Őrült szomszédok II (BTS) ~ Befejezett

VIII.

*Hoseok*

-Az impresszionizmus ezen a festményen nagyon jól látható. Ahogyan a festő összemosta a színeket, ahogyan ábrázolja az adott tájat, azt mutatja, hogy őrá milyen hatással volt a látvány, mit látott abban az adott pillanatban. Nézd meg ezt a színkavalkádot, ahogyan válogatta a megfelelő árnyalatokat, és azok a finom, mégis határozott ecsetvonások...egyszerűen gyönyörű, az esztétikája valami páratlan. Hát nem csodálatos? - kérdezte boldogan Eunji, én pedig egy mosolyt erőltettem az arcomra, és úgy bólogattam, mint kutya az autóban - Ó, nézd csak, ez az egyik leghíresebb alkotás, itt már újabb korszakok és irányzatok is megmutatkoznak...

Nagyot ásítottam, lehetőleg úgy, hogy Eunji ne lássa, majd megöl az unalom. Gyorsan elővettem lenémított telefonomat, majd gondolkodni kezdtem, kivel is kezdjek el beszélgetni. Végül Jin mellett döntöttem.

Hoseok: Nem gondoltam volna, hogy ez a randi dolog ennyire unalmas...nem tetszik...

Jin: Cseréljünk?

Hoseok: Miről beszélsz?

Jin: Fogalmazzunk úgy, hogy soha ne menj randira olyannal, akit nem ismersz!

Hoseok: Viccesnek hangzik, kêsőbb beszélünk róla..

-Tényleg ennyire unalmas ez az egész? - szólalt meg Eunji, aki vállam fölött olvasta a beszélgetést. Ijedten néztem rá, gyorsan elrejtve készülékemet.

-Izé....nem az, hogy unalmas, örömmel hoztalak ide, csak...

-Csak téged nem érdekel a művészet. - vágta rá, majd megfogta a kezem. - Nézd, Hoseok. Attól, hogy én festő vagyok, nem várom el tőled, hogy most foglalkozz azzal is. Nekem mindenhogy tetszel - mosolyodott el, saját mondandójába belepirult. Én is elmosolyodtam, majd hirtelen ötlettől vezérelve egyre közelebb hajoltam hozzá, addig, ameddig ajkaink össze nem értek.

*Jisoo*

Vigyorogva ültem a padon, és néztem, ahogyan Jin az ismeretlen taggal társalog. Miután kiszórakoztam magamat, megsajnáltam Jint, majd nagy levegőt véve felálltam, és elindultam feléjük.

-Oppa! - visítottam, mire mindketten meglepetten néztek rám. - Tudod mióta várok rád? - nyomtam egy puszit Jin arcára, aki végre vette a lapot. - Maga kicsoda? - néztem végig a mellette ülő..."nőn", aki dühösen felpattant, és szemei úgy cikáztak közöttünk, mint a villám.

-Nem vagy te túl gonosz? - nyávogott. - Minek jöttél velem találkára, ha barátnőd van?

Válaszunkat meg sem várva robogott el, Jin pedig hálás pillantással ajándékozott meg.

-Most legszívesebben megvernélek. - mondtam, de egy pofont tényleg adtam neki. - Miért nem hallgatsz rám? Mondtam, hogy várj? Most ezt elkerülhettük volna!

-Annyira szép volt azon a képen! - fakadt ki Jin.

-Ennyi sminkkel én is szép lennék. - forgattam szemeim, Jin pedig felnyerített.

-Te? Akkor tényleg sok smink kell! - rötyögött, mire akkorát csaptam a tarkójára, hogy majdnem elszállt a feje. Jajveszékelve futott előlem, én pedig dühösen caflattam mögötte, mire az egyik saroknál valakibe beleütköztem. Szorosan tartott, én pedig próbáltam eltolni, kevés sikerrel.

-Ne, olyan kényelmes - suttogta a fülembe Jimin, mire abbahagytam a szabadulással való próbálkozást, és mellkasába fúrtam a fejem. -Holnap már jöhetsz dolgozni. Mit szólsz? - fogta meg a kezem, és visszaindultunk a házba.