Nem érdekel, csak szeress! || Taeyoonkook ff (Befejezett)

29.rész

Taehyung szemszögéből:

Óvatosan emelem ki a kiságy rejtekéből Jeonguk apró, csöppnyi testét, ami oly pihe könnyű mint a vattacukros, puha felhők, melyen álmok utazzák be a világot. Rám mereszti bambi szemeit. Vörösen, kissé lilásan csillan meg az éjszaka csendjének világításában, kieresztve a nyugalommal kevert feszültséget.Idáig érzem a negatív erők hatását, mely egyre csak közeledik, atomokká válva, hogy aztán testünkbe hatolván jussanak el szerveinkbe, egyenesen a szív rózsájának kamrájába. 

Magamhoz ölelem kisfiamat, hajába szimatolva melyből árad a mennyei babaillat, megnyugtatva anyai ösztöneimet, varázslatot, melódiát, boldogságot okozva ereim vérplazmáiban, égig emelve hormonok izgőmozgását.

-Köszönöm, hogy vagy nekem édesem. Te vagy a mindenem.  Ígérem mindent megfogok adni neked, a legboldogabb leszel. -Ringatom lágyan, mindaddig, míg még be nem alszik. Vissza is fektetem az ágyba, és a villanyt leoltva, elhagyom a szobát.

Lágyan a levegőbe szimatolok. Orromat ismerős anyagok keveredése csapja meg. Menta fahéjjal. Túlságosan is erős. De nem annyira mint egy alfa láz, és nem is olyan mint egy civakodás. De akkor mi ez? Annyira csábító vonzalom kerít hatalmába, ahogy a másik szoba felé sétálok, egyre, csak egyre erősödő mennyei aroma irányába. Ha nem fókuszálnék épp elmémre, akkor már rég nedvesen rohannék közéjük, hogy tegyenek magukévá.

Ahogy elérek az ajtóig, megállok egy percre, a hangok érdekes hangzására. Morgások, sóhajok? Mi a fene? Mit csinálnak ezek ketten?

Lenyomom a kilincset, bekukkantva a kis résen, de ahogy megpillantom cselekedetüket, eltátom ajkam. Ő...ők most csókolóznak? Ráadásul olyan hevesen, hogy azt még én is szabályosan megirigyelem. Semelyikük sem csinált velem ilyen mámorító ajak játékot. Összesimultan, egymás bicepszét markolva, a forró tűzbe táncolva, vezetik egymást, erősen, szenvedélyesen falva puha már-már vérvörös ajkukat, ami a harapás hatására megduzzadt, s a nyálcsík megcsillan a kis éjjeli lámpa fényének gyönyörében.

Érzem, szívem megdobban, melegség járja át a testemet. Végre nem veszekednek. 

-Jungkookie? Hyung? -Megyek be, bezárva a falapot. -Engem meg se vártatok? -Szólalok meg kacéran, incselkedő hangon. Rögtön rám kapják a tekintetüket. Hajuk borzoltan, összevissza áll. Nyelek egyet, hiszen rohadt szexin, csábosan festenek. -Ezt nemnek veszem. -Mászok közéjük. -Úgy festetek mint két top bl színész. Tetszene, ha élő felvonást láthatnék. -Kuncogok. Összenéznek értetlenül, amin muszáj vagyok elnevetni magamat. Lehetnék ennél boldogabb? Talán a reménytelen álmok is egyszer valóra válnak, csak erősen hinni kell benne, és küzdeni érte.

Jungkook szemszögéből:

Ahogy kicsit észhez térek, eltávolodok az idősebbtől, és omegámhoz bújok. Rettentően fáj és szégyellem magamat, amiért így bántam vele. Az emberek, de még a farkasak is hajlamosak arra, hogy a feszültségüket azokon az egyéneken vezessék le akiket a legjobban szeretnek. Talán a társadalom minden hasznos tagjának egyik legszörnyűbb hibája ez. De odafigyeléssel korrigálható minden.

-Sajnálom szerelmem. -Csókolok lágyan a nyakába, kezemmel puha, hullámos fürtjeibe simítva, melyek rakoncátlanul hullanak a szemébe. Annyira gyönyörű teremtés. Még az alfa kisfiúnk is tőle örökölte a csodálatos szépséget. Hálásnak kéne lennem, ahelyett, ahogy bántam vele. Ő a legjobbat érdemli.

-Nem haragszom Kookie. Tudom, hogy nehéz időszakon mentél keresztül, de most már minden rendben lesz. Bízz, bízzatok bennem. -Szélesedik ki arcán a leggyönyörűbb mosoly, amit a szerelem ajándékozhatna. Ha szeretsz valakit, a mosoly csak hab a tortán.