Nem érdekel, csak szeress! || Taeyoonkook ff (Befejezett)

4.rész

Taehyung szemszögéből:

Nyilaló fejfájássál nyitottam ki íriszeimet. Szinte tüzelt a koponyám. Azt hittem menten elhalálozom.
-Taetae végre felébredtél, jól érzed magad? -Néz rám Jungkook, gyermekies tekintettel, amitől jócskán elmosolyodom, nem beszélve arról, hogy szívem az egekig dobogtatja magát.

Nem szóltam semmit, csak nyakánál fogva húztam be magam mellé az ágyba. Kellemes narancsos illata megbabonázott, egyszerűen észvesztően hódított. Nyakhajlatába fúrtam az orcámat, testemmel pedig jobban bújtam forró, ölelő karjaiba.

Tökéletes lett volna a pillanat, de valami hiányzott. Vagyis valaki. Az a mentás illat, amit Yoongi csak akkor árasztott magából, amikor velem volt. Hiányoltam őt. De, hogy most a fiatalabb mellettem volt, sokkal inkább bizonyult kellemes érzésnek.

-Köszönöm, hogy megmentettetek. -Suttogom fülébe, mire érzem, ahogy megfeszíti izmait. Mi baja lehet?
-Jungkookie jól vagy? -Kérdezem, de nem kapok választ, csak érzem, ahogy végig simít arcomon, lángoló vörös íriszeivel becézgeti az enyémet. Megnyalja ajkát, majd homlokát az enyémnek dönti.

Szánk vészesen közel kerül egymáshoz, már-már egymás oxigénjét szívjuk be. Egyszerűen megbabonáz a fiatalabb , ahogy egyre közelebb hozzá puháságát az enyémhez. Már szinte súroljuk egymást.

Majd mikor összeérne, elfordítom az arcomat, így a csóknak nevezett puszi, az arcomat éri. Majd visszanézek szemeibe, melyben megcsillan a szomorúság, a csalódottság, és a fájdalom..

Keserűen szorul össze a szívem, mintha valaki facsarni akarná azt. Egyszerűen úgy hatol belém is a bánat, ahogy az az alfába is szétárad.

Akármennyire is szeretném azt a csókot nem tehetem meg. Egyszerűen képtelen vagyok. Mert a szívem nem csak az őve hanem Yoongié is...

-Berzeg ha Yoongi Hyung csinálta volna akkor neki egyből engednéd -Sziszegi, ami még nagyobb fájdalmat okoz a ketyegőmben. De ugyan csak szétárad bennem a meglepettség, s az öröm.
-Ez nem igaz Kookie. Tudod, hogy ez bonyolult mindannyiuknak -Suttogom, de ő továbbra is feszülten fekszik mellettem. Felsóhajtok, és szája sarkába nyomok egy aprócska puszit.

Nem tudom mi vezérelt, hogy ezt megtegyem, de úgy érzem itt az ideje lassan tudatni velük. Még is úgy érzem nem lenne szabad tudniuk.

De már nem bírom tovább. Szeretném ha beteljesedne a szerelmünk.

Jungkook elmosolyodik, majd arcát a nyakamba fúrja.
-Tae, nem tudom meddig leszek képes visszafogni magam, de szerintem ezzel Yoongi Hyung is így van -Morogja. Szívem hatalmas ütemeket hagy ki, ahogy ezeket a szavakat kiejti. Testem meg is remeg. Ajkamat eltátom. Fiatalabb felnéz rám. Látván a reakciómat, perverzen elvigyorodik.

-Úgy szeretem, amikor zavarba tudlak hozni -Húzza fel a szemöldökét. Aztán teljesen elhalkul.

Legközelebb már csak akkor szólunk egymáshoz, amikor mondja, hogy most már haza kéne indulnunk, nem beszélve arról, hogy én se örülnék, annak ha Yoongi felrobbantaná a konyhát.

Kijelentésén elnevetem magamat, majd, csendesen indulunk haza. Egymás mellett kullogva. Úgy látszana, hogy teljesen idegenek vagyunk egymásnak, mégis elkevert illatunk olyan aurát ad nekünk, amitől egy párnak tűnünk.

Szeretném a fiatalabbat boldoggá tenni. Ahogy Yoongit is. Nem vagyok annyira buta, mint amennyire páran gondolnak. Összeraktam magamban a képeket, s rájöttem, hogy ők is viszont szeretnek.

De hiába próbál valamelyikünk lépni, a másikunk úgy is, hátrafelé fog haladni. Aki hát jelen esetben én lennék. Hagyhattam volna Jungkooknak, hogy megcsókoljon, még se tettem azt, mert úgy gondolom, hogy igazságtalanság lenne Yoongival szemben.

Ez az örökös körforgás, mely felfog emészteni minket. Lehet, hogy a szerelem csodálatos, de ha egyszerre két embert szeretsz, akkor az egy kínszenvedés is.

Yoongi szemszögéből:

Ajtó nyitásra kaptam fel a fejemet, miközben nagyban pakoltam ki a vett készételt. Egy fárasztó munka után egyáltalán nem volt kedvem bármit is összedobni, na meg hát főzni sem tudok, így nehezebb is lenne.

Elmosolyodtam, ahogy az omega szorosan átölelt. Áradt belőle a nyugodt csokoládé illat, ami megmelengette a szívemet.

-Jól vagy angyalkám? -Kérdezem, miközben kortyolok a kezemben lévő borból.
-Igen jobban, köszönöm, hogy segítettetek -Mosolyog rám, mire Jungkook is közelebb jön.
-Ezért vagyunk drágám -Karolja át Taehyung vékonyka derekát, aki csak elneveti magát.

-Mit szólnátok egy kis esti medencézéshez? -Kérdezem, mire fiatalabb bólogatni kezd, de Taehyung elhúzza kívánatos ajkát.
-Én nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne -Arca vörös árnyalatot vesz, ami meglepően szokatlan nekem ugyan, hiszen miattam még sosem pirult el.

-Miért félsz angyalkám? Nem fog semmi történni -Mondom nyugtatásképp, mire felsóhajt, s hezitálva de beleegyezik.

Egy fél órán belül, mi már Jungkookal a medencében ülünk, én egy pohár bort iszogatom, míg ő egy literes kólát. 

Nemsokára Taehyung is megjelenik, testét egy törülköző fedi.
-Ugye nem abba akarsz bejönni? -Kérdezem, de ő csak hevesen bólogat, hogy de igen is.
-Tae abba nem jöhetsz be! Vedd le szépen. Nem fogunk csinálni semmit. -Szólal meg a fiatalabb is, majd egy újabbat kortyol az italából. Taehyung gondterhelten felsóhajt, majd leejti magáról az anyagot, ami igen szexin néz ki.

Jungkookkal eltátjuk a szánkat, ahogy meglátjuk lapos pocakját, szélesebb csípőjét, megduzzadt mellkasát, s nem beszélve kerek fenekéről, melyet egy férfi omega bugyi takar. Olyan kívánatos.

Szégyenlősen takarja el magát, majd beszáll a meleg vízbe, s közénk ül.
-Miért vagy ilyen csinos? -Suttogom a fülébe, mire megremeg.
-Fiúk kérlek ne mondjatok ilyeneket, nagyon zavarba érzem magam -Húzza összébb magát, mire Jungkookra kacsintok.

Egyszerre hajolunk mellkasára, én egyik kavicsát nyaldosom meg, míg Jungkook a másikat. Hatalmas, kéjes nyögés hagyja el az ajkát, majd hajkoronánkba túr.

Érzem ahogy, déli tájam reagál, így elhúzódok tőle. Jungkook ugyan így tesz. Az omega csak pirultan kapkodja szemét közöttünk. Nem érti mi történik.

Nem kellett volna ezt tennünk. Még. De abban biztos vagyok, ha még egyszer hallatja gyönyörű hangját, biztos vagyok benne, hogy nem tudnánk visszafogni magunkat.

-Sajnáljuk -Suttogjuk, majd mindketten arrébb húzódunk tőle. Majd gondolataimba merülök. Abban egyszer biztos vagyok, hogy ennél még lesz nagyobb gondunk is.

S igazam is lett.....

Sziasztok!
Meghoztam a folytatást! Remélem tetszett. Szép KookTaeGis éjszakát! ❤