Őrült szomszédok II (BTS) ~ Befejezett

XI.

-Jimin, itt tegyél ki. - nyitottam volna a kocsinak az ajtaját, ha az megállt volna. - Hallod? Itt tegyél ki, meg fogják látni hogy a te autódból szállok ki, akkor majd magyarázkodhatok, hogy kerültem bele!

-Út közben megláttalak, és úgy gondoltam felveszlek, ha már egy helyre megyünk. - vont vállat, miközben huncutul rám nézett a napszemüvege felett. - De egyébként néha úgy érzem hogy te le akarsz engem tagadni.

-Dehogy akarlak! Csak tudod Hana és Yura minden egyes lányt, aki csak feléd pillant, olyan kínok között ölnek meg gondolatban, amelyet a középkorban nem ismertek! Mintha modern boszorkányok lennének, szerintem ki is átkozzák őket. Azt akarod, hogy keserves legyen a munkám?

-Én mondtam neked, hogy ne csinálj semmit, csak maradj otthon, várj engem haza vacsorával, meg moss rám, aztán esténként szeress. De nem, te neked dolgoznod kell, csak mert ezt akarod. Miért nem jó neked ha én eltartalak? - nézett rám a piros lámpánál. - Miért nem fogadsz el semmilyen segítséget tőlem? Miért nem költözöl végre hozzám, és akkor a lakásra sem lenne gondod?

-Ezek a feleség feladatai, én tudtommal a barátnőd vagyok. - böktem a vállába, mire rám kacsintott.

-Még. - vigyorgott, én pedig nem foglalkozva ezzel a kis megjegyzéssel, folytattam.

- És én nem akarok az a barátnő lenni, aki csak a pénzt húzza ki belőled, csinos ruhákba néha betipeg hozzád, hogy megmutassa magát, minden nap körmöshöz, meg ruhaboltok ezreibe jár.

-Ez egy pontos leírás Yejinről. - gondolkodott el, mire karon csaptam. - Most mi van? Már akkor megvan neki a legújabb cipő, mikor még a bolt polcaira sem lett kipakolva. Te is tudod hogy igazam van.

-Most róla beszélünk, vagy rólam? A lényeg az, hogy szeretnék egy kicsit én is hasznossá válni, és ezt a lehetőséget jelenleg itt találtam meg. Légyszíves ne tegyél nekem keresztbe, húzd meg magad, és kerülj engem nagy ívben a munkahelyen, mert ha rájönnek a kapcsolatunkra, engem helyben rátesznek egy égő asztalra, és végig nézik ahogyan elégek.

-Jól van, jól van. Akkor nem fogok feltűnő lenni. De néha találkozol velem a szertárban?

-Nem! - emeltem fel a hangomat, mire Jimin csak megadóan legyintett, és már be is fordultunk a parkolóba.

-Legalább együtt bemehetek veled? Majd én magyarázkodok.

-Legyen. - mondtam, majd meg sem vártam, hogy az ajtót kinyissa nekem, ahogyan szokta, csak kipattantam kényelmes járművünkből. Igen, az autó közös. - Jimin... - kezdtem bele, mire érdeklődve nézett rám, miközben táskámat kikapta a kezemből és mellettem elindulva cipelni kezdte. - Monica tényleg reklámarc lesz nálunk?

-Igen. - sóhajtott nagyot, fél kézzel beletúrva a hajába. - És hidd el, nem én voltam az egyetlen, aki ellenezte a dolgot. De mivel nagyon sok botránya volt, amit jó lenne valahogyan elsimítani, nekünk pedig sürgősen kellett valaki az új reklámfilmhez, hát felkeresett minket a vállalat, ahol ő van. Végül is, mi nyertünk, hiszen még ők fizetnek nekünk, amiért hajlandóak vagyunk együtt dolgozni vele. De ha azért kérdezed, mert attól félsz, esetleg rám akad, előre szólok, hogy nincs mitől, nézz csak arra a felhőre az égen. - mutatott fel, én pedig furcsán néztem az irányba. - Na én olyan magasról teszek erre a lányra. Mert én csak téged látlak. - nyomta össze arcomat, majd mikor látta, sikerült meggyőznie elindultunk tovább.

Már a bejárati ajtónál lévő lépcsőn haladtunk felfele, mikor is valaki utánunk kiabált.

-Jiminnie! - hallottam a világ legidegesítőbb hangját. Bár nem fordultunk meg, addig szólongatott minket, ameddig kénytelenek voltunk felé fordulni. - Jiminnie, már meg sem ismered a hangom?

-Áh, azt hittem egy macska nyávog. De csak te vagy az. - fordult meg kelletlenül, mire Monica haját hátradobva elengedte füle mellett a megjegyzést.

-Esetleg segítenél? - nyújtotta felé a kezét. - Túl magas a cipőm sarka, és itt nincs korlát, nem tudok felmenni egyedül a lépcsőn.

-Tele van a kezem. - emelte fel azt a kezét, amiben a táskámat szorongatta.

-De a másik nincs.

-De, az is. - fogta meg a kezemet, majd mindkét karját felemelve mutatta, hogy esze ágában nincs segítséget nyújtani.

-Park Jimin, tényleg így fogsz viselkedni? - tette Monica csípőre a kezét. - Nem is zavar, hogy egy cégnél fogunk most dolgozni és én leszek a reklámarcotok? Ezt fogod csinálni mások előtt is?

-Mások sem szeretnek nálam jobban. - mondta Jimin, majd szemüvegét levéve folytatta. - Egyébként meg nekem nincsen közöm a reklámhoz, én a külföldi kapcsolatokkal foglalkozom. Ha szerencsém van, talán nem kellesz téged néznem.

-Ez most komoly? - sápadt le Monica. - Én csak miattad fogattam el az állást! Én azt hittem hogy majd újra belém bolondulsz, mint ahogyan már egyszer megtetted!

-Ohoh! Ez itt. - mutatott végig Jimin magán. - Már foglalt. - karolt át, miközben egy puszit nyomott az arcomra. - És egyébként is, ott van neked Taehyung, nem igaz? Már csak az érdekel, vajon ő hol hagyta az eszét.

-Pukkadj meg Park Jimin! -fújtatott, majd teljesen egyedül és probléma nélkül felcaflatott a lépcsőn. Vállal lökött rajtam egyet, majd bevonult az ajtón, be az épületbe.

-Élvezted? - néztem Jimin vigyorgó fejére, aki heves bólogatásba kezdett.

-Láttad mennyire mérges volt? Öröm volt nézni. - nevetett, majd kezembe nyomta a táskámat. - Ma nem tudlak hazavinni, mert megbeszélésem van. De ne aggódj, gondoskodtam rólad, Jungkook, természetesen Yejin engedélyével idejön érted, és hazavisz. Majd találkozunk. - intett, és eltűnt a lift mögött. Mosolyogva néztem utána, és úgy döntöttem, mielőtt bemegyek az irodába, előtte még a mosdóban megnézem magamat a tükörben, és megigazítom kócos tincseimet.

-Láttad? Te is láttad? Komolyan mondom, csak találkozzak vele, biztos, hogy megtépem, hogy mer így viselkedni Jiminnel szemben? És még hazudik is? Jó vastag bőr van rajta, ha nem szégyelli magát. - hallottam meg hirtelen Hana hangját a folyosóról. Szavaira görcs rándult gyomromban. Csak nem láttak valamit?

-Jisoo, nem fogod elhinni mit láttunk. - fogta meg a karomat Yura. - Éppen a kávézónál álltunk, mikor kinéztünk az udvarra, és láttuk Jimint, amint azzal a modellel beszélget. Amúgy sem tetszik nekünk a csaj, de tisztán láttuk, hogy nem úgy beszélt Jiminnel, ahogyan azt ő megérdemli. Ha találkozok vele, biztos, hogy lesz hozzá egy-két szavam, hiszen senki nem viselkedhet így oppával! Senki sem, hogy meri?

-Tényleg? - kérdeztem nagyot nyelve.

-Igen, őrület mi? - sóhajtotta Hana. - És tudod, mi a legrosszabb? Hogy Jiminnek tényleg van egy barátnője! Mi itt sóvárgunk utána, és közben kiderül, teljesen feleslegesen. Annyira kíváncsi vagyok, hogy ki az, nagyon remélem, hogy valaki olyan, aki jól bánik vele. Na meg persze előtte jól megverem, csak mert ellopta az én fiúmat. - törölte le könnycseppjét szeme sarkából.

-Akkor most kezdheted is. - jelent meg az ajtóban Monica, mi pedig lélegzetvisszafojtva néztünk rá. - Ugyanis Jimin barátnője itt tartózkodik a helységben. Nem igaz, Jisoo? - nézett mélyen a szemembe, mire Hana is és Yura is felém kapták a fejüket.

Most mit tegyek??