Nem érdekel, csak szeress! || Taeyoonkook ff (Befejezett)

7.rész

Jungkook szemszögéből:

Idegesen túrtam a tincseim közé, amíg a park felé tartottam, ahol még anno kiskorunkban, mindig előszeretettel játszottunk. Akkor még minden rendben volt. De most mi az ami jó? El kéne tűrnöm azt, hogy a szerelmem egy bétával közösüljön? Aki nem mellesleg Yoongi hyung?

Nem én ezt nem fogom csinálni. Elegem van már. Annyit vártam már arra a pillanatra, arra a kibaszott érzelmes éjszakára, amit átélnénk együtt, akár hárman, a láza közben.

De nem ez nem történhetett meg, mert drága hyungom úgy gondolta, hogy majd ő kisajátítja magának az omegát. Ennyit az egészről. Pedig megegyeztünk. De nem ő nem. Ő szarik az egészre!

Végül is miért idegeskedem? Látszik, hogy Taehyung se szeret engem. Még csak azt se engedte, hogy megcsókoljam. Lehet valaki mást kéne keresnem magam mellé. Úgy is alfa vagyok, bárkit megkaphatok. De a probléma az, hogy én Taehyungot szeretném....

Fusztráltan ültem le az egyik padra, majd perceken belül már csak azt érzékeltem, hogy a szemeim lecsukodnak és álomba szenderülök. Az a fránya alkohol. Nem tudom holnap így, hogy megyek dolgozni. De igazából most ez volt a legkisebb gondom...

Talán hosszú órák teltek el. Vagy fogalmam sincs, csak azt vettem észre, hogy valaki az arcomat ütögeti. Idegesen nyitottam ki a szemeimet, amik Yoongi hyunggal néztek farkas szemet.
-Miért alszol itt? Elmentek neked otthonról? Még Taehyungot is fellökted! Mi bajod van? Ki vele! -Kiabált velem, mire felvontam a szemöldökömet. Még én vagyok a hibás? Most komolyan?

-Te csak fogd be! Megbasztad Taehyungot, aztán van még képed idejönni? Hm? Nevetséges vagy! Hagyjál engem békén! Menjél vissza Taehyunghoz...-Itt elhalkult a hangom, s egy könnycsepp gördült le az arcomon. Yoongi leült mellém, majd megveregette a vállamat.

-Jungkook. Nem feküdtem le vele. Nem csókoltam meg. Nem tettem semmit, csupán kielégítettem. -Mondta komolyan, de nekem akkor is fájt. Szorított a mellkasom. Még is egy kicsit megkönnyebbültem.

-Attól függetlenül, te voltál az első neki a kényeztetésben....-Suttogtam mire felsóhajtott.
-Nem emlékszik semmire, plusz Jungkook. Azért nem engedtem, hogy te csináld, mert teljesen elvesztetted így is már eszed. Nem beszélve arról, hogy simán teherbe ejthetted volna. -Magyarázta, de hangjából kivettem, hogy nem csak miattunk tette, hanem önzően, ő maga akart az első lenni neki bármiben is. Mindegy is már, hiszen megtörtént. Nem tudjuk visszafordítani. Mindannyian hibásak vagyunk. Ez van.

Úgy érzem, hogy valamit kell tennünk, mert ez az állapot nem mehet így tovább. Valamelyikünknek el kell menni. Nem birtokolhatunk ketten egy omegát. Nem lehet. S Taehyungnak kell eldönteni, hogy kit választ. Nem rajtunk múlik.

-Hyung tudod, hogy ez így nem mehet tovább. Nem lehetünk együtt hárman! Ez képtelenség! -Emeltem meg egy kicsit a hangom, mire rossz állóan megrázta a fejét. Majd előhúzta a telefonját és egy cikket mutatott, ami arról szól, hogy egy alfa két omegával él együtt. Fejbe csaptam magam.

-Hyung azt hittem okosabb vagy. Tudod, jól, hogy egy alfa több omegát is megjelölhet. S a szeretkezés is sokkal könnyebb így. De nálunk ez nagyon nehéz lenne. Persze nem lehetetlen, de Taehyung lehet, hogy szét szakadna. -Mondom mire újabb sóhajt ereszt.

-De nem szakadna szét, hiszen az omegák gyorsan tágulnak. Szerintem simán bírná. -Okoskodik, mire még egyszer fejbe csapom magam. Inkább nem veszekszem vele. Úgy is mindig neki van igaza...

-Inkább menjünk haza. Majd Taehyung eldönti, hogy kit választ. Így mindenkinek egyszerűbb lesz. -Mosolygok keserűen, majd felállva a helyemről, haza indulok, Yoongival a nyomomban.

Yoongi szemszögéből:

Most komolyan? Jungkook nem normális. Már megint ezt csinálja. Mindig van valami baja. Pedig lehetne megértőbb.

S hülyeséget beszél. Simán tudnánk hárman szeretkezni. Ő az orvos, és ezt nem tudja? Komolyan mindjárt a falnak megyek.

Remélem Taehyung nem fog választani, mert az semelyikünknek sem lenne jó..

Amint haza értünk, nem is kellett elmenni Taehyung szobájáig, mert ő a konyhában volt, éppen valami finomat főzött. Elmosolyodtam. A kedvencünket csinálta. Illatából éreztem a nyugodtságot és a kétségbeesést.

Ahogy meglátott minket, elmosolyodott, majd elzárta a gázhelyet és Jungkookhoz lépve, óvatosan de átölelte.
-Jungkook kérlek többet ne menj el. Ne haragudj ránk...-Suttogta, de a fiatalabb nem szólt semmit, csak egy idő után.

-Hyung válassz! Én vagy Yoongi Hyung? -Kérdezte. Íriszei komolyságot tükröztek. Taehyungot csak akkor szólította így, ha komoly dologról volt szó.

Taehyung felsóhajtott, majd lerakta a konyharuhát a kezéből és mindkettőnkre egyaránt nézett.
-Akkora idióták vagytok. Mindkettőtöket szeretem. Nem fogok választani köztetek. Ha ti nem akkor nem is kell senki! -Mondta idegesen, majd felkapva kabátját, kiviharzott a bejárati ajtón.

Na tessék ez kellett. Tudtam én, hogy ez lesz...

Sziasztok!
Meghoztam a folytatást. Mindenkinek szép napot!