Második fejezet

2K 107 4
                                    

Maya

Megint elköltöztünk. Tudom mennyire klisés az életem, de ha az anyukàd a fényképészetnek él, elég gyakran vàltogatod a lakhelyedet. Persze úgy is meglehetne oldani, hogy én letelepszem valahol, anyukàm meg néha-néha hazajàr hozzàm, de mi nagyon ragaszkodunk egymàshoz .

Olyan nekem, mintha az anyukàm, a legjobb baràtnőm és a sosemvolt nővérem lenne egy személyben. Mondjuk, egy csomò ember testvéreknek néz minket, mivel nagyon hasonlítunk. Mindketten alacsonyak vagyunk, kicsit karamellàs àrnyalatú bőrünk van, és a szemünk is egyforma vilàgoszöld, ràadàsul anyukàm sokkal fiatalabbnak néz ki a korànàl.

Az egyetlen amiben nem hasonlítunk az a hajunk színe. Míg anyunak rövid, az àllàig érő szőke tincsei vannak, nekem hosszú enyhén göndörödő àtlagos barna hajam van.
Így anyukàm különkeges szépségű, én megrekedtem az àtlagosnàl.

Nehogy azt hidd,hogy én is egy olyan önbizalomhiànyban szenvedő liba vagyok, aki az egész vilàgot szépnek làtja, kivéve önmagàt.
Nem, én àtlagon felüli egoval és nemtörődömséggel rendelkezem. Sokak szerint kicsit tüskés a modorom, mert nem félek hangoztatni a negatív véleményemet is.

Nincs olyan sok baràtom, mivel  nem könnyen bízok meg senkiben. Nincs semmi hàttér sztori, csak így van. Viszont a két legjobb baràtnőmmel, akiket még az àltalànos iskolàban ismertem meg, még mindíg tartom a kapcsolatot a dràga, kedves internet segítségével.

Szinte az összes nap végén felhívjuk egymàst, hogy beszàmoljunk a napunkról. Annyi mindent tudok meg ezekből a napi beszàmolókból hogy néha úgy érzem még mindíg egy osztàlyba jàrok velük.

Lily és Caro szinte semmiben nem hasonlítanak egymàsra. Míg Lily magas és szőke, addig Caro àtlagos magassàgú és szőkésvörös haja van. Lily tàrsasàgi ember, mindenkivel el tud beszélgetni akàr a semmiről is, és a pozitivitàs mintaképe lehetne, addig Caro inkàbb a sarokba elvonulós, olvasós fajta, aki nem szívesen beszélget senkivel a baràti körén kívül. A mély, tartalmas témàkról inkàbb vele beszélgetek, mert az egész életet leélt, mindentudó, kedves hölgyek bölcsességével alkot véleményt, és osztogatja a jobbnàl jobb tanàcsait.

Én valahol megrekedtem kettőjük között. Ha olyan kedvem van bàrkivel elbeszélgetek akàr töb òràn keresztül, de van olyan is, amikor hozzàm se lehet szólni, mert vagy nem vàlaszolok, vagy olyan flegmàn, hogy a baràtnőim ilyenkor inkàbb békén hagynak.

Most épp készülök a szokàsos esti beszélgetésre. Màr pizsamàban leülök az ágyamra a laptopommal és csoportos videóhívàst kezdeményezek.
Még egyet sem csörög, de Lily arca màr megjelent a képernyőn.

- Szia Maya!! - kiabàlja bele a kameràba - Milyen az új lakàsotok? Milyen a szobàd? Milyen a vàros? Azt hallottam van egy nagyon nagy erdő és egy nagyon szép tó. Làttad màr?

- Nyugi Lily! Vegyél egy mély levegőt!-
mondom neki nevetve.

-Akkor? Vàlaszolsz?- kérdezgetett.

- Persze, miért ne tenném? Csak megvàrtam míg szóhoz jutok.

-Sziasztok Lànyok!- csatlakozott be a beszélgetésbe Caro.

-Szia!- köszöntünk egyszerre Lilyvel.

-Hol tart a beszélgetés?- kérdezte Caro.

-Még sehol. Eddig Lily tette fel a kérdéseit amire màr nagyon nem emlékszem.- feleltem.

-Héjj!-tettetett felhàborodàst Lily, mire Caro csak leintette.

-Mesélj! Milyen az új hely?- kérdezte Caro is.

- Nagyon szép és tàgas a hàz. A a szobàm sokkal nagyobb mint az előző és barack színű.

- Milyen a kilàtàs?- kerdezte Lily.

-Van egy erkély közvetlenül az én szobàmból és arra màr behajlanak az erdő fái.

- Közvetlenül az erdő mellett laktok?- tette fel az egyértelmű kérdést Caro.

-Aha, most mondtam- vàlaszoltam egy kicsit kioktató hangnemben.

-Jó bocsi, egy kicsit fàradt vagyok- dörzsölte meg a szemeit.

- Miért mit csinàltàl ma?- kerdezte tőle Lily.

-Épp ez az, semmit! Most meg olyan fàradt vagyok, hogy itt ülve el tudnék aludni.

-Akkor szerintem ezt folytassuk holnap. Én is eléggé kimerültem az utazàstól meg a dobozok behordàsàtól. -mondtam.

-Hajj! Pedig én meg egy csomó mindent szerettem volna kérdezni Mayàtól. Na, sziasztok!- integetett Lily, majd ki is lépett a hívàsból.

-Szia!-mondtam Caronak, majd én is lecsuktam a laptopot.

Hàt ez fura volt! Sokkal több kérdésre és óràkig tartó beszélgetésekre szàmítottam.

Tényleg nem maradtam fent sokàig, mert még holnap ki kell pakolni a dobozokat, meg rendetrakni a lakàsban.

Leopárd kötelékWhere stories live. Discover now