Shawn Mendes,egy név mégis minden tini lány sikítozni kezd ,ha meghallja
A hírnévnek is ugyanúgy vannak jó és rossz oldalai,de Shawn imádja a rajongóit,teljes szívével énekel minden koncertjén..
De az ördög nem válogat,az énekes épp új albumán dolgo...
-Annyira tudlak utálni Raul,hogy azt szavakban nem tudom kifejezni! -dühöngtem az autóban,útban a Mendes-család vacsorájára. Még mindig hihetetlennek tartom a tényt,miszerint biztos,hogy ma vasárnap van,sőt a nagybetűs vasárnap,ahol kénytelen vagyok eljátszani a boldogság mámorában úszó barátnőt.
-Mondj valami újat,édesem-villantotta rám,az idegesítő félmosolyát. Igen ,idegesítő ugyanis nem lehet tőle levegőt venni.
-Már ezerszer elmondtam neked. Ne hívj édesemnek,ugyanis jelenleg nagyon nem vagy abban a helyzetben,hogy ezt megengedd magadnak.
-Biztos nem jogász akartál lenni? Kiválóan elvinnél egy válópert!-nevetett a saját béna poénján,de rögtön abba hagyta,miután észrevette a reakciómat.
Nem próbált meg újabb vicceket elsütni,helyette mély csendbe burkolózott. Egyedül a rádióból szólt halkan a zene,ami kicsit segített,nehogy beleőrüljek csendes hallgatásunkba. Igyekeztem csendben izgulni,ami külső szemlélőként sikerült is,de belül ordibáltam. Tele volt a fejem gyerekes félelmekkel,miszerint nem fogok tetszeni az apukájának,lehet Karennek se ha jobban megismer és a hugával is csak egyszer találkoztam.
Ő valószínűleg felfigyelt csendes pánikolásomra,ugyanis gyengéden végigsimította ujjaival a bal kézfejem.
-Nyugi Jesy! A családom szeretni fog!-kierőszakoltam magamból egy mosolyféleséget,de úgy érzem inkább vicsorra sikeredett.
-Ez nagyon drága lesz neked,Mendes!-fenyegettem az ujjammal.
-Érted bármennyit fizetnék-mondta-még a lelkemet is eladnám...-suttogta az utat nézve. Hirtelen bűntudat szabadult fel az egész testemben és a gyomrom mégkisebbre szűkült,talán már pingponglabda méretűre zsugorodott,miközben a torokomban lévő gombóc egyre nagyobb lett.
-Nem akartalak felbosszantani,ne haragudj..-mormolta. Pedig én egyáltalán nem haragudtam rá,inkább magamat ostoroztam. Shawn befészkelte magát a fejembe és sehogy se akart eltűnni. Max is elkezdett gyanakodni a hét folyamán,ami csak rontott az ígyis elég rossz helyzetemen.
Végre valahára ,istennek vagy a gyér forgalomnak hála,megérkeztünk a hangulatos családi házhoz. Kiszálltam a kocsiból,nem vártam meg,míg kinyitja nekem az ajtót,ezzel is időt tudtam nyerni. Beletöröltem nyirkos kezeimet a ruhám aljába,majd követtem a "barátomat" a bejárati ajtóhoz. Nem kopogott, csak benyitott.
-Na kik jöttek meg?!-kiabálta el magát az előszobában. Belémkarolt és bíztatóan magához szorított. Komolyan olyan érzés,mintha a kivégzésemre mennék...
-Jaj de jó,hogy itt vagytok! -lépett elő Karen. Rámosolyogtam,de mire közelebb léphettem volna,ő már átölelt és jól megszorongatott.Shawn rámvigyorgott az anyukája háta mögül,én pedig hetek óta először vissza mosolyogtam rá.
-Fiam! Isten hozott itthon!-veregette meg Shawn vállát az apukája. Nagyon hasonlítottak egymásra,legalábbis én a rendelkezésre álló időm alatt ezt tudtam levonni. Az apukája szigorú tekintettel felém fordult,mire próbáltam egy meleg mosolyt villantani.
-Üdvözöllek nálunk! Manuel Mendes vagyok,de hívj csak Mani-nek
-Jessica Brooks!-nyújtottam a kezem,de kézfogás helyett ő is szorosan megölelt.
Aaliyah is felbukkant a lépcsőfurdulón. Mikor meglátott felsikított és rohant felém. Ám nem tudott időben lelassítani,ezért egy hatalmas csattanással landoltunk az előszoba padlóján.
-Kislányom ,kérlek ne nyírd ki az egyetlen nőt,aki elviseli Shawnt!-szidta meg az anyja,de mi csak nevettünk a földön.
-Anya,muszáj ezt?-háborgott Shawn. Ha ilyen lesz az este akkor már megérte feltöretni a lábam,ezzel a borzalmas,cipőnek nem nevezhető,kínzási eszközzel..
-Gyertek fiatalok! Megterítettem és ha nem igyekszünk kihűlnek a finomságok!-mi először elvonultunk kezetmosni,majd letelepedtünk az asztal köré. Gyerekkoromban mindig ilyen vacsorákról álmodoztam,ahol ott az egész család,nevetünk,cikizzük egymást és csak egyszerűen boldogok vagyunk.
-És terveztek komolyabb vizekre evezni? -a kérdés olyannyira váratlanul ért,hogy majdnem Shawnra köptem az innivalóm,de ahogy elnéztem a srácot,ő se számított ilyen kérdésre,mégis a szivem szakadt meg ahogy néztem Karen lelkes arcát. Olyan szemétnek éreztem magam a hazudozás miatt.
-Nos..öhmm..izé...talán...-piszkálta meg az ételt.
- Talán? Úgy érted nem vagytok biztosak egymásban? De én nagyon kedvelem Jesy-t! Ne merészeld elcseszni,bátyus vagy egész életedben vezekelni fogsz miatta!-Liyah fenyegetése nagyon aranyos volt,nevettem is rajta egy sort,viszont ezúttal Shawn nézett rám csúnyán.
-Ha ez megnyugtat hugocskám,nem tervezek megszabadulni tőle a közeljövőben!-karolt át,majd nyomott egy puszit a halántékomra. Vigyorogtam,de ha nem lett volna közönségünk,nagyon szivesen felképeltem volna. A továbbiakban nem kaptunk ilyen sokkot előidéző kérdéssorokat,helyette semmiségekről beszélgettünk.
Miután mindenki jóllakott az anyukája elengedett minket,hogy le tudjuk pakolni a cuccainkat. Igen,Shawn elfelejtette megemlíteni nekem. Itt töltjük az éjszakát..ennél nem is lehetne jobb ez az egész..
Morogtam magamban egy sort,mikor megláttam mekkora ágyon is kell osztozkodnunk,de ő meg se hallotta,csak elkezdte felvázolni hol találom a fürdőt,majd a kezembe nyomott egy fehér pólót és elterelgetett zuhanyozni. Folyattam magamra a vizet ,amíg vörös nem lett a bőröm,de nem tehetek róla,sehogy se akartam aludni. Főleg nem vele. Felrúgnám minden eddig megalkotott szabályom.
Tisztán,felfrissülve bújtam be a takaró alá és vártam,hogy ő is végezzen. Az ágy végébe húzódtam. Hallottam mikor visszajött,de makacsul alvást színleltem. Ő is becsúszott a takaró melegébe,de pechemre lebuktatott.
-Tudom,hogy nem alszol. Gyenge próbálkozás.-éreztem ahogy elmosolyodik. Magával megelégedve fordult felém,majd megpiszkálta az orrom,mire rácsaptam a kezére.
-Ne tapizz!
Folytatása következik...
Nagyon kis semmilyen rész lett,de remélem tetszett🤷♀️😘
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
