𝓑𝓲𝔃𝔃 𝓫𝓮𝓷𝓷𝓮𝓶 𝐒.𝐌.

🦋27.fejezet🦋

sʜᴀᴡɴ ᴍᴇɴᴅᴇs

A mai reggelem egészen csodálatos volt,sőt tökéletes,míg Andrew fel nem hívott. Ismerem,ezért a kedves hanglejtéséből kiindulva,az irodájában le fogja tépni a golyóimat.

És milyen igazam lett...

-Shawn. Nézd, tudod,hogy fiamként szeretlek.

-Nagyon kis cuki vagy ma-cukkolom,mivel rettenetes fejfájás gyötör a borzalmas levendulás illatosítótól,amit az aszisztense tukmált rá,azzal a magyarázattal,miszerint nyugtató hatású és jó illata van. Francokat! Kibaszottul hánynom kell tőle ,a tököm tele van ezzel a szarral.

-Fogd fel úgy,hogy te vagy a fiam akire sosem vágytam.-közli rezzenéstelen arcal,mire elvigyorodom-Térjünk a tárgyra. Jessica-val már közöltem,de most elmondom neked is. Kurvára nem mutatkozhattok együtt sehol sem-már megszólaltam volna,ám csendre intett-Jessica nem az a lány akit szívesen látnék melletted a vörösszőnyegen. Nem akarom,hogy a média bevonja a mocskos kis bűvkörébe,de ezzel már elkéstem. Hallottam mi történt tegnap este. Remélem azért jól van.

-Cseszd meg Drew a fél arca lila! És kurvára ne kezd el nekem mondogatni miért nem lehetek együtt vele! Csak most békültünk ki! Nekem...nekem szükségem van rá!

-Nem azt mondtam,higy nem lehettek együtt,te baromarc. A nyilvánosság nem láthat benneteket együtt. Nem. Akarom. Meglátni. Veled. Díjátadókon. Felfogtad vagy írjam le?!

-De mégis miért nem?! Fájna,ha boldog lehetnék?!

-Shawn ,Ms. Brooks ezt nem tudná kezelni. Hiszen még te se tudod!

-Esélyt sem adsz neki!-úgy ordibálunk egymással,akár két sakál.

-Jó. Pénteken tartják a nyár egyik legnagyobb díjátadoját. Az egész tele lesz hírességekkel,sznob ,lenéző picsákkal. Vidd el. Mutasd meg neki ki vagy itt,a sgínfalak mögött és engedd meg ,hogy megismerje Shawn Mendes-t. Majd meglátjuk meddig bírja csendben,botrány nélkül. Ha nem rendez jelenetet,azt csinaltok amit akartok,ásó ,kapa ,nagyharang,csak engem hagyjatok békén. Viszont! Ha a kiscsaj rossz színben tűntet fel téged,én magam távolítom el és szívügyemként fogom kezelni,nehogy ebben a kibaszott életben akarcsak egy percig is hozzádszóljon vagy rádnézzen.-ezt végig a képembe hajolva,vicsorogva közölte velem. Ha ez így folytatódik,meghalok itt és most agyvérzésben és le van a gond!

-Mióta izgat a jóhírnevem? Eddig le se szartad,ha botrányt csináltam..

-Meghúztam a határt. Több faszságodat nem tolerálom. Mégegy olyan alkohol túladagolás és semmissé teszem a szerződésed a kiadóval.

-Ilyet sose tennél. Hisz belőlem élsz. Ennyire nem vagy ostoba-vágtam vissza. Az érdeke,hogy a menedzseltje maradjak.

-Tudod,jobban szerettem amikor zöldfülűvoltál-morogja.

-Én pedig jobban szerettem,mikor még nem csak a pénzem érdekelt.

-Ez nem igaz. Igenis érdekel mi van veled. Most pedig húzz innen és szedd össze magad péntekig. -felkeltem,majd szalutáltam és elindultam az ajtó felé,ám mikor kezemet a kilincsre tettem,még gyorsan visszaszóltam.

-Ha elküldöd Jesy-t,én magam bontom fel a szerződést.-ezzel magára hagytam. Hagy főjőn a levében. Megérdemli.

Siettem haza Jesy-hez,ugyanis nem tudtam biztosan milyen állapotban lehet. Hazafelé menet üvöltettem a zenét a kocsiban. Ezzel próbáltam kizárni a zajokat és at idegesítő kis hangokat,amik igen rossz gondolatokat suttogtak. Éreztem a rosszat. Éreztem a kudarcot,ám eszem ágában se volt beismerni. Tudom,hogy Jesy fél. Retteg a nyilvánosságtól és most én belevezetem a csapdába. Utálni fog ezért. Főleg ha rájön mit mondott Andrew. Mégegyszer nem fog megbocsájtani,én meg egy életcél nélküli,alkoholista szarkupac leszek egész életemben.Ebbe még belegondolni is szánalmas.

-Tubica! Megjöttem!-kiabáltam el magam a küszöbön

-Shawn!-mikor meglátott elvigyorodott,ami csordultig töltötge a szívemet boldogsággal,majd a karjaimba vetette magát-Hiányoztál!-suttogta a nyakamba.

-Te is nekem!-ölelem vissza szorosan.

-Egész nap itthon unatkoztam,szóval arra gondoltam...nos,esetleg elmehetnénk sétálni. Torontó olyan szép hely!

Húsz perccel később már az utcákat jártuk,a közeli park felé igyekeztünk. Láttam Jesy-n,ahogy mindenkit hatalmas szemekkel végigmér,aki elmegy mellettünk és betegesen keresi a lesifotósokat.

-Hé! Nézz rám!-a mutató és hüvelykujjammal megsimítom az állát,majd gyengéden,némán kérem,hogy nézzen fel.-Semmi baj. Nem fognak letámadni. Ígérem.

-Annyira rossz. Félek. Mivan akkor,ha legközelebb durvábbak lesznek?

-Nem lesz legközelebb. Soha senki sem fog bántani,érted?-a mellkasomra húzom. Éreznem kell teste melegét,egyenletes lélegzetvételeit.

-Én...én nem tudom ezt örökke csinálni-lemerevedek.

-Hol van a magabiztos dilidokim? Mert ez a nőszemély tuti nem az!-próbálok vicceskedni,igen gyatra sikerrel.

-Oké,nem tudom mit érzel. Engem sose bántanának

-Miért vagy ebben annyira biztos?-szakít félbe.

-Egyszerűen tudom és kész. Nem szeretném ha így élnénk. Nem szeretném,ha elnyomva éreznéd magad és rettegned kéne. Szeretném ha boldogok lehetnénk. Csak mi ketten,a csúnya világ ellen,úgy mint eddig. Benne vagy? Bízz bennem. Ígérem nem cseszem el-nevetek fel erőltetetten.

-Sosem hibáztatnálak téged. A tegnapi sem a te hibád. Meg kell szoknom. Támogatni szeretnélek. Nem akarom,hogy velem kelljen foglalkoznod,mikor ígyis van épp elég bajod. Megoldjuk. Együtt.-a kisujját mutatja felém,mire újra felnevetek.

-Nem vagyunk öregek egy kisujjeskühöz?

-Ahhoz nem lehetünk elég öregek! -ő is felnevet és esküt kötünk.

Már csak azt kéne kitalálnom,hogyan nem fogok elbaltázni mindent egyetlen pillanat alatt.

Folytatása következik...

Ésss ezer év után újra..🤦‍♀️remélem azért nem gyűlöltök annyira😅😂