Nem érdekel, csak szeress! || Taeyoonkook ff (Befejezett)

Epilógus

Taehyung szemszögéből:

A lágy szellő érzékien suhan végig, testemet eltakaró fátyolon, vele együtt a tengerparti homok játszik fel-fel keveredve a széllel. Mosolyom egyre jobban szélesedik, ahogy fizikai megjelenésem elér a két férfihez. A két férfi, akikért az életem adnám. Sosem gondoltam volna, hogy egy nap két gyűrűt fogok viselni az ujjamon, és Thaiföld legszebb partján sétálok az oltárhoz. Mindig is úgy voltam vele, hogy magamba kell tartanom azt, hogy két emberért dobban meg kicsi ketyegőm, de az élet, a sors mindent megváltoztatott. Talán azt akarja üzenni, hogy ami egyszer megfogalmazódik bennünk, egy nap úgy is szabadjára száguld, egyenesen az igazság kapujába. Mindenki megérdemli az igaz boldogságot, a szerelmet. Nem bűn két embert szeretni. A szerelem nem bún. Hanem ajándék.

Elérek az oltárhoz, megállok. Jungkook kitárja a kezét. Megfogom, ő pedig rögtön magukhoz ránt. 

-Gyönyörű vagy. -Szólalnak meg egy kis fáziskéséssel, bal kezemet Yoongi, Jungkook pedig a jobb kezemet ragadja meg mindeközben. Szerelmesen figyelnek, az én szívem pedig valószínűleg már a századik orgazmusát éli át.

A pap neki lát a szokásos monológjának, de én egyszerűen képtelen vagyok figyelni, csak két alfa arcát bírom fürkészni, akik vidáman kiáltják ki a boldogító igent, de én teljesen elvesztem.

Ki lenne képes mindezt megfogalmazni? Ezt az érzést amit átélek? Már nincs fájdalom, már nincs szenvedés, csupán a béke, a szerelem a mesés élet, amit két férfi tud okozni nékem. Annyira hálás vagyok, hogy azt képtelen lennék szavakba önteni. Azt hiszem most még a beszédkészségem is elavult. Csak kémlelem Jungkookot és Yoongi hyungot, hevesen bólogatva.

Vidám mosoly kúszik ajkukra, és mindkettten egy-egy csókot nyomnak a számra. Jungkook megengedte Yoongi belső alfájának, hogy csatlakozhasson az omegám. Most már ő is bármit tehet.

Annyira boldog vagyok. Két tökéletes férfi és én. A szívem csak velük teljes. Úgy érzem általuk jobb emberré váltam. Megtanultam hogyan szeressem önmagamat, és másokat, megtanultam bízni és remélni. S rá kellett jönnöm, becsülni és értékelni kell az első szerelmet. Nem számít a sok fájdalom, a küzdelem. A végén már meggyógyítottak. Kell ennél több?

Nem.

Mert már nem egyedül vagyok. 

Mi vagyunk, hárman.

Vége

Sziasztok!

Hát elérkeztünk a történet végére. Előszór is szeretnék mindenki felé köszönetet nyilvánítani, akik támogattak engem, szívvel olvasták e történet minden sorát, a rengeteg véleményt, tanácsot. Köszönöm! Csodálatosak vagytok! <3

Igazából ezt a könyvet unalomból kezdtem el írni, de végül annyira megtetszett mindenkinek, hogy gondolkozni kezdtem, és arra a döntésre jutottam,  hogy legyen hosszabb sztori. Más volt a végkimenetel a fejemben, nem így terveztem az elején, de túl hosszú idő telt el, és ez alatt én is változtam, az érzéseim, lelki világom se volt stabil. De nem akartam, hogy a történet rossz véggel záródjon. Így rászedtem magamat és kreáltam egy happy endet! :) Azért remélem így is elfogadható.

Igyekezni fogok, hiszen következő tanévben, végzősként össze kell szednem magamat, de szeretném egyénileg is folytatni az írást, többet foglalkozni vele, mert megnyugtat, és így az érzéseimet is sokszor kiírhatom, na meg boldoggá is tesz.

Ehhez a történethez még lesz egy extra rész. A napokban hozom is! Hamarosan el is kezdem az új történetet is, ami legyen meglepetés.

További szép estét mindenkinek! :)