Őrült szomszédok II (BTS) ~ Befejezett

V.

-Láttátok mit tettünk a kapucnijába? - röhögtek a fiúk azon, hogyan dekorálták ki Monica kabátját mikor elment a moziból.

-Legalább volt vacsi a randijukon.

-Ha kicsavarja a kabátját, lesz egy kis kóla is.

Néha elmosolyodtam a zseniális tervükön, azonban nem tudtam kiverni a fejemből Jimin látványát. Körülötte mindenhol szerelmespárok, összebújva, esetleg csókolózva, mintha nem látta volna őket senki a sötétben. Valószínűleg ő is hasonlóan tervezte az estét. És a tudta nélkül lett átverve, becsapva. Talán aggódott Monica miatt, féltette, mert az SMS-ben az állt, hogy beteg. A szomorú valóság pedig bizony az, hogy Monica egy másik férfival töltötte az estét, miközben otthagyta egyedül Jimint a moziban. Miután kijöttünk, láttuk, hogy sietve egy taxiba ül, és elhajt a másik irányba, mint amerre mi lakunk. Valószínűleg hozzá ment.

-Most, hogy itthon vagy, kéred vissza a hörcsögöd? - kérdezte Yejin, miközben beléptünk a házba. Tényleg, a kis állatról el is felejtkeztem, amit még akkor kaptam, mikor beteg voltam.

-Persze - bólogattam mosolyogva, alig vártam hogy megpillantsam szeretett rágcsálómat. Boldogan meneteltem a többiek után, azonban összevont szemöldökkel néztem a ketrecre. - Ez nem az enyém - mondtam azonnal, amint megláttam. Felismertem volna, ennyit nem felejtettem az évek során.

-Dehogynem - bizonygatta Jungkook, a többiek pedig hevesen bólogattak mögötte. Túl feltűnően értettek vele egyet, és túl feltűnően lapítottak, vagy kerülték a tekintetemet.

-Ez biztos, hogy nem az enyém, tudom, mert nincs fehér csík a hasán. A másiknak volt, ez nem az a hörcsög - vitatkoztam, mire Yoongi nagyot sóhajtott.

-Én mondtam nektek, hogy Jisoo nem hülye, fel fog neki tűnni.

-Mi? Mi fog feltűnni? Persze, hogy megismerem, ez nem az enyém, hol van a hörcsögöm? Mit csináltatok vele? - kérdeztem dühösen. - És mi az, hogy nem vagyok hülye? Szóval azt hittétek, az vagyok?

-Taehyung tudja - mondta Namjoon, mire az említett felé néztem. Ujjait tördelte és ijedten nézett rám.

-Véletlen volt! - kezdett bele, mire villámokat szóró tekintettel meredtem rá. - Én csak meg akartam fürdetni, mert büdös volt. Nem gondoltam volna, hogy belefullad a vízbe...

-Te kinyírtad? - emeltem meg a hangomat.

-Mondom, hogy csak segíteni akartam neki, hogy friss és üde maradjon. Nem volt mély a víz, és csak annyira mentem el, míg kibontottam a szappant. Mire visszaértem már megfulladt. Így gyorsan elmentem a kisállatboltba, és vettem egyet. Ne haragudj - hajtotta le a fejét. Igazából nem haragudtam rá.

-Nem baj, de honnan vetted, hogy a hörcsögöt fürdetni kell? Őket hagyni kell, maguknak tisztálkodnak. És nem büdös, csak van egy jellegzetes illata. De legalább fiút vettél? - kérdeztem ijedten, mert semmi kedvem nem volt kis hörcsögöket nevelni.

-Igen, legalább a hörcsögökkel legyen szerencséd, ha már a fiúkkal nincs - vigyorgott, Jin pedig válaszul nyakon csapta. Hihetetlen ez a srác...

-Igazán bájos vagy. Mindegy, nem baj, a lényeg hogy most őt elviszem, és ha lehet ne gyertek a közelébe. - ráztam a fejem hitetlenül, majd megfogva a ketrecet indultam a lakásom felé, azonban meg kellett bújnom a tetőre vezető lépcsőnél, mert Jimin és Monica a lakás előtt veszekedtek, de nagyon.

-Te komolyan ennyire érzéketlen vagy? Ekkora hazug, álszent? Azt mondod, hogy beteg vagy és hazamész, majd ágyba bújsz valaki mással? Benned semennyi érzés nincsen? Inkább hazugságba menekülsz, mintsem a szemembe mondd, hogy nem érzel irántam semmit? - kiabált Jimin, Monica pedig csípőre tett kézzel állt vele szemben.

-Ki kérte, hogy a házamhoz gyere? Te komolyan ennyire naiv vagy? Komolyan azt hitted, hogy majd randizgatni fogok veled? Nézz már magadra - itt már majd megölt a kíváncsiság, így óvatosan a fal mögül figyeltem. Monica Jimin haját fogdosta, végignézett rajta tetőtől talpig, majd elhúzta a száját. - Ha egy ilyennel mutatkoznék, mit gondolnának rólam az emberek? Nekem sokkal jobb fiúk jutnak, ha kell, minden ujjamra. Pont te veled állapodnék meg? Olyan vagy, mint egy játék. Jó volt húzni, szórakozni veled, de egyszer megun az ember. És akkor doblak, mint egy használt zoknit. És tudod, sajnálatot sem érzek. Talán többet éreztél, mint kellett volna? Gondolkodj, hogy kaphatnál meg egy ilyen lányt mint én? Maximum egy olyat, mint amilyen alattad is lakik...

-Vigyázz a szádra - váltott Jimin hangnemet, én pedig meglepődtem, hogy ilyen hamar a védelmemre kelt. Természetesen tudtam, hogy Monica rólam beszél, és valahol a lelkem mélyén fájt a leminősítő, gúnyos beszéde.

-Miért? Mit teszel? Megversz? - nevetett Monica egy hajtincsét csavargatva. - Sőt, lehet, hogy már neki sem kellesz. De azért sok sikert az életben, bár egy olyan szerencsétlen, idegesítő srác mint te nem sokra viheti - fejezte be mondandóját, majd elvonult. Jimin döbbenten állt egy darabig, végül megtörölte a szemét és belépett a lakásba. Sírt. Tudtam, hogy most összetört, mélyen a lelkébe lett gázolva. Gyorsan megfogtam a ketrecet és elsiettem a lakásomba, nehogy lebukjak hogy végig hallottam mindent.

Éppen hogy bepakoltam a cuccaimat a mosógépbe, mikor hallottam, hogy kivágódik a lakás ajtaja, és hangos léptek töltik be a helyet. Egy pillanatra görcsbe rándult a gyomrom, ugyanis a szomszédokra nem jellemző, hogy így jöjjenek be, ezért óvatosan merészkedtem ki az előszobába, mikor belebotlottam Jiminbe. Szemei duzzadtak voltak és vörösek, és ettől függetlenül még mindig sírt. Egy darabig csak nézett rám, majd tétovázás nélkül átszelte a szobát és belevetette magát az ölelésembe. Egy ideig csak szorosan ölelt, de mikor nem bírta tovább, kitört belőle a zokogás.

Haragudnom kellett volna rá. El kellett volna löknöm magamtól, megmondanineki, hogy nálam ne keressen vigaszt. Engem nem használhat ki, ha vak volt, viselje a következményeket. Sőt, még lehet nekem is le kellett volna szidnom,hiszen én is hasonlót éreztem, mikor hazugságban és hiú ábrándokban éltem. Sokmindent meg tudtam volna tenni, amivel tovább töröm amúgy is megszakadt szívét,de nem tettem. Nem tudtam megtenni. Még mindig őrülten szerettem, és habár önzőség volt tőlem, valahol bent örültem. Mert tudtam, ismét az enyém lehet.

-Annyira sajnálom - motyogta a pólómba, amin éreztem, hogy nedves és hűvös a szemeiből folyó könnyek miatt. - Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam, tudom, hogy te is mit éltél át. Mindent sajnálok Jisoo, legszívesebben visszatekerném az időt, és minden egyes percemet veled tölteném. Nem engednélek Amerikába, nem találkoznék Monicával a partin, mindent máshogyan csinálnék. Tudom, hogy szívtelen vagyok, hogy ezek után is hozzád jövök, de kérlek, bocsáss meg nekem. Engedd, hogy máshogy csináljam, csak egyetlen esély, ígértem nem engedlek többet...

-Ó, hallgass már el - vágtam szavába, majd felemelve a fejét a vállamról,arcát kezeim közé fogtam és szép kényelmesen megcsókoltam. Magába kerített azaz ismerős érzés. Az ajkai, az illata, ahogyan gondolkodás nélkül viszonozza...ezt soha nem tudta volna megadni más. Csak Jimin. Ilyen érzést csakis ő ad. És lám, ismét megkaptam. Vártam, szenvedtem de újra itt van.Megérte.