Őrült szomszédok II (BTS) ~ Befejezett

VI.

Reggel arra ébredtem, hogy az ablakon beszűrődő fény ki akarja sütni a szememet a helyéről, és már fordultam volna a másik oldalamra, mikor megéreztem a rajtam nehezedő karokat. Szemeim kipattantak és ijedten fordultam meg a tulajdonosukra, aki nem más volt, mint Jimin. Csak néztem az arcát, ami olyan közel volt hozzám, mint eddig még soha. A kerek, pufók fejét, amitől nem kövér volt, sokkal inkább szeretni való. A szemeit, amik még kissé duzzadtak és fáradtak voltak az esti sírástól, szemei alatt karikák húzódtak. Ahogyan néztem az arcát, ismét megjelent előttem a tegnap látott események sorozata. Sajnáltam, és átéreztem a fájdalmát, sajnos volt alkalmam megtapasztalni, milyen ha megbántanak, ha fáj valami ott belül, ha a lelked össze lett törve, apró darabokra. Jimin vidám, mosolygós fiú, nem érdemelte meg ezt a bánásmódot. Ezért megpróbáltam azon gondolkodni, hogyan tudnám elfelejtetni vele bánatát, és jobb kedvre deríteni. Ajkai hirtelen széles mosolyra húzódtak, majd olyan váratlanul szólalt meg, hogy azt hittem, kiijeszti belőlem az életet is.

-Mit bámulsz? - kérdezte még mindig csukott szemekkel, én pedig elnevetve magamat csaptam a vállára.

-Megijesztettél. Csak azt néztem, hogy te még álmodban, kócosan és nyálas szájjal is mennyire jóképű vagy - mondtam mire végre kinyitotta azokat a nagy, barna szemeit és vigyorogva nézett rám.

-Ez természetes, a nyálas dolog kivételével minddel egyet értek - húzott közel magához, majd a fülembe suttogott, amitől kirázott a hideg. - Bár még mindig felfoghatatlan számomra, hogy egy ilyen, mint én, hogyan kaphat meg téged - mondta, szívem pedig összeszorult. Most tényleg azt hiszi, hogy nem megfelelő hozzám?

-Figyelj rám - fogtam kezeim közé az arcát. - Gondolj arra, mit mondott neked tegnap este Monica. Minden egyes szavának én az ellentétét gondolom és érzem. Mindent szeretek benned, szeretném ha nem változnál, csak mert egy ilyen lány most ejtett. Így legalább megmaradtál nekem - csókoltam meg, majd mielőtt jobban elkaphatott volna kimásztam az ágyból.

-Ne már, szeress még! - vergődött az ágyban, én pedig csak hozzávágtam a ruháit.

-Öltözz és gyere ki. Nem fogsz egész nap az ágyban lébecolni, tudom, hogy munkád van. Nem tudom hol, és mi, de menned kell.

-Vezető helyettes vagyok egy rendezvényszervező irodánál.

-Ó, hogy nekem milyen okos barátom van - léptem oda hozzá, majd megigazítottam rajta az inget.

-Olyanok vagytok, mint egy házaspár. De az a fajta, ahol az asszony viszi a nadrágot! Mi van Jimin, csak nem el vagy nyomva? Én a helyedben rövid pórázon tartanám, mert a végén már abba sem lesz beleszólásod, hogy milyen legyen a szőr az arcodon. - hallatszott fentről Jin hangja, mire csak szem forgatva indultam ki a konyhába Jiminnel mögöttem.

-Ugyan már Seokjin, csak a féltékenység szól belőled. Nem csodálom, hogy nincs nő ezen a földön, aki téged elvisel - vágott vissza Jimin, belőlem pedig kitört a nevetés. Jin valószínűleg megsértődhetett, bár később azért még elcsórta tőlem egy süti receptjét. Éppen az egyik újságot olvastam, mikor szemet szúrt nekem egy mondat:

"Több nyelvet beszélő, fiatal eladót keresünk üzletünkbe, ha lehetséges minél hamarabb" - állt az újságban a bolt neve, címe és egy telefonszám. Egy neves ruhabolt volt az, és teljesen megfeleltem a feltételeknek. Több nyelvet elsajátítottam Amerikában, ugyanis tolmácsnak tanultam. Anyáék boltjában voltam eladó, ezt is ki tudom pipálni. Őrülten tárcsáztam a megadott számot, és a bolt tulajdonosa meg is beszélt velem egy időpontot délutánra.

-Na, minek örülsz ennyire? - vette fel a kabátját Jimin.

-Állásinterjúra megyek, életemben először. Kicsit izgulok, de remélem meg fogok felelni - nyomtam egy puszit az arcára, mire megölelt.