F1 one shots

Ő csak magam miatt szeret (Charles Leclerc)

Ő csak magam miatt szeret |Charles Leclerc

A részt Varnyulara22 - vel írtam mint mindig.

Ez a rész igazából csak úgy jött, hogy tegnap láttunk egy videót amin az autóban ülő Charlest le támadják a rajongók. Ez miatt írtunk egy ilyen részt, hogy nem lehet könyű ha híres az ember.

A rész a pilóta szemszögéből van írva.

Charles szemszöge

- Köszönjük a pilótáknak. Ennyi volt. -
Másodikként hagytam el a termet és amikor kiléptem a sajtótájékoztató terméből egyenesen a parkolóba mentem hogy onnan a szállodába menjek lepihenni. Valahogy már a parkolóba vezető út se volt a legkönnyebb ugyan is rengeteg rajongó támadott le. Imádom őket viszont egy hosszú nap után már nekem is sok.
Az autómban beszállva fellélegeztem majd beindítva a Ferrarit kihajtottam és Monaco utcáin a hotelbe mentem.
Hazai futamon sokkal több szem figyel és les, hol vagy. Könnyebb volt hotelbe jönnöm mert így nem hiszem hogy minden sarok végén Leclerc szurkolóba botlok.
Kiszálltam a szálloda hátsó részén majd a gondolataimba merülve indultam a bejárat felé.
- Elnézést ne haragudjon. - kaptam a lány csuklója felé akinek véletlen neki mentem
A lány a melkasomnak esett, de röktön el is húzott.
-Semmi baj. - néz fel rám mosolyogva, a gyönyörű kék szemei csillognak.
-De tényleg sajnálom. - nézek rá bűnbánó arcal.
-Bárkivel meg esik. De ha nem haragszol és megyek. - intett és indult volna el.
-Várj! - kiáltok utána.
-Igen?
-Lehet most egoistának fogsz tartani. De te hogy hogy nem támadtál le? Nem tudod, hogy ki vagyok?
-Tudom, hogy ki vagy, de úgy gondolom nem illik csak úgy le támadni az embert és te is fáradt lehetsz. - a hangja olyan lágy, nem értem, hogy lehet valaki ilyen csodálatos ember.
-Köszönöm. - nézek rá egy fél mosollyal. - Sokan nem foglalkoznak a magán életemmel.
-Azok elég idióta emberek sose értettem őket.
-Ilyen ha híres az ember. - nevetek fel halkan bár magam sem tudom, hogy miért. Talán a kínomban.
-Csak légy önmagad ez a legfontosabb Charles. - mosolygog rám majd el indul. - Szia. - integet.
- Szia... - vakartam meg a tarkómat.
- Sarah - mosolygott.
Teljesen megfogott valami ebben a lányban.
A szobámba felérve egy gyors zuhany után bedőltem az ágyba majd el is nyomott az álom.
A reggel simán ment viszont az időmérőm után ez megváltozott. A Q2-ben kicsúsztam és összetörtem a kocsit. Ami meg még jobb hogy a csuklóm is megrándult.
- A baleset után a csapat rádióba mondtad hogy az autó oldala összetört. Mekkora a kár?
- Holnapra már biztos tudok menni vele, viszont csalódott vagyok mert így a 14. helyen rajtolok.
- Rendben. Sok szerencsét holnapra.
- Köszönöm.
Hát igen, az autó sokkal fontosabb mint én. Már megszoktam.
A pihenőszobámba mentem ahol gyorsan átt öltöztem és indultam a parkolóba. Útközben találkoztam egy rajongóval.
-Charles magának ez hazai verseny és össze törte a kocsiját. Nem gondolja, hogy szégyent hozz a Ferrarira és Monaco lakosaira? - a férfivel nem foglalkozva ültem be a kocsiba. Igazából rosszul esett amit mondott. Csaldótott is vagyok. Az autóba indítottam volna be a motort, de ekkor a csuklómba szúró fájdalom nyilaltt. A pulóveremett fel húztam ami alatt már az említett testrész elkezdett be dagadni. Utam a szállodába vezetett, útközben körül vettek a rajongók. Ilyenkor az a baj ha valakinek nem adsz akkor te vagy a rossz és a bunkó. Nehezen de megérkeztem a szállodába.
A szobám ajtajánál már nyomtam volna le a kilincset amikor a mellettem lévő szoba ajtaja kinyílt és Sarah lépett ki rajta.
- Oh szia Charles.
- Szia Sarah. - intettem a kezemmel.
- Mi történt a kezeddel? - lépett elém és a két kezébe fogta az enyémet.
- Hát ez hosszú történet de megrándult és ez lett belőle.
- És még nem kötötted be?
- Nem volt rá nagyon időm.
- Gyere. - húzott maga után majd egyenesen a szobájába vitt. Leültem a kanapéra és néztem ahogy a lány előveszi az egyik fiókból egy kisebb dobozt.
- Az mi? - mutattam a kis dobozra.
- Ködszer és fásli.
Óvatosan elkezdte körbe tekerni a kezemet. - Kész is. - mondta majd elengedte a kezemet.
-Köszi. - néztem rá.
-Szívesen. De van még valami igaz? - néz rám. Nem tudom honnan tudta leszűrni, hogy gond van. Ő olyan más mint a többi ember.
-Igen. - mondom halkan.
-Szeretnél róla beszélni? - néz rám. - Figyelj tudom, hogy nem ismerjük egymást teljesen, de ha gond van én meghalgatlak nem jó ha magadban tartod a dolgokat. - simít óvatosan végig a kezemen.
-Az időmérőt elcsesztem, egy nagy csalódás vagyok és csak az autó a lényeg folyton. - mondom ki végül ami a szívemet nyomja.
- Ne mondj olyat hogy csalódás vagy. Igen is te is számítasz mert nélküled a csapat sem lenne ott ahol most tart. A szurkolókkal és utálókkal ne foglalkozz mert csak az a lényeg amit te gondolsz és ezt sose felejtsd el.
- Köszi ez sokat segített.
- És lehet ezzel pont rossz pontra megyek... - hajtja le a fejét - De mindig gondolj ilyenkor Apukádra, Julesra és Anthoine-ra hogy milyen büszkék rád. Mivel csak azok lehetnek.
Lehajtottam a fejem majd pár másodperc múlva hirtelen megöleltem a lányt.
- Köszönök mindent tényleg.
- Ugyan nincs mit.

Vasárnap futam.
-Akkor Charles csak okosan. - mondta a mérnököm. Idegesen száktam be az autóba.
-Charles box, box. - szóltak a rádión. A boxba behajtva kaptam új kerekekett.
Ezzel a 2-dik helyre kerültem előttem Hamilton. Már csak 3 kör van hátra megkéne előznöm.
-Charles megtudod csinálni.

-Charles Leclerc megnyeri a hazai futamát.
-Ezt az ez az! - ordítottam. Boldogan száktam ki az autóból és vetettem magam a csapat közé. A lelátóra néztem ahol meg láttam Saraht.
-Charles vár a dobogó. - veregetett hátba az egyik mérnök.
A dobogóra ujjongva rohantam fel majd a magasba emeltem a trófeát. Nagyon boldog voltam. Ezt csak is Sarahnak köszönhetem.
Lementem a dobogóra majd rohanni kezdtem oda ahol utoljára láttam a lányt. Meg kell neki köszönöm.
- Elnézést ne har...
- Szia Charles. - nevetett
- Pont téged kerestelek.
- Engem? - vonta fel a szemöldökét.
- Igen. Csak megakartam köszönni.
- Már megköszönted.
- Tudom de... - néztem a szemébe - Valami megfogott benned és nem tudom... Eljössz velem majd vacsorázni?
- Igen. - pirult el.
A parkolóba mentem a kocsimhoz.
-Charles egy fényképet.
-Charles csak egy autogramot. - hallottam a rajongó tömeget. Ki osztottam pár autogramot. Majd be ültem az autómba és vezettem vissza a szállodába. A szobámba el készültem a vacsorára. Egy inget húztam fel és sötét szürke farmer nadrágot.
A mellettem lévő szobába mentem ahol miután bekopogtam Sarah nyitott ajtót.
-Gyönyörű vagy. - mosolygok rá.
-Köszi. - tűz egy tincset a füle mögé. A parkolóba együt léptünk ki ahol egy rajongó azzonal le támadott.
-Charles Leclerc kérem adjon egy autogramot. - hadonászott előttem. - gyorsan allá írtam neki majd indultunk volna tovább. - A barátnője? - nézet gúnyosan Sarahra. - Jobbat érdemelne.
-Gyere Sarah. - fogtam meg a kezét. - Ne haragudj. - nézek rá már az autóban.
-Ugyan Charles nem a tehibád ez miat ne legyél szomorú.
- Ugyan Charles nem a te hibád ez miatt ne legyél szomorú. - simít végig a kezemen.
- De igen is az enyém mert ha nem ismersz meg akkor most nem lenne az hogy téged is piszkálnak az emberek és ...
- Hé Charles. - fogja a fejem a két keze közé - Nem piszkálnak és örülök hogy megismertelek. Szóval ne feltételezz ilyet kérlek.
- Örülsz hogy megismertél egy ilyen embert?
- Igen Charles. Mert nekem bejön ez az ember. - néz mélyen a szemembe. Megfogom az állat majd közelebb húzom magamhoz és megcsókolom. Sose éreztem ilyet egy lány iránt, de ez most megtörtént és nem tudok ellenne mit tenni.