Novelláim🖋

12. MegmondtAm

Ma van az utolsó iskolai napom a középsuliban.

Hihetetlen, milyen gyorsan eltelt ez a 4 év. Pedig nagyon sok mindent csináltunk. Minden csínytalanságban benne volt az osztályom. De főleg én. És ezeknek a mai nappal vége.

Pár hónap múlva már az egyetem padjait fogjuk koptatni, és villámgyorsan jegyzetelni, hogy minnél sikeresebbek legyünk a vizsgákon. A legjobbak.

Kit akarok átverni?😂 Az is tökéletes ha meg lesz a kettes.

Van az a mondás, hogy hetven az új negyven. Ezt a jegyeknél nem lehetne használni? Például, úgy, hogy kettes az új ötös. Szerintem, akkor sokkal jobb tanulmányi átlaga lenne az egész osztályomnak.

Még egyszer utoljára megszólal a csengő, és kezdetét veszi a nyári szünet.

Az ajtóban beszélgetünk a barátaimmal.

-Ma akkor kinél is lesz a házi buli? -kérdem, csak hogy biztosra menjek.
-Ma Martinnál, holnap Zsombornál, és holnapután Lénánál. - felel a legjobb barátnőm, és mindegyiknél névnél a tulajdonosára mutat.
-Hú 3 házibuli 3 nap alatt egy kicsit sok- húzom el a szám, majd hatásszünetet tartok- csináljunk!

Az egész bagázs újong és tombol.
-Akkor 7-kor nálam!-mondja Martin.
-Oké-intünk mindannyian, és már rohanunk is haza.
Kevesebb, mint 6 óránk van készülődni. Szóval már is késésben vagyunk.

A legjobb barátnőmmel nálunk ebédelünk, és közben beszélgetünk.
- Te a városban maradsz a nyári szünetben? -kérdezi Dóri.
- Nem, én és az ősök Hollandiában leszünk majdnem egy hónapot. Majd csak utána leszek itthon. - felelem.
-Értem. -sóhajt.
-Hé, nehogy azt hidd, hogy most hogy vége a sulinak, leérettségiztünk és elballagtunk, nem leszek továbbra is a legjobb barátnőd!
Tudom, hogy ezt hiszi. Ismerem, mint a rossz pénzt.
-Mert az leszel? -kerekedik ki a szeme.
-Hát persze, te infantilis!

Erre mindketten felnevettünk. Majd felmegyünk a szobámba és kiválasztjuk a ruháinkat.

-Szerinted ezt a cipőt vegyem-felemelek egy piros magassarkút-vagy ezt?-mutattom neki a másikat, ami egy sportcipő.
-Nyilván, hogy a magassarkút-forgatja a szemét-elvégre Zsombor is ott lesz.

Egymásra vigyorgunk mindkét tejbe tök, és ez az állapot 5 percig tart. Szavak nélkül is megértjük egymást. Majd másfél óra múlva totál készen állunk a tükör előtt.

Gyorsan készítünk pár képet a telefonunkkal és egyet el is küldünk Snapen. Minden ismerősünknek. Persze mindketten, szinte ugyanazt a képet küldjük, csak egy kicsit más szögből, de azért megjelöljük egymást. Legyen mindenkinek egyértelmű, hogy mi most egy házban vagyunk, fantasztikus outfitekben.

Elindulunk, és 20 perc alatt oda is érünk Martinékhoz. A buli már javában tart. Ezt nem csak a hangos zenéről, hanem néhány ember részegségi állapotáról is megállapítottunk.

-Sziasztok. -köszönt Martin, mikor végre megtaláljuk az óriási házban.
Visszaköszönünk.
- A bort balra, a vodkát jobbra találjátok. - navigál minket.
-Remek, megyek és iszom valamit-mondom, és gyorsan magukra hagyom Dórit Martinnal.

Ha ma sem fog Martin rájönni, hogy Dóri milyen szép, és hogy szereti, akkor nem tudom, hogy mikor. Már kilencedik óta tetszenek egymásnak, de még mindig nem alkotnak egy párt.

Útközben belebotlok a házigazda kutyájába, Masniba. A házban járkál fel alá a Golden Retriever kutyus, és látszólag egyáltalán nem zavartatja magát.

Mikor végre megtalálom az italokat, felkapok egy pohár vodkát, és kimegyek a kertbe. Túl hangos nekem ez a zene, és oltári füst van odabent, így szükségem van egy kis életmentő oxigénre.

-Szia.-köszönt Zsombor, mikor megpillant.
-Szia.-hadarom és lehuppanok mellé a hintaágyra.

Elkezdünk beszélgetni teljesen lényegtelen témákról, majd aztán belemerülünk. Észre sem vesszük elrepül az idő.
Megdörzsölöm a karom, mert bár hiába van május, azért este hideg van még, és én iszonyúan fázom.

-Tessék vedd ezt fel. -nyújta felém a kabátját.
-Öhmm köszönöm.
Gyorsan magamra kapom, és a nyakamig felhúzom a zipzárt. Még a kezem is beledugom a zsebbe.

Ekkor egy cetlibe ütközik a kezem. Mikor kihúzom azt onnan, Zsombor higgadtan és biztatóan bólogat, azt jelezve, hogy olvassam el.

Kedves Izabell, bár több lenne köztünk, mint barátság!

Áll a cetlin. Én széles mosolyra húzom a szám, és Zsomborra nézek.

-Milyen kár, hogy az én nevem IzabellA. - hangsúlyozom az A-t és szomorú arcot vágok.