Őrült szomszédok II (BTS) ~ Befejezett

XXIII.

-Akkor, ki kezdi? - emelgette a szemöldökét Yoongi, és látszott rajta, hogy nagyon örül ennek a játéknak. Biztos, hogy valami sunyi és alattomos dolgon töri a fejét, hiszen utoljára akkor láttam ennyire izgatottnak, mikor valami meccset nézett. Igazából csak felhallatszott az emeletre a szurkolása, de később körbeküldött mindenkinek magáról egy képet, amin a TV mellett pózol, a képernyőt pedig a kedvenc csapata ujjong, valószínűleg nyertek.

-Ha már ennyire örülsz a fejednek, pörgess te. - adta neki oda az üveget Tae, ő pedig egy határozott mozdulattal megpörgette a flakont. Árgus szemmel figyeltük ahogyan a tárgy a körünk közepén mozog, majd lassan megáll Yejin előtt.

-Én tőle nem merek kérdezni semmit sem. - rázta a fejét Yoongi. - Nála nincs jó válasz, így is, úgy is megszívom a dolgot.

-Na, ha meg előre tudod mi lesz, okosan válassz. - forgatta meg a szemeit Yejin. - Merek.

-Jó, hát akkor... - vakargatta Yoongi nem létező szakállát. - Vedd le a felsődet, kíváncsi vagyok a derékbőségedre.

-Hohó! - állt fel Jungkook, majd lekapva magáról a zakóját Yejin hátára hajította. - Te mondtad, hogy nincs vetkőzés, most meg leskelődnél a ruhája alá? És pont neki? Nézd meg Jisoo derékbőségét, ha annyira érdekel, de Yejinről akadj le.

-Hohó! - állt fel Jimin, és hasonlóképpen cselekedett, mint az előbb a másik hím. - Ha ezt fogjátok csinálni, inkább most be is fejezhetjük a dolgokat.

A többiek csak jót röhögtek az aggódó fiúkon, szemem sarkából pedig láttam, hogy Hoseok közelebb ül Eunjihoz, és egy "Meg ne próbáljátok" felszólalással biztonságba helyezi törékeny testét.

-De amúgy Jungkook, most mi van veled? - kérdezte Jin. - Olyan volt a szakításotok, mint a világháború, és most meg így félted a derekát? Ha tényleg nem érdekel már, akkor mit zavar hogy látjuk e vagy sem?

-Azért, mert...mert...mert csak! Én nem vagyok rá kíváncsi, nem akarom megnézni, ezért ti sem fogjátok!

-Valaki még nincs túl rajta! - nevetett Jimin, miközben szórakozásból akkorát lökött szerencsétlen hős szerelmesen, hogy az elvesztette az egyensúlyát és végigterült a padlón.

-És ha nem vagyok rajta túl, akkor mi van? - kérdezte dühösen, Yejin pedig hirtelen elfelejtette, hogy amúgy lélegeznie kellene. - És ha még mindig szeretem? Nem akarom hogy másoknak mutogassa magát, nem akarom hogy másokra nézzen, azt sem, hogy rajtam kívül bárki is érdekelje. Annyira sajnálom. - fordult oldalra. - Hülye voltam, meggondolatlan és egyszerűen bunkó. Én csak..nem voltam teljesen magamnál aznap este, de hidd el, tényleg nem volt szándékos az a csók! Az nem én voltam, túlságosan szeretlek ahhoz, hogy mást keressek magamnak!

-Én is szeretlek te dinka. - kúszott négykézláb hozzá Yejin, majd óvatosan megcsókolta. Vagy azért, mert még nem merte egyenesen letámadni, vagy pedig azért, mert csak előttünk nem akartak jelenetet rendezni. A lényegen nem változtatott, úgy nézett ki hogy minden rendben van és szent a béke. Ezt pedig öröm volt nézni, sajnáltam volna, ha esetleg külön folytatták volna az útjaikat, attól függetlenül, hogy macska-egér harcot vívtak mindig, aranyos és szerethető páros.

-Engem egy dolog érdekel. - szólaltam meg, hogy megtörjem a kialakult csendet. - Yoongi...te amúgy mivel foglalkozol? Mindig itthon dekkolsz, de annyi pénzed van, mintha fáról szüretelnéd.

-Én kérlek szépen építész vagyok. - húzta ki magát. - Azért ülök mindig itthon, mert többnyire alaprajzokat készítek és épületeket tervezek, és azt meccs nézés közben, egy jó üveg, hideg sör mellett tudom a legjobban. Kicsit érdekes tudom, de nagyon ellazít, hogy nem kell nyakkendőben feszengenem egész nap, ideges és rohanó emberek között. Elég egy szabadidőruha is. Ez a ház, amiben olyan kényelmesen élitek napjaitokat is az én kezem munkája. Ez teljes mértékben az én házam. - mosolyodott el, mi pedig döbbenten néztünk rá. Soha nem gondoltam volna erről a lusta, nemtörődöm alakról, hogy ilyen komoly munkája van.