Nem érdekel, csak szeress! || Taeyoonkook ff (Befejezett)

26.rész

Yoongi szemszögéből:

Hátamon egy hatalmas táskával, szállok fel a buszra, ami a reptérre visz ki. Nem maradok itt. Elég volt ebből a sok fájdalomból. Új életet kezdek egy másik országban. Sokkal jobb lesz mindenkinek.

Helyet foglalok a váróban, egy könyv társaságában, amit finoman ízlelgetek. Legalább ezekben az irományokban, örök a boldogság. Ha már a valóságban, nem.

Felsóhajtok. Tekintetem a kijelzőre szalad, ahol már kiírták a járatot, amivel utazni fogok. Elpakolok mindent a kisebb hátizsákba, szememre helyezem a szemüveget, s lassú léptekkel el is indulok, hogy felszálljak a gépre.

De fülemet hirtelen csapja meg egy mély, csilingelő oktávom, ami egészen a szívemig hatol, felpezsdítve bennem az összes érzelemmel kevert emléket. Aprócska kezeket érzek meg karom köré fonódni, és egy rántással húz magához egy forró, szoros ölelésre. Megdobban a szívem. Szinte kiakar szakadni a helyéről, úgy zakatol az.

A jellegzetes csoki illat, kellemesen kúszik a szaglójáratomba, erősen duruzsolva minden receptorsejten. Pezseg a vérem, remeg a testem. Bizsereg a szerelem. Taehyung te szeretsz engem!

-Hyung, ne menj...-Húz erőteljesen. Apró könnycseppek szántják végig az arcát. Kórházi ruhát visel, ami a hasánál még véres is. Képes volt így idejönni. 

-Gyere vissza. Beszéltem Jungkookkal. Addig gyere, még nem lesz mérges.-Motyogja. 

Erre elkattan az agyam, és óvatosan menyasszonypózba kapom. Ajkamat, ajkához nyomom, lágy csókot hintve rá. -Szeretlek. Nem akarlak elveszíteni. -Suttogja. 

-N..nem is fogsz. -Néz rám piros arccal. -Gyere haza. -Nyom egy apró puszit az arcomra. -Menjünk. -Mondja, én pedig boldogan viszem vissza a kórházba.

Jungkook szemszögéből:

Végül beleegyeztem. De csak azért mert szeretem őt. Megengedtem neki, hogy Yoongi velünk éljen. De az egomat, akkor is bántja. Legszívesebben megverném Yoongit. De nem tehetem.

Kisbabánk arcára simítok, aki már békésen alszik. Leülök a székbe. Ekkor meg is érkezik Taehyung egy Yoongival.

Egyből mérgesen nézek az alfára, és védelmezően ölelem magamhoz az omegámat.

-Yoongi nemsokára mehetünk haza. Addig kérlek rendet raksz otthon? -Kérdezi a szerelmem, mire az idősebb bólint, és el is megy.

-Mit tett veled? -Morgom idegesen, és az ágyra lököm. -Te az enyém vagy! -Kezdem harapdálni a nyakát.

-Mhm Jungkook ne aggódj, nem történt semmi. Bízz bennem. - Simít a hajamba lágyan, fejbőrömet kellemesen cirógatva.

-Már hogy ne aggódnék? Szeretlek, és mindentől megakarlak óvni. -Bújok hozzá szorosan, és pocakját kezdem lágyan cirógatni.

-Szeretlek babám! -Csókolok puha, édes ajkára, ami minden alkalommal megbolondít. Egyszerűen annyira mennyei.

-Én is szeretlek nyuszi. -Kuncog, és én is elmosolyodom a becenéven. Csak átölel, lágy puszikat nyomva az arcomra. -Megmasszírozod kérlek a derekamat? -Fekszik az oldalára. Gondolom még nem mer a hasára.

Boldogan feltűröm a ruhájának korcát, kezem pedig óvatosan siklik vékony testrészére, lágyan nyomkodva a területet. Jólesően felsóhajt, kinyomva a fenekét, amire nyelnem kell egyet. Ezt direkt csinálja, a kis szexi lady.

Viccből a fenekére csapok, mire kellemetlen fejjel illet.  -E..ezt ne csináld! 

-Miért, csak nem felizgulsz? -Kuncogok. Ekkor hirtelen dönt el az ágyon, és az ölembe foglal helyet.

-Perverz. -Sziszegi, szenvedélyes csókot lehelve a számra. Istenem annyira szeretem őt! Azt hiszem megfogom kérni a kezét.

Taehyung szemszögéből:

Már haza felé tartunk. A kocsiban lévő kis hordozóba raktuk Jeongukot, én pedig a biztonságkedvéért hátraültem. Nagyon féltem a kis alfámat. Nem akarom, hogy bármi baja essen.

Ahogy megérkezünk, be is megyünk a lakásba. Finom illatok árulkodnak, ami azt jelenti Yoongi rendelt kaját. Hála az istennek. Nagyon éhes vagyok.

-Megjöttünk. -Szólalok meg, és a nappaliba elhelyezett pelenkázóra fektetem kisfiamat, ahol neki látok a tisztába rakásának, és ahogy ezzel végzek a kanapéra ülök, felhúzva a pólómat, ő pedig egyből a mellbimbómra cuppan.

-Rendeltem kaját. -Szólal meg Yoongi, Jungkook pedig csak morog egy pár sort, mire rosszalló pillantást vetek rá. Nem értem miért utálta meg ennyire Yoongit. Fogalmam sincs mi történhetett.

Inkább nem szólok semmit, csak a büfiztetés után lefektetem a kicsit, és leülve egymagamban kezdek enni. -Meddig fogjátok ezt csinálni? Most esztek velem vagy sem? -Morgom.

Rám kapják a tekintetüket, és csendben az asztalhoz ülnek, de tekintetükkel még az étkezőt is felfalják.

Inkább nem szólok többet, csak jóízűen falatozom, majd ahogy végzek a fürdőszobába veszem az irányt, ahol veszek egy zuhanyt.

A forró víz kellemesen bizsergeti a bőrömet. Fel is sóhajtok többször, de hirtelen rezzenek össze, ahogy valaki beszáll mellém. Menta erős egyvelege rögtön megcsapja az orromat. Felé is fordulok. Meztelenül áll velem szemben.

-Yoongi? -Szólalok meg. -M..mit csinálsz itt?

Ekkor az arcomra simít, a csempének tolva.

-Sh angyalkám. Te sem akarod, hogy Jungkook meghallja. -Csókol a nyakamba. Neki most láza van..?