Őrült szomszédok II (BTS) ~ Befejezett

XXII.

-Te, muszáj nekünk jönnünk? - húzott vissza Jimin mielőtt még benyithattam volna régi lakásom ajtaján. - Csak mert ezt Taehyung és Namjoon szervezte, és én tele vagyok kétségekkel. Mi van, ha nem éljük túl?

-Ne csináld már, nem lesz semmi baj. - mosolyogtam. - Nem bánthatjuk meg őket azzal, hogy ezt kihagyjuk. Sokat készültek rá.

-Persze, az én mangóimmal. - duzzogott, úgy látszik még nem tette túl magát azon, hogy elveszítette élete gyümölcsét.

-Akadj már le róla, holnap veszünk neked sokat helyette, na? - nyitottam be az ajtón, meg sem várva, hogy tiltakozni kezdjen.

Amint beléptem, nem akartam elhinni amit látok. A lakás teljesen megváltozott, messze nem olyan volt, ahogyan én hagytam. Pucér volt szinte, a falak üresek voltak, a bútorokról is lekerültek az én kis apró díszeim, így az egész hely olyan kihalt volt és üres. A fiúk arra sem vették a fáradtságot, hogy legalább egy kicsit kidekorálják a helyet, ha már egyszer bulit tartanak ott.

-Ez mi? - nézett körbe Jimin. - Biztos, hogy jó helyre jöttünk?

-Igen, igen, gyertek csak! - invitált beljebb minket Tae. - Örülök hogy eljöttetek, az ajándékokat arra az asztalra tegyétek.

-Milyen ajándék? - vontam fel a szemöldököm.

-Amit szokás magatokkal hozni, ha vendégségbe mentek. Nektek aztán van pofátok, idejöttök üres kézzel? - csóválta a fejét Nam.

-Én a helyedben befognám. - vetette le magát a kanapéra Jimin kényelmesen. - Ameddig az én mangómból, az én turmixommal és az én poharamba öntöd a löttyödet, addig ne kérj számon ha lehet.

-Sziasztok! - lépett be az ajtón Yejin, Eunji és Hoseok. - Hát, úgy látom nem késtünk el. - szólalt meg szemrehányóan Yejin. - Nem egy bulihangulat, az biztos.

-Ajándék? - tartotta a kezét Nam.

-Oh...én..én nem tudtam hogy kell hozni bármit is. - szabadkozott volna Eunji azonnal, mire Hoseok csak tarkón csapta a kéregető srácot.

-Nem elég, hogy elveszed a festékeit, még mindig kérnél tőle ajándékot?

-Szóval te voltál? Azokat anyukám küldte külföldről! Nagyon drágák és egzotikusak, ha bármi bajuk lesz, esküszöm neked, olyan oldalamat ismered meg, amit soha nem akartál!

-Szóval! - váltott témát gyorsan Tae mielőtt elszabadultak volna az indulatok. - Mivel már ennyien itt vagytok, úgy gondolom kezdődhet is a mi kis közös bulink. Az este első része nem más, mind a lakás kidekorálása a partira! - csapta össze a tenyerét, de válaszul csak értetlen pillantásokat kapott.

-Ratyi egy házigazda vagy. - forgatta a szemeit Yejin, majd megfogott egy papírlabdát. - És miért csak mi dolgozunk? A többiek hol vannak?

-Yoongi bevásárol, Jin és Jungkook pedig nem jönnek. - vont vállat.

-Mi? Miért? - kérdeztem.

-Jin még mindig be van rágva rátok, amiért megbántottátok a múltkor, Jungkook pedig egyszerűen nem akar jönni.

-De ez így nem jó. - sóhajtottam. - Mindenkinek itt kellene lennie, csak úgy jó. Megyek és beszélek velük. - álltam fel.

-Úgy hallom, hogy nélkülem nincs hangulat. - lépett be Jin az ajtón, majd sértetten elvonult mellettem. - Nehogy azt hidd, hogy miattad jöttem, egyszerűen nem akartam kihagyni egy ilyen alkalmat.

-De nem értem. - tettem csípőre a kezemet. - Miért csak én rám haragszol ennyire?

-Mert mindig keresni kell egy bűnbakot, és én most téged szemeltelek ki annak. Ennyi. - vont vállat, majd nekilátott a hűtőben keresgélni. Ameddig a többiek vártak, pakolásztak és elbeszélgettek, addig felbaktattam Jungkook lakásához, és bekopogtam rajta.

-Mit akarsz? - szólt ki kicsit durván, ezt a stílust pedig én nem nagyon szoktam meg tőle.

-Csak...beszélgetni. Miért nem jössz le? - kérdeztem, az ajtó pedig kinyílt. Egy fáradt és kócos Jungkook nézett vissza rám, foltos pólóban és egy nagy mackónadrágban.

-Valahogy sejtettem, hogy te leszel az, aki utánam jön, megpróbál rávenni arra, hogy menjek oda. Mindig te voltál az, aki foglalkozott velem, és érdekelte, hogy ne maradjak egyedül.

-Ezt most miért mondod? - kérdeztem. - Nem csak én, mindenki foglalkozik veled, nagyon sokat. Érdekli őket mi van veled, csak lehet nem olyan rámenősek mint én. - mosolyogtam, Jungkook pedig elnevette magát. - Na? Akkor felöltözöl és lejössz? - néztem rá nagy szemekkel, mire megadóan bólintott.

-Akkor majd lent találkozunk. - hátráltam, mire elkapta a karomat.

-Ne! Várj meg kérlek. - mondta. - Sőt, segítesz ruhát választani? - kérdezte, én pedig furán néztem rá. - Valami olyan felszerelés kell, amiben Yejin végig rajtam fogja tartani a szemét, viszont érezni lehet, hogy én már túl vagyok mindenen.

-Várj, ezt nem értem. - húztam össze a szemeim. - Most miért akarod magadra vonni a figyelmét, ha egyébként már nem akarsz tőle semmit, és még arra is megkérted, hogy költözzön el?

-Izé... - vakargatta a tarkóját. - Az van, hogy...

-Még mindig szereted igaz? - vigyorogtam.

-Őrülten. - suttogta, s habár magának, még én is tisztán hallottam. - De még nem állok készen arra, hogy ezt ő is megtudja. Egyelőre kiélvezem a helyzetet, hogy epekedik utánam, mert tudom, hogy azt csinálja, aztán majd visszaszerzem.

-Csak nehogy addig játssz vele, míg el nem veszíted. - lengettem megujjamat fenyegetően előtte, majd segítettem neki valami szexi ruhát választani.Egy egyszerű farmert és fehér inget vettem ki neki, ami együtt nagyon jólnézett ki. Büszke voltam magamra, és arra, amit az este folyamán elértem,hiszen történtek ott események, amelyeket a mai napig azt hiszem, nekem köszönhetnek.

Mikor végre megérkezett mindenki, kezdetét vehette a parti, amit „kirobbanó" örömmel várt mindenki. Láttam a többieken a nem létező lelkesedést, az egyetlen aki örült a dolognak az Namjoon és Tae volt. Semmit nem csináltak, semmit nem vettek, és mégis úgy viselkedtek, mint akik életük buliját hozták össze. Fél óra múlva már untuk az életünket is, azt sem tudtuk, hogy mit kezdjünk magunkkal.

-Hé, játsszunk Amerikából jöttemet! - vetette fel fenomenális ötletét Tae. - Jisoo úgyis tudja milyen onnan jönni.

-Nem, nem, játsszunk a társasokkal, amit Jungkooktól loptunk. - vette elő a gyöngyszemeket Nam.

-Ha hozzá mertek nyúlni. - mordult rájuk Jungkook, mire jobbnak látták letenni a dobozokat.

-Inkább játsszunk felelsz vagy merszt! - szólalt meg Yejin. - Szerintem érdekes este lesz.

-És mi lenne, ha csak betennénk egy filmet, ennénk közben és elkerülnénk a kínos, félreérthető pillanatokat? - néztem körbe, emiatt az ötlet miatt pedig rendesen le lettem hurrogva, egyáltalán minek is szólaltam meg?

-De fektessünk le pár szabályt. - emelte meg mutatóujját Yoongi. - Nincs ivás, nincs vetkőzés, semmilyen olyan dolog, ami miatt veszekedés lehet. Enyhe kérdések, és nincsenek hülye, idióta feladatok.

-Rendben! - szólalt meg mindenki egyszerre.

Kissé féltem, hogy mik fognak történni az este folyamán, egyáltalán jó ötlet e egy ilyen őrült játékot játszani. De hát ki gondolta volna, hogy néha az őrültség az, ami mindent helyre hoz?