Shawn Mendes,egy név mégis minden tini lány sikítozni kezd ,ha meghallja
A hírnévnek is ugyanúgy vannak jó és rossz oldalai,de Shawn imádja a rajongóit,teljes szívével énekel minden koncertjén..
De az ördög nem válogat,az énekes épp új albumán dolgo...
Azt hittem Shawn mostmár mindig olyan lesz velem,mint aznap este.
Tévedtem.
Shawn lassan egy hete rám se néz,én pedig egy hete alszom el sírva minden este.
Elegem van ,most odamegyek és megmondom neki!
A hosszú folyosón végig ezt mondogattam magamban. Őszíntén rettegtem,hogyan is fogom ezt megcsinálni,de túl mérges voltam a gondolkosáshoz. Az ajtót hatalmas hévvel nyitottam ki,minek következtében a figyelem rám terelődött. Egy pasas felpattant a székről és csendben kisétált mellettem. Csak Shawn és én maradtunk!
-Fogalmam sincs mit képzelsz magadról,hogy ezt meg mered csinálni velem Mendes! Hogy van képed rám sem nézni,ezek után?! Hol van az ígéreted,hm? Egy hete ,egy büdös szót nem vágtál hozzám! Milyen ember vagy te?! Nem elég,hogy....-ajkai belém fojtják a szót,de nem tudom élvezni,pedig iszonyatosan hiányzott az érintése. Próbálom ellökni magamtól,de szorosan fogja a derekam.
Megadom magam,ellene nem tudok harcolni. Ha nem fogna ilyen erősen a térdeim remegése miatt már tuti összeestem volna.
-Ne kiabálj,ezt még a földszinten is hallották
-Nem érdekel ki hallotta és ki nem,válaszokat akarok Shawn! Miért veszel semmibe? Miért érzem ,hogy közel vagyok hozzád,miközben egyre inkább ellöksz magadtól?-belenézek mogyoró barna szemeibe. Egy pillanat kell,hogy ez a gyönyörű szempár felvegye a fekete legsötétebb árnyalatát.
-Jesy,nem tudok egyik napról a másikra megváltozni! Értsd meg,nem tudom,hogy viselkedik egy olyan ember akit te érdemelsz! Én nem vagyok hozzád való! Sosem leszek olyan,akire te vágysz!-szavai szíven ütnek és talán csak most fogom fel,milyen önmarcangolás számára mindez.
-Shawn,nem kell megváltoznod! Sosem kértem és nem is fogom! Én azt a boldog mosolyt szeretném látni az arcodon amit akkor a moziban! Szeretném ha mindig úgy tudnánk beszélni,mint aznap éjjel!-folynak a könnyeim,miközben kétségbe esett arcát cirógatom. Fejemet mellkasába fúrom és már nem bírom tovább visszatartani a sírást,zokogok egy olyan férfi mellkasán,kinek lehet nagyobb segítségre és több támogatásra van szüksége ,mint nekem valaha is lesz.
Morzsolgatom az ingét kezeim közt,szorítom ,mintha az életem múlna rajta. Pont őt,aki a legjobban ellenem volt a kezdetek óta,pont ő lát most a leggyengébbnek,mégse érzem magam veszélyben.
Nem tudom pontosan mennyi időn át öleljük egymást,én azt kívánom bárcsak sose ért volna véget.
-Van kedved,feljönni a lakásomra? Főzhetek vacsorát ha szeretnéd...-azt hiszem ez az eddigi legaranyosabb kérdés,amit tőle hallottam.-Esküszöm jófiú leszek!-mosolyog rám
-Azt sem bánnám ha rosszfiú lennél!-kacsintok majd felkapom a táskám és várakozóan rápillantok. Látom sokkoltam a hozzászólásommal,ezért bele telik pár percbe míg felocsúdik.
-Hidd el,jobban fogod szeretni amíg jófiú vagyok!-felkapja a slusszkulcsot,engem pedig kézen fog és együtt távozunk az Island records irodaépületéből.
Shawn lakása egy komplett emelet Torontó egyik legdrágább toronyházában. Be kell vallanom nagyon ízléses és a kilátás egyenesen bámulatos.
A vacsora terveket hamar feladja,mikor felgyújtja az egyik mosogató rongyot,ígyhát végül pizzát rendelünk.
Azt hiszem belőle evés közben lehet a legtöbbet megtudni. Mesélt a gyerekkori álmáról,miszerint építész szeretett volna lenni,a szüleiről és a huga iránti mérhetetlen szeretetéről.
Egymás után zuhanyoztunk le ,majd adott egy pólót és egy boxert pizsamaként.
-Aludhatsz az ágyban,én majd alszom a kanapén-vakargatja a tarkóját
-Az a kanapé szörnyen kényelmetlen,van itt elég hely és egyébként is ijesztő lenne itt egyedül...-rám néz és hangosan elneveti magát. Felemeli a takarót és bebújik mellém.
-Te még nem is meséltél a családodról,van tesód?
-Őszíntén nincs sok mesélni valóm. A szüleim elváltak miután megszületett a hugom. Scarlett maradt anyával,én mentem apával. Sokáig nem ismertem a hugomat,anyával tíz évig nem beszéltem és nem is láttam. Scarlettel tizenhétéves koromban találkoztam és azóta titokban járunk össze és mióta apa meghalt nekem csak Ők maradtak....-megölel. Nem szól semmit,nem kritizál,nem kezd el kioktatni,csak jó szorosan magához húz.
Azt hiszem ennél többre nincs is szükségem.
Folytatása következik.....
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
