Nem érdekel, csak szeress! || Taeyoonkook ff (Befejezett)

14.rész

Nem tudom kinek, hogy fog átjönni, de ezt a zenét hallgassátok hozzá:
https://youtu.be/qVdPh2cBTN0

Yoongi szemszögéből:

Csak álltam a falnak dőlve, s az eseményeket szemléltem, ahogy Jungkook Taehyungot nyugtatta. Nem szóltam hozzájuk, csak is a gondoltaimba voltam merülve, mely oly mértékben felemésztett belülről.

Nem tehettem róla. Reszteltem, igen. De nem tudtam mit tenni. A szívembe férkőzött. Minden azon a napon kezdődött, mikor barackos illata a szaglószervembe kúszott. Aztán szép lassan, minden egyes érintése az őrületbe kergetett. Úgy elcsábított, hogy már csak is arra eszméltem fel, hogy a szerelem hálójába estem.

Talán azért történt ez az egész. Mert mindenkinek igaza van. Három ember képtelen hosszú távon kapcsolatba lenni. Lehetetlen. Lehet, hogy szerelem így, szerelem úgy. De ez nem elég. Erőtlen hármunknak..

-Héj te, legalább segíthetnél bevinni a kórházba Taehyungot, ha már másra nem vagy képes, csak a szeretődhöz járkálgatni - Nézett rám a fiatalabb. Hangjából csak is a gúny hallatszott, semmi más.

Összeszorítottam az öklömet, majd rákiáltottam.
-Kuss legyen te szarházi! Semmi közöd hozzá, hogy kivel vagyok! Nem tartozok neked magyarázattal! Tudod mit? Vidd be egyedül! - Álltam fel, majd kiviharoztam a házból, egyenesen a szerelmem felé tartva.

Szeretem Jimint, akár mennyire fáj is Taehyungnak. Nem tudok mit tenni. A szerelem az szerelem. Nem tart örökké, de élvezzük ki amíg lehet. Sajnálom.

Jungkook szemszögéből:

Azt hittem menten felrobbanok. Az ideg olyan mértéket öltött bennem, hogy már szegény Taehyung kezét is elszorítottam.

-Életem tarts ki, mindjárt a kórházba vagyunk - Simítok az arcára, míg a kormányt szorítom a volán mögött.
-Jungkook nem bírom tovább, annyira fáj -Kiabálja, erősen markolva az ajtóba. Ekkor lenézek, s látom, ahogy az autó kárpitját teljes vörösség fedi. Nagyot nyelek, majd szerelmem szenvedő arcára nézek.
-Jézusom, te vérzel! - Kiáltom, majd rátaposok a gázra.

Amilyen gyorsan tudok, leparkolok a kórház előtt, majd szólva a kollégáimnak, beszállítják őt a műtőbe.
Barátom mellém lép, megkocogtatva a vállamat.
-Ugye tudod, hogy ez mit jelent? -Nézett rám, szemében tükröződő részvéttel.
-A magzat nem élte túl...

Taehyung szemszögéből:

Egy ágyon fekszek, a szemembe világít a műtő jellegzetes fényessége, mely megrémiszt. Megremegek, ahogy érzem, ahogy a karomba nyomnak egy injekciót.
Még egy apró pillantást vetek kerekded pocakomra, majd még látom ahogy az egész alsó részemet vér borítja, aztán szememet lehunyom.

De agytekervényem továbbra is jár, míg a szívem fájdalmasan küzd a boldogság érzetéért, mely nem akar eljutni az agyam tudatáig, csak lebeg a sejtjeim közt. Tudja,hogy valami nem stimmel.

Yoongi. Hyung. Miért? Miért hagytál egymagam? Miért hagytad el a gyermekedet, aki még bennem fejlődött, hogy aztán az apja büszke szemébe nézzen? Miért hagytad, hogy a jelölés a nyakamon, mely a szívem közepéig vezet, megsemmisüljön? Miért?

Nem voltam neked elég? Nem nyújtottam elég szeretet? Vagy Jungkook zavart? Miért nem mondtál semmit? Legalább egy szót? Miért így kellett megtudnom, ilyen nagy fájdalomban? Hmm?

Kérlek gyere vissza! Ölelj úgy mint régen. Csókolj hosszan, hogy a szívünk újra eggyé forrjon. Könyörgöm..

Hirtelen hatalmas fájdalom hasított a hasamba, melyet még az altató hatására is éreztem. Mintha egy részt téptek volna ki belőlem. Olyan mintha a magzat távozott volna belőlem. De nem élve.....

Sziasztok!
Meghoztam a folytatást! Ez picit most rövid lett, de próbálok majd hosszabbakat írni. Mindenkinek szép estét! 💜