𝓑𝓲𝔃𝔃 𝓫𝓮𝓷𝓷𝓮𝓶 𝐒.𝐌.

🦋2.ғᴇᴊᴇᴢᴇᴛ🦋

𝙹𝙴𝚂𝚂𝙸𝙲𝙰 𝙱𝚁𝙾𝙾𝙺𝚂

Az ajtó nyílt,majd egy férfi lépett be rajta...ő lenne Shawn Mendes?

-Jó reggelt Shawn!-köszönt neki előbb Andrew,Shawn arcán pedig látszódott az értetlenség

-Had mutassam be Jesyt!-húzott maga elé ,én pedig kezemet felé nyújtottam,hogy hivatalosan is bemutatkozzak

-Jessica Brooks

-Shawn Mendes-mondta unottan és továbbra is menedzserét figyelte,aki végre észrevette magát és szembesíti Shawnt ki is vagyok én és mit akarok.

-Nézd Shawn nem szeretnék balhét,de Jesy lesz aki segíthet neked elnyomni a pánikrohamokat és a megfelelő módon kezelni őket.

-Ez a csaj?-vágta le magát egy fotelba,én pedig életemben először éreztem úgy,hogy minden önbecsülésem sikerült egy kijelentéssel a földbe döngölni.

-Igen! ő lesz veled a koncertek előtt és szeretném,ha normálisan viselkednél és elfogadnád a segítséget!-kezdte elveszíteni a türelmét

-Ez most komoly ?! Úgy akarsz kezelni ,mint egy őrültet és még ezt a nőt is felveszed,hogy minden lépésem szemmel tartsa?-Shawn teljesen kikelt magából,majd az ajtó hatalmas csattanása jelezte,hogy Mendes távozott.

Nekem pedig szembesülnöm kellett a ténnyel,hogy nem is lesz Ő olyan egyszerű eset,mint ahogy én azt elterveztem.....

Délután muszáj voltam elkísérni Shawnt a koncertre és vele lenni akkor is ha Ő minden porcikájával tiltakozott és minden kérdésemre egy jah vagy egy mindegy volt a válasza.Koncert előtt a gitárján próbálta levezetni mennyire is izgul és fél.

-Nézd Shawn,tudom,hogy csak ma ismertél meg,de nem szeretnék rossz kapcsolatot amíg együtt kell dolgoznunk..-kezdtem diplomatikus vélemény kifejtésem az elviselhetetlen hozzáállásáról.A fiú gúnyosan felnevet.....

-Ide figyelj kicsi lány ,itt sosem lesz olyan,hogy te és én együtt világos?Te csak Andrew őrült ötlete miatt vagy folyton a nyomomban!-táplálta tovább a veszekedést

-Shawn tíz perc és színpad!-kiabált be egy férfi,Mendes bólintott ,majd felállt a padlóról és belekortyolt a vizébe.Mikor hirtelen a vizespohár szorítása alatt összeroppant,a fiúnak pedig egész testén eluralkodott a remegés.A levegőt élesen szívta be és fújta ki.Nem késlekedtem sokat mellé sétáltam és mivel nem eshettem pánikba,mert azzal csak nagyobb bajt okoznék, a lehető legnyugodtabb hangon kezdtem beszélni hozzá.

-Shawn figyelj rám-fogtam meg azt a kezét amiben a poharat szorította és lassan nyitottam szét a tenyerét,de szerencsére csak egy pár vérző,nem túl mély karcolás volt rajta,belenéztem szemeibe,amikben tisztán látszott a félelem és a sebezhetőség minden árnyalata.

A fiú akármennyire is utált,hagyta,hogy segítsek,egymásra voltunk utalva,ha nem segítek ezt nem tudja egyedül megoldani.Sebét szép lassan lefertőtlenítettem,majd egy kis kötést kapott,ami nem gátolja a gitározásban.Nem vártam a köszönetet,de a hálás pillantás,nekem többet jelentett, mint a köszönet.

Ennek a fiúnak gyönyörű hangja van,ahogy felment a színpadra a világ megszűnt körülötte,együtt énekelt azzal a sok emberrel akik eljöttek és közösen buliztak egy jót Shawnnal.Koncert közben ide-oda rohangált,megfogta a kezeket és felszabadultan jól érezte magát.

A koncert végeztével haza indultam,otthon pedig az igen furcsa csend uralkodott,ebben a lakásban sosincs csend..

Vacsoráztam,majd egy forró zuhany után bebújtam az ágyba és aludtam egészen addig amíg hajnali ötkor fel nem keltett az ébresztő,legalábbis én azt hittem ébresztő,de mikor Andrew neve villant a képernyőn,szemeim kipattantak és gyorsan megnyomtam a kis zöld ikont.

-Csomagolj kislány,megyünk Japánba!

Folytatása következik....