Nem érdekel, csak szeress! || Taeyoonkook ff (Befejezett)

30.rész

Taehyung szemszögéből:

Sokkosan meredek a két alfa irányába, kik édesen mosolyognak rám, szépen ragyogó karikagyűrűket tartva a kezük rabságában, melyeken megcsillan a köztünk pihenő szenvedély, a fájdalom, az őszinte szerelem. Annyira mesés. Sosem hittem volna, hogy egy nap arra ébredek, hogy a háromszög egységessé válik. 

-T...ti most komolyan beszéltek? Ez egy vicc akar lenni? -Úszik enyhe pír, értetlen tekintetem társaságába, de szívem gyöngye oly' hevesen ragyog, hogy menten kiszakad a helyéről.  Tán csak álmodok, vagy ténylegesen a szívükben táncolok? Tényleg azt akarják, hogy hozzájuk menjek?

-Angyalom, már miért viccelnénk ilyennel? Szeretünk, és azt akarjuk, hogy összekösd az életed velünk. Még ha ez csak papír is, a gyűrű szimbolizálja az összetartozást. Harapásnyom ide vagy oda, a szerelem az igazi birtoklás. Ha szeretsz valakit, tiéd az egész világ. -Mosolyog Yoongi hyung, vigyora pedig beragyogja a legszebb csillag suhanását is az égen.

Lehajtom a fejemet, és zavaromban nem is tudom merre pillantsak, annyira boldog vagyok. Nem szeretem az olyan embereket,akik azt mondják ne légy zavarba. Nekik fogalmuk sincs arról, milyen igazán, halálosan bele zúgni valakibe.

Jungkook közelebb lép hozzám, ujjával arcomra simítva, ami az érintésre fellángol, mint a tűz borított erdő. -Szerelmem. Sokat gondolkoztam. Azt akarom, hogy boldog légy. Így hát úgy döntöttem, hogy mi hárman, mindenek ellenére, a természet törvényét kicselezve, egybekelünk. -Emel meg, államon keresztül, és lágy csókot nyom a számra, közben kis végtagomra húzva az ékszert. Ez hihetetlen. A szívem! Ajjaj! Hogy lehet valakiben ekkora szeretet? Hogy tudják mindezt nekem ajándékozni?

-Hozzátok megyek. -Motyogom, engedve, hogy az idősebb is felhúzza a gyűrűt az ujjamra.

Már semmi sem érdekel, csak az hogy szeressenek!

Jungkook szemszögéből:

Megtörtént az eljegyzés, így gyakorlatilag már minden a rendjén van. A feladatom már csak annyi, hogy elintézzem az esküvő részleteit, ami valójában még kicsit odébb van, mivel nyárra tervezzük az egészet. Egy szép meleg napon, a tengerparton. Túl romantikusan hangzik, de Yoongival az a célunk, hogy a legtökéletesebbé varázsoljuk azt a napot majd.

Le is ülök a gépem elé, keresgélve a legmegfelelőbb opciókat. Rögtön be is dob a keresőmotor, rengeteg ötletes és csodálatos helyszínt, de számomra az összes annyira giccsesnek tűnik. Na meg valami olyan hely kéne, ahol nem figyelnek minket, de a tengerparton tudnánk majd szeretkezni. Hm, ahogy a lemenő nap bevilágítja Taehyung gyönyörű testét. Nyami. Na jó Jungkook fejezd be. Még a végén gondjaid lesznek!

Tovább keresgélek, mikor tekintetem rögtön megakad az egyik hirdetésen.

Egzotikus tengerparti esküvő, a világ legszebb helyszínein.

Rögtön rá is kattintok, és kíváncsian olvasgatni kezdem a tudnivalókat. 

Nem is habozok, e-mailt írok a szervező csapatnak, és Thaiföld gyönyörű szigetére intézem a ceremóniát. Most már minden terv útnak indult. Már csak a ruházat, a meghívó,és egyéb simítások vannak hátra.

...

Késő este lesz, ahogy minden pepecs munkával elkészülök, így fáradtan kullogok be a hálószobába, ahol Taehyung már Yoongi karjaiban szunyókál, a kicsi pedig babaágyban. Elmosolyodom eme aranyos életképen, és én is befekszem melléjük.

-Nem gondolod, hogy kissé perverz vagy, amiért álmában kukkolod? -Nevetem el magamat, Yoongi irányába intézve a szavakat, aki csak vállat ránt mosolyogva.

-Ha benned lenne a tudat, hogy úgy jött be ide, hogy nincs rajta alsó ruházat, akkor te se tudnád levenni róla a szemed, na meg amúgy se, hiszen annyira gyönyörű. -Vigyorog huncutan.

Rögtön felvillanyozódom, és  pólóját felemelve, meg is pillantom csupasz fenekét. -Tuti direkt nem vett fel alsót. -Harapom be az ajkamat. -Mi lenne ha kicsit megleckéztetnénk? -Kuncogok.

-Inkább most ne. Nem rég panaszkodott nekem, hogy fáj a hasa. Valószínűleg azért nincs rajta semmi, hogy ne szorítsa őt a ruha. -Magyarázza. Hm mindig olyan bölcs. De nem baj, ezt imádom benne.

-Egyébként hyung. Elintéztem az esküvőt. Fel is hívtam a szervezetet, és július 20-án volt szabad hely, ezért odarakattam. Majd szólj anyukádnak. Amúgy is, már rég látogattad meg Őt. Biztos örülne neki, ha elmennél. -Dobom fel az ötletet, mire csak bólint, biccentve. 

Végül nem szólunk egymáshoz többet, csak harmóniában, békében pihenünk. Most már semmi és senki se állíthat meg minket.

Yoongi szemszögéből:

Eltelt két hónap. Úton vagyunk Bangkokba, vagyis Thaiföldre. Velünk tartanak a szülők és a barátok is. Mivel a hármas házasság sehol sem támogatott, így végül illegális úton intéztettük el a polgári összekötést. A mostani pedig csak szimbolikus lesz.

Kinézek a repülőgép ablakán, boldogan figyelve a felhőket, amik békésen, nyugodtan úsznak az égen, szép lassan egybe forrva. Annyira meghitt. Mindig megnyugtat a természet szépsége.

Oldalra fordítom a fejemet, egyenesen az omegára pillantva, akinek ölében Jeonguk csücsül, lágyan cumizva a melleiből. Taehyung óvatosan simogatja feje búbját, lágy melódiát csengetve a fülébe, amitől a kicsi folyton lehunyja a szemeit. Süt róluk a harmónia, a szeretet.

Megdobban a szívem, testemen kellemes bizsergés fut végig, figyelvén a természetfeletti erőt, csodát, amit előttem produkálnak. Csak egy dolog csillan fel az elmémben. Jól döntöttem. Ő az igazi. A legszebb angyal a mennyországban.

Talán ha Jimin mellett maradtam volna, minden bizonnyal továbbra is a manipuláció világába rekedtem volna. Apropó, Jimin. Miután otthagytam, párszor még próbálkozott visszaszerezni, de a folytonos ellenállásom hatására, megunta az egészet, és végül elköltözött egy mások országba. Még képeslapot is küldött, amin az állt, hogy rohadjak meg. A papír a kukában is végezte.

Gondolataimból Jungkook zökkent ki, ahogy leül mellém, és mellkasomra simít. -Min gondolkozol? Taehyung is szólt már hozzád párszor, de nem figyeltél. -Kérdezi, mire csak sóhaj kúszik a számra, jelezve, hogy nem akarok róla beszélni.

-Jól van, nem kérdezem. Még csak annyi, hogy hamarosan megérkezünk, szóval szedd össze magad, vagy ma este, csak én fogok játszadozni Taehyung fenekével. -Kacsint incselkedve, amin muszáj vagyok egy kacarászást elereszteni. Sosem változik.

...

Már a szállást réges-régen elfoglaltuk. Mindenki készülődik nagy hévvel, de én csak unottan ülök az ágyon, tetőtől-talpig fekete szmokingba. Hogy tudnak az emberek eddig készülni? Vagy trehány volnék?

Kicsivel később már mindenki a helyén ül, mi pedig Jungkookkal az oltár előtt. Taehyung anyukájának ölében csücsül Jeonguk aki folyton mosolyogva gügyög. Annyira édes. Remélem egy nap nekem is lehet gyermekem Taehyungtól.

Viszont rögtön alább hagy az eszem, hogy megpillantom az omegát, fehér, csinos ruhában, hosszúkás szürkés tincseiből kifohászkodó fátyolt húzva maga után a homok szemcséken, kezében gyönyörű szép rózsa csokorral. Kedvesen lépked felénk, apró zavart mosolyokat ejtve, melytől a szívem fellobban.

Az idő megáll egy percre. Én csak figyelem Taehyungot csendben. Akarom Őt, de piszkosul!

Sziasztok! Meg is hoztam a következő részt. Szerintem ma még lesz rész. Mindenkinek szép napot! :)