráztam, meg egy fél doboz csokifagyit amit anya óvatlanul olyan helyen hagyott ahol könnyen megtalálom, majd az este nagy részében videochateltem a lányokkal.

Sajnos a pulcsi iránti megszállottságomat nem sikerült legyőznöm, így abban aludtam.