🦋3.ғᴇᴊᴇᴢᴇᴛ🦋

740 25 5
                                    

𝙹𝙴𝚂𝚂𝙸𝙲𝙰 𝙱𝚁𝙾𝙾𝙺𝚂

Andrew szavai nagyon megleptek főleg a hajnali órákban. Mi keresni valónk nekünk Japánban?

Nem értem rá sokat gondolkozni a kitalált kérdéseimen,mivel az időm is kevés volt és Andrew nem a legtürelmesebb emberek közé sorolható.

Igyekeztem gyorsan összeszedni a holmiaimat,de mivel azt nem mondta mennyi időre megyünk még nehezebbé tette a dolgom.

Elfordítottam a kulcsot az autóban és már indultam is a repülőtér felé. Rengeteg ember volt aznap reggel a Torontói repülőtéren. Azonnal kiszúrtam a tömegben Shawn magas alakját és reggeli morcos fejét,majd mellette Andrewt aki éppen erősen gesztikulálva magyarázott egy számomra ismeretlen férfinak.

-Jó reggelt!-értem melléjük

-Jobb lenne ha nem lennél itt-Shawn kijelentése után a menedzsere nyakon vágta ,én pedig csak gondolatban lapoztam egyet. Szép utunk lesz mondhatom.

Felszállva a repülőre megnyertem magamnak a Shawn melletti széket és egy idős bácsi társaságát.

-Minek megyünk mi Japánba?-teszem fel a kérdést a mellettem ülő férfinak,mivel ez a kérdés már reggel óta kiteszi a gondolataim nagy részét. De közben reménykedtem hátha egy rendes pillanatában kaptam el Shawnt és talán tudunk beszélgetni.

-Valami tárgyalások miatt,de nem tudom te minek kellettél.

-Mivel figyelnem kell rád muszáj volt jönnöm-forgatom a szemem

-Így van,tehát folyamatosan a nyakamon leszel,ez volt minden álmom-hangjából csöpögött a gúny és az irónia keserű kavalkádja.

-Belehalnál ha egyszer normálisan válaszolnál?

-Valószínűleg igen,ha a válaszom neked szól-elfordul tőlem és a fülére teszi a fejhallgatóját. Én is így cselekszem és a leszállásig zenét hallgatunk.

Tokio hatalmas város,bárhol képes lennék elveszni,ezért végig szorosan Shawn nyomában voltam. Megérkezve a hotelba ,szembesültem a ténnyel,hogy kettő szoba kulcsot kaptunk. Andrew elvette az egyiket,majd megveregette a hátamat és elindult elfoglalni a szobáját.
Shawn egy hatalmasat sóhajtott és duzzogva kivette a kulcsot a kezemből.

-Mit tettem,hogy ezt kell elviselnem?-teszem fel a kérdést magamnak,majd a duzzogó Mendes után megyek. Benyitva a szobába megkönnyebbülök,hogy nem egy francia ágyon kell osztoznom ezzel a taplóval. Két egy személyes ágyat kaptunk gyönyörű kilátással a városra.

-Én elteszem magam holnapra-közli velem ,majd ledobja a pólóját és farmerját és egy szál alsóban lefekszik aludni. Szemeim kitágulnak és döbbenten figyelem,hogy semmi szégyenlősséggel majdnem meztelenül alszik. Nekem se volt kedvem semmit se csinálni,így hát egy gyors zuhany után én is lefeküdtem aludni.

Éjszaka azonban hallottam,hogy furcsán veszi a levegőt és sokat mocorog az ágyban. Felültem,de mikor megláttam csatakos felső testét és összeszorított szemeit rögtön kiugrottam az ágyból . Hoztam neki egy pohár vizet és megpróbáltam felébreszteni.

-Shawn!-rázom meg a fiú testét,nem sok sikerrel.

-Shawn kelj fel!-kiabálom,mikor hirtelen felül és hatalmasra nyílt ijedt szemeit rám szegezi.

-Gyere, igyál egy kis vizet-adom kezébe a poharat.

-Mosd meg az arcod,attól megnyugszol-szó nélkül bemegy a fürdőbe és megmossa az arcát.

-Köszönöm..ezt is-néz rám egy hálás mosollyal.

-Igazán nincs mit, végülis az a feladatom,hogy a nyakadon legyek-nevetem el a mondat végét,de most ő is nevet velem.A nevetése feldobja a hangulatot. Nevet..végre

-Régóta vannak rohamaid?-kérdezem halkabban.

-Amióta koncertjeim vannak..-ül le az ágyra

-A szüleid tudják?-kérdezek rá. Ha már mesélte másnak akkor legalább tudom,hogy nyíltan képes lenne beszélni róla, ha bízna bennem.

-Feküdj vissza aludni. Holnap hosszú nap lesz.

Ha tudtam volna mit hoz az a bizonyos holnap....

Folytatása következik

-------------------------------------♡

-------------------------------------♡

Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
𝓑𝓲𝔃𝔃 𝓫𝓮𝓷𝓷𝓮𝓶  𝐒.𝐌.Où les histoires vivent. Découvrez maintenant