Őrült szomszédok II (BTS) ~ Befejezett

X.

Egy ideig csak néztem a Taehyung mellett vihorászó Monicat, miközben egyre több emlékkép, és azokhoz köthető sérelem szakadt fel bennem. Tulajdonképpen nagyon megnehezítette egy életem részét, amit még mindig nem tudtam neki elfelejteni. Nem beszélve arról, hogy ismét gyönyörűen és kifogástalanul festett, bármennyire is nehéz volt ezt beismernem. Emiatt pedig hirtelen eltörpültnek éreztem magamat mellette, és bár tudom ez hülyeség, megfordult a fejemben, még ha csak egy pillanatra is, hogy Jimin újra belebolondul. Emiatt pedig összeszorult torokkal fordultam felé, és kezét megfogva húztam kicsit arrébb.

-Jimin én ezt nem bírom. - mondtam neki. - Csak nézz rá, mellette olyannak érzem magamat, mint egy agyontaposott szőnyeg. Mit fogok most csinálni, annyira kényelmetlen hogy itt van.

-Nekem is. - húzta a száját, majd arcomat két keze közé vette. - De ne foglalkozz vele. Te laksz itt, a többiek többnyire ismerik a helyzetet, és nem beszélve arról, hogy a végén a pasit is te vitted. - kacsintott, majd ráérősen megcsókolt, nem foglalkozva azzal, hogy igazából mindenki más jelen van. Miután elvált tőlem, gúnyos mosolyra húzta ajkait, és a fülembe suttogott. - Ha így folytatjuk hamar el is megy. - nézett a hátam mögé, én pedig követtem tekintetét. A hátam mögött érdekes látvány fogadott, mert miközben Monica Taehyung nyakában lógott, minket nézett gyilkos szemekkel, vagyis inkább engem. Ez egy kis bátorságot adott nekem, és már nem is volt annyira rossz ez az egész, végül is már a puszta jelenlétem irritálja, az meg főleg, hogy Jimin engem választott helyette. Így hát nem foglalkoztam vele, csak a kezembe vettem egy poharat, és jól szórakoztam a többieken.

-Ti is jól érzitek magatokat? - dülöngélt Namjoon.

-Persze. Hé, látod a szép négy szemem? - hajolt közel hozzá Yejin, mire Nam hunyorogva szemlélte az arcot.

-Igen, de sajnos kettő mozog, nem látszanak rendesen. Mutasd meg egy orvosnak, nehogy kiessenek mozgás közben! Hé, miért fordultatok föl? - forgolódott, Yejin pedig kíváncsiságból arrébb lökte. Namjoon forgott párat, majd egyenesen Yoongi karjai között találta meg a biztonságot.

-Ezek mekkora marhák. Berúgni egy üveg 100%-os almalétől külön képesség. Nem azért mondom, de szerinted Monica mennyit kereshet? - tűnődőtt mellettem Yejin, miközben az említettet bámulta.

-Nem tudom. - ittam az üdítőmbe. - De gondolom ilyen kinézettel sokat. Miért érdekel?

-Csak mert mindene hamisítvány. Nézd meg a táskáját, cipőjét. Ezeket megveszem egy sarki kis turkálóban. Olyan irritáló, ha nem vesz eredetit, akkor miért tesz úgy mintha megtehetné? Szerintem még a nézése is hamis. És nézd azt a ruhát...

-Téged tényleg ez foglalkoztat? - fordultam fele. - Nem félsz esetleg attól, hogy a fiúdra mászik?

-Hogy ő? Jungkookra? Ugyan már. Nem tudom mit aggódsz, Jungkook és Jimin is hűséges, sosem néznek másokra, akkor sem, ha szebbek mint mi. Kicsit bízz Jiminben jobban, mert ez nagyon fontos. Ha nem érzi hogy támaszkodsz rá, akkor ez a kapcsolat teljesen felesleges.

-De nehéz, egy olyan lány van itt, aki miatt már egyszer elhagyott, és mégis...

-És aki helyett téged választott. Nézd Jisoo, tudom mennyire nehéz volt, hiszen láttam. De most már vége, mind tudjuk hogy Jimin mindig is téged szeretett, ne bántsd meg azzal, hogy rosszat feltételezel róla. Emeld fel a fejed, és érezd jól magad. Felejtsd el, hogy itt van.

-Igazad van. - néztem a pohár mélyére, mintha csak valami érdekes lenne ott. - Tudom, hogy mindig mindent megtesz azért, hogy érezzem, tényleg szeret, de most olyan semmilyennek érzem magamat.

-Sziasztok lányok. - állt mellénk Monica, mielőtt Yejin lereagálhatta volna előző mondatomat. - Hirtelen úgy elhallgattatok. Csak nem én voltam a téma?

-Az én számat csak értelmes dolgok hagyják el. - vágta rá Yejin. - De most hogy mondod, így végignézve rajtad, olyan pletykálni való vagy. Talán ha elmész, ejtek rólad pár szót.

-Nagyon vicces lány vagy, talán majd eszembe jut nevetni rajtad. - forgatta szemeit Monica, majd felém fordult. - Nézd. Tudom, hogy kettőnk között sosem volt fényes a kapcsolat, és szerintem nem is lesz. Viszont remélem elfelejtjük ezt a kis kellemetlenséget, és barátnők lehetünk a továbbiakban.

-Miért lennénk mi barátok? - húztam össze a szemöldökömet, gyanús volt nekem ez a dolog.

-Hát mert Jimin és Taehyung jó barátok, és nem szeretném ha széthúzná őket a közöttünk lévő feszültség. Nehogy elhidd, hogy nekem tetszik a dolog, de Taehyung fontos nekem, gondolom megérted. Legalább csak tegyünk úgy.

-Értékelem az igyekezeted. De ez sosem fog bekövetkezni. Kezdve azzal, hogy Taehyung és közöttem amúgy is van egy furcsa kapcsolat, így nem fogja zokon venni, ha utálom a nőjét. A többit te is tudod. Sosem leszünk barátok, és azzal a gondolattal sem akarok megbarátkozni, hogy gyakran kell téged látnom.

-Márpedig kénytelen leszel. - ivott bele elegánsan a kezében lévő üdítőbe. - Ugyanis a cégnek, ahol te és Jimin dolgoztok, én leszek az új reklámarca. Megadtam a lehetőséget arra, hogy rendezzük a dolgokat, nem éltél vele. Így majd szépen lassan végignézed ahogyan Jimin közelébe férkőzök, és megszerzem újra magamnak. Hiszen egyszer már sikerült. Nem lesz olyan nehéz. - kacsintott, majd poharát kezembe nyomva elindult az ajtó fele, majd szép kényelmesen elhagyta a partit. Mindketten elképedve meredtünk utána, köpni-nyelni nem tudtam. Yejin ugyanúgy bámult utána, mint ahogyan én is tettem, agyam pedig azon pörgött, hogy mennyire képes elszúrni a már kialakult és sínen lévő életemet.

-Idd! Idd! Idd! Idd! - kezdtek el a többiek skandálni, mire végre összeszedtem magamat, és a hang irányába néztem. Jungkook éppen kézen állva próbált kiinni egy üvegnyi "bort" miközben a többiek "részegen" támogatták az eszement ötletet.

-Nem is csinálsz semmit? - fordultam Yejin fele, aki karba tett kézzel figyelte az eseményeket. - Mindjárt összetöri magát.

-Felnőtt férfi, tanuljon meg vigyázni magára. - fordult el, azonban egy hatalmas puffanás után ijedten fordult meg. - Te jó ég, Jungkook megvesztél? Megütötted magad? - támogatta a tántorgó fiút, aki körül már én láttam a repkedő kis madarakat.

-Szerintem beviszem a fürdőbe, és addig locsolom az arcát, ameddig száraz földért nem könyörög. - morgott Yejin, majd Jungkook karját átdobva a nyaka körül, levánszorogtak a lépcsőn. Tudtam hogy ő erősebb mint az ura, de azt nem, hogy ennyire.

Körbenéztem a fetrengő, vihorászó társaságon, és habár a testem itt volt,teljesen átnéztem rajtuk. Én már a jövőben jártam, és azt láttam, amint Monica teljesen tönkretesz. Az én feladatom, hogy ezt megakadályozzam, nem számít hogyan.