Őrült szomszédok II (BTS) ~ Befejezett

XVI.

-Mindenki itt van? - nézett körbe Yoongi, akinek egy halom papír volt a kezében.

-Igen! - kiáltottuk egyszerre, miközben azt ellenőriztem, hogy mindent bepakoltam e. Nem csak a saját, de még a Jimin ruháit is nekem kellett elpakolnom, ami miatt volt közöttünk egy öt perces harag. Neki nem volt jó, amit én választottam, de nekem meg fogalmam sem volt arról, ő mit akar. A segítsége valamiért szóba sem jöhetett.

-Akkor elmondom hogyan utazunk. - szólalt meg Yoongi, mondata pedig közfelháborodást váltott ki belőlünk.

-Jisoo és én ketten utazunk. - vágta rá Jimin. - Nekünk sok mindent kell most megbeszélnünk, és ez nem tartozik rátok.

-Én nem akarom, hogy bárki is az autómba üljön. - húzta a száját Yejin.

-Az autó az enyém. - köhintett Jungkook, kijelentése pedig nem meglepő módon, veszekedésbe csapott át.

-Ha ezt fogjátok ott is csinálni, mindkettőtöket vízbe doblak, és majd vitázhattok azon, ki legyen előbb haleledel. - dörmögte Yoongi. - Akkor másképp kérdezem. Ki az, akinek van autója?

A lányokon kívül mindenki felemelte a kezét. Nekem nem volt rá szükségem, Jimin elvitt engem bárhova. Jungkook és Yejin szintén közösen használták a négykerekűt, Eunji pedig biciklivel ment ahova csak tudott. Azt mondta, közben gondolkodik, nézelődik, így tud ötletet szerezni ahhoz, hogy mit is fessen.

-Namjoon, neked mióta van kocsid? - döbbentem le.

-Itt az a kérdés, vajon honnan lopta. - rötyögött mellettem Jimin.

-Ez most kivételesen saját pénzből van. - vont vállat.

-És a pénz, honnan van? - vihogott a mellettem álló tovább, amit Namjoon hamar meg is unt.

-Akadj már le rólam! Keményen dolgoztam azért, hogy megvegyem a kocsit, sokat gyűjtöttem rá.

-Mit dolgoztál? Sikkasztottál? - terült ki a kis füvön Jimin a nevetéstől, akit Taehyung követett.

-Pénzért lopott! Úgyis megy neki! - fetrengtek már ketten a földön, szőve az elméleteket arról, Namjoon vajon miből vette annyira szeretett járművét.

-Lehet táncolt! - roskadt le Jungkook, mi pedig tanácstalanul álltunk, és vártuk a szent pillanatot, mire végre befejezik a röhögést.

-Jungkook, azt a farmert én vettem neked. - toporgott Yejin. - Ha tönkreteszed, soha többet nem veszek neked semmit!

-Szóval, akkor hogy megyünk? - folytatta gyorsan Yoongi. - Jimin és Jisoo egy autó. Jungkook és Yejin még egy.

-Ha lehet én nem vezetek. - emelte fel a kezeit Tae. - Akkor vezetek csak, ha nagyon muszáj.

-Akkor Taehyung, Nam, én együtt megyünk. Ez három kocsi. Ti kértek magatoknak magánéletet? - nézett Eunji és Hobi fele, akik pironkodva bólintottak. - Remek. Négy autóval megússzuk a dolgot. Az út két óra, megállás nincs. Igyekezzetek mögöttem haladni, hogy ne veszítsetek szem elől.

-Gyere, pakoljunk be. - fogta meg a táskám Jimin.

-Te miért nem vagy ilyen? - szólalt meg Yejin újra.

-Hagyjál már! - vágta be a csomagtartót Kook. - Ha ennyi bajod van, gyere gyalog.

-Chh! - fújtatott Yejin, majd beült az anyósülésre.

-Tuti szakítani fognak. - nézett rám Jimin, mire szomorúan bólintottam. Mostanában tényleg sokat veszekednek, és nem csak kis dolgokon, nagyon komoly vitájuk is volt már. Ezen kezdtem el gondolkodni, így nem is tűnt fel, hogy tulajdonképpen elindultunk. Elöl haladtak Yoongiék, ahogyan az meg volt beszélve, mögöttük Jungkook ment. Aztán jöttünk mi, és mögöttünk Hobi, aki direkt kérte, hadd jöhessen utoljára, mert hogy nem olyan ügyes vezető, mint a többiek. Felajánlottuk neki, hogy megyünk mi hátul, aztán ha kell, akkor majd segítjük, de nem kérte, neki jó volt így.