𝓑𝓲𝔃𝔃 𝓫𝓮𝓷𝓷𝓮𝓶 𝐒.𝐌.

🦋25.fejezet🦋

sʜᴀᴡɴ ᴍᴇɴᴅᴇs

Azt hiszem az utóbbi negyvennyolc órát még én se tudnám körbeírni.Pedig nagyon próbálkoztam a gitárom segítségével elmondani,majd leírni ,tulajdonképpen milyen szeretni és szeretve lenni. Húsz éves vagyok.Húsz éve nem tudom hogyan csináljam.még anyának se tudom elmondani a saját születésnapján mennyire szeretem,mert szavakkal nem megy. Erre csak pár évvel ezelőtt jöttem rá,de nem akarom beismerni. Sőt,ezt még Jesy-nek se fogom elmondani.

A tegnap csak rólunk szólt. Leginkább Jesy-ről. Először totális pánikba esett,de nem kellett magyarázkodnom,mikor beestünk az ajtón és ajkaink egymásra találtak. Onnantól minden összemosódott,de nem is akartam felfogni a külvilágot.Csak őt láttam,a kipirult arcát,a mosolyát és a gyönyörű testét csodáltam. Elvesztünk,de nem kerestünk kiutat. Megmérgeztük egymást,de nem akartunk ellenszert keresni.Ez édes méreg. Méreg ami néha gyógyír. Ám a boldog pillanatot a kétségbeesése szakította meg. Jesy nagyon fél,ám semmi pénzért nem akarja bevallani.Fél a nyilvánosságtól.Fél felvállalni,én pedig másra se vágyom jobban csak kikiáltani,hogy szeretem és ő az enyém.Nem akartam veszekedni,de ez lett a vége. Durvát mondtam,ő meg elküldött a fenébe. Úgy látszik nem bírunk ki párhuzamosan két napot békességben.

Kint ülök a teraszomon,nézem az ébredező várost és kínok kínjával a semmibe beszélve,ecsetelem az érzéseim. Még jó,hogy ilyen magasan van a lakásom,az emberek tuti elmebetegnek néznének,majd lefotóznának és két perccel később már a neten bámulnám a képem. Iszonyat hideg van ma reggel,pedig augusztus közepe van. Jéghideg a kezem,de még nem akarok bemenni. Valaki pokrócot terít a hátamra,nem kell megfordulnom ahhoz,hogy tudjam ki volt.

-Shawn,halálra fogsz fagyni!Mit csinálsz itt kint?-szid le,reggeli álmos fejével,az én barátnőm.Nagyon durva érzés a barátnőmnek nevezni.Mondjuk neki még nem említettem az új nevét.Még nem is fogom.Amióta újra emberszámba vesz,olyan mintha tündérmesében élnék.A szüleimnél töltött délelőttöt végig nevette,az én szívem meg dagadt a büszkeségtől.Most viszont bűntudatom van.Nem kellene ráerőltetnem mindent .Hagynom kéne,hogy döntsön.

-Gondolkozom-felelem röviden.Felhúzza az egyik szépen ívelt szemöldökét és gyanakodva végigmér. Magam mellé húzom a kinti kanapéra ,majd puszit nyomok a halántékára.

-És mi az ami annyira fontos,hogy a hidegben egy szál semmiben kell rajta gondolkoznod?-összeszorul a torkom ettől a gondtalan hangtól.Mintha nem is emlékezne a tegnap éjjelre.Pedig nem fogom hagyni,hogy csak úgy lapozzon.Meg akarom vele beszélni a dolgokat.

-Nem tudom...nem tudom elmondani milyen érzések kavarognak bennem.A gitár se segít.Annyira szar ,Jesy. Ki akarom adni magamból,de nem megy.

-És jó vagy rossz érzés,ami nyomja a lelked?-néz fel rám.

-Nagyon jó és nagyon rossz.

-Akkor énekeld el.Ne gitározz,most csak énekeld el. Én meghallgatom.

-Hülyének fogsz nézni..-könyökével oldalba vág és duzzogva méreget-Jó,megpróbálom,de nem nevethetsz.

-Sose nevetnélek ki.Na hajrá te szívtipró!-elnevetem magam,de rögtön elkomolyodom.

-Jesy,egy fasz vagyok.Sajnálom amit mondtam. Megvárom amíg te is készen állsz.Nem érdekel mennyi időt kérsz,ha kell tíz évig befogom és senki se fogja megtudni,hogy együtt vagyunk.De értsd meg.Szeretlek és nem akarok egy olyan életet,ahol te háttérbe szorulsz és végig kell nézned,ahogy újra egy roncs leszek.Szeretném megfogni a kezed akkor amikor akarom.Szeretnék rád nézni,akkor és úgy ahogy akarok.

Belenézek csodás, barna szemeibe és már tudom mit akarok mondani. Mégis felkapom a gitárt. Állítok a hangon,majd szép lassan végighúzom az ujjaim a húrokon.

Sunrise with you on my chest...

No blinds in the place where I live
Daybreak open your eyes...

Mosolyogva énekeltem,teljesen feléfordulva. Olyan érzés volt,mint mikor Japánban énekelt velem...felejthetetlen...

Fall' in all in you

-Gyere,énekelj valamit te is!-elpirul,lehajtja a fejét,de meglepetésemre folytatja.

Fast forward a couple years, yeah
Grown up in the place that we live
Make love, then we fight

Összerezzenek,de most már együtt énekelünk. Sose gondoltam volna,hogy egy olyan embert találok magam mellé,aki így támogat. Ahogy egyszerre befejezzük a dalt,az valami hihetetlen érzés. Hihetetlen és még nagyon idegen. Több ilyet szeretnék. Szeretnék ilyen normális lenni. Kezeim közé fogom az arcát és egy lassú csókot nyomok szájára. Hüvelykujjammal közben arca szélét cirógatom.

-Köszönöm,hogy itt vagy. Mindent köszönök. Ugye itt maradsz velem?-suttogom ajkaira.

-Shawn...nekem folytatnom kell a sulit.-mintha ököllel gyomorszájon vágtak volna. Teljesen elfelejtettem,hogy a normális fiatalok ilyenkor még iskolába járnak.

-Az se érdekel ha a holdra költözöl,mennék veled. Megoldjuk ,tubicám. Együtt mindent meg tudunk oldani.

Folytatása következik...

Sziasztok!
Na,mit szóltok ehhez a csöpögős fejezethez?😉😇