Nem érdekel, csak szeress! || Taeyoonkook ff (Befejezett)

19.rész (16+)

Figyelem: erőszak, trágár beszéd, dominancia, erőszak!

Jungkook szemszögéből:

A méreg szétárasztotta az elmémet. Olyan szintű düh lett rajtam úrrá, hogy belső alfám szabályosan marta mentális érzékeimet. Nem bírtam magamon uralkodni, íriszeim vörösen csillogtak, majd olyan erővel vertem a falba, hogy még a vakolat is leszáradt róla.
-Te már az enyém vagy Taehyung! Nem e? - kérdeztem megindulva, s elkaptam vékonyka csuklóját, lerángatva a bétáról, aki értetlenül nézett rám.

Rálöktem a kanapéra az omegát, és hűvös tekintettel uraltam a testét.
-Ott maradsz! Ha fel mersz állni, kinyírlak! - Vicsorítottam.
-Hozzá mersz nyúlni, agyon verlek, vakarcs alfa. - Suttogta Yoongi.

A pumpa egyre jobban ment fel bennem. Megálltam Taehyung előtt, s az állára fogtam. Gyönyörű íriszei könny áztatva nézték az enyémet. Már - már könyörgő tekintetté vállt.
-Meg kell tanulnod, kihez is tartozol - Suttogtam, s a jelölésre simítottam.

-Ha hozzá merek nyúlni, kinyírsz? Hát tudod nevetséges vagy drága hyungom. - Gúnyolódtam rajta, majd egy aprócska kuncogás is kiszaladt az ajkamon. Nekem egy kibaszott vakarcs ne mondja meg, hogy mit csináljak. Ami az enyém az az enyém!

Megindultam felé, s elkaptam a torkát. Taehyung felsírt, S könyörgött nekem,hogy ne tegyek semmit. De nem hallgattam rá.
-Ide figyelj Yoongi hyung, ezt már elbasztad! Hát nem érted?! Taehyung az enyém. Hányszor kell még elmondanom? Vagy inkább mutassam meg, hmm? Hát legyen. -Elengedtem a torkát. Néhány köhögés kiszaladt a száján,de nem foglalkoztam vele. Teahyung felé siettem, majd egy szempillantás alatt letéptem a rajta lévő összes ruhát.
-Sajnálom -Suttogtam S kezemmel meztelen testét jártam végig.

Taehyung szemszögéből:

Reszketett minden egyes porcikám, ahogy végig járta. Úgy éreztem be akar mocskolni. Egyszerűen mint valami idióta. Akármennyire szeretem őt, ebben momentumban undorodtam tőle, mégis készségesen lettem neki nedves és feküdtem alá. Ő az alfa, ő irányít.

Ahogy mozgott bennem, minden egyes nyögésem után, Yoongira néztem. "Ments meg". De nem tett semmit. Csak megfagyott tekintettel bámult. Ennyi? Komolyan ennyit érnek az érzéseink? Mintha az ösztön egy fegyver lenne, ami mindent elpusztít. De amitől a legjobban megfoszt, az a szerelem..

Jungkook megfeszült, éreztem ahogy minden nedvet, egytől egyig belém enged. Hosszas morgás után átkarolta a testemet. Belém ragadt.
Feszített,fájt. Mintha a kellemes érzés,amit éreztem minden alkalomkor, elveszett volna. Nem volt az varázs, amit igazán csak a kettőnk között lévő kémia tudott nyújtani. Minden szerte foszlott.

Eltelt hosszú percek után kihúzódott belőlem, majd felhúzván nadrágját, rám sandított.

-Remélem, most már tudod kié vagy - Tekintete rideg volt, belém fagyott az az érzés amit árasztott magából. Még egy utolsó pillantást vetett rám, és elhagyta a termet.

Gondolataimba zárkóztam, legszívesebben elmenekültem volna. Ez az érzés ami felemészt, szörnyű. Miért? Miért kell az ösztönökkel együtt élni?

-Jó volt? -Szólt hozzám a a szobában lévő idősebb. Összeszorítottam a számat. Ez is meghülyült? Hogy tehet fel nekem ilyen kérdést? Úgy nézek ki mint aki élvezte?

-Szerinted néztem volna rád segélykérően? -Suttogtam a semmibe, majd a fal felé fordulva, bezárkóztam a saját világomba.

Yoongi szemszögéből:

Taehyungra néztem újra, aki láthatólag össze volt törve. Jungkook most már tényleg nagyon messzire ment. Attól, hogy alfa, még nincs joga ilyeneket tenni. Bár az én hibám, de nem tudtam tenni semmit. Nem avatkozhattam közbe, mert az az életembe is kerülhet. Ennyit a szerelemről..

Sajnos az ösztönök erősebbek, és én mégis csak egy béta vagyok..

Erősen gondolkoztam, majd eszembe jutott egy ötlet, amivel talán megszerezhetem magamnak Taehyungot.

-Kedvesem, Tae szökj meg velem! -Mondtam neki. Felém fordult, majd elkerekedett szemekkel fürkészett.

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt. Sajnálom, hogy ez most ilyen rövid lett, de ezután igyekszem hosszabbakat írni. További szép napot nektek!