F1 one shots

Egy üzenettel kezdődött (George Russell)

Egy üzenettel kezdődött | George Russell

A részt Varnyulara22 - vel írtam mint mindig.

Ez a rész pedig iza055 - nek készült. Remélem tetszik 🥺❤️

George Russell szemszöge

2021 04 18
Imola

- De te ezt nem érted. Elcsesztem és mindenki azt mondja én vagyok a hibás. - fakadtam és dobtam le magam a kanapéra.
- Jó ha majd tudsz normálisan kommunikálnj akkor talán beszélünk. - csapta be az ajtót a barátnőm.
Remek. Életem egyik legnagyobb balesetén vagyok túl és a legrosszabb hogy szinte mindenki engem hibáztat.
Idegesen veszem elő a telefonom és nyitom meg az Instagramot. A helyezet az sokkal rosszabb volt mint hittem. A mémek tucat számra készültek és az uralkozó kommentek is. Lefelé görgetve nem találtam egy olyan oldalt aki úgy látta volna hogy Bottas a hibás. Zárnám be az oldalt azonban egy üzenet érkezik a Williams által kitett poszt alá.

"Én magam is úgy gondolom ahogy viszont emberek gondoljatok milyen lehet most Georgenak. Mindenki csak utálkozni tud. Igen és most lehet rám is fújni de én melletted vagyok George💙"

Az üzenet meglepett és magam sem tudom miért, de megfogott. Jólesett, hogy ő mellettem áll és, hogy támogat. Jó tudni, hogy még is vannak igazi rajongók ugyan is ez a lány az. Nem is értem, hogy ő miért nem egy utálkozó üzenetet írt. Hogy lehet, hogy ő nem szid és nem hibáztat? Az üzenet profiljára rá megyek ami azzonal ki adja a személyt neve fura volt vagy is a kiejtése. Egyből rájötem, hogy nem brit. A képeit elnézve nem lehet a lány több, mint 19. Minden képén mosolyog és látszik rajta, hogy egy élet vidám lány. Mivel ő olyan kedves és aranyos volt, hogy azt írta, gondoltam írok neki én is egy kis üzenetet hálából, hogy ő mellettem áll.

"Lehet meglep ez az üzenet viszont csak annyit szerettem volna hogy köszönöm azt amit a Williams posztja alá írtál. Legyen szép napod"

Az üzenet elküldése után a zsebembe csusztattam a telefonom és mély levegőt véve kiléptem a konténeremből. Mégis van valami haszna a a maszknak. Gondoltam magamban. Az újságírók körbe vettek és alig bírtam a másik oldalra, a Williams Motor Home-ba átmenni. Az ajtónál megkönnyebbülés fogott meg majd a pulthoz lépve egy kávét kértem és azzal a kezemben tovább indultam... Őszintén fogalmam nincs hova, de mentem. Sétálni volt kedvem. Mivel a verseny még tart így a pályára nem mehetek így marad a Home-ban való fel alá járkálás.
Már járkáltam egy ideje, az ott lévő emberek kicsit furán néztek rám, de ez kicsit se tudott érdekelni. A zsebemben rezgést éreztem. Érdeklődve vettem elő azt és nyitottam meg az üzenetet.
"Szia. Engem is meglepett, hogy válaszoltál. Én csak az igazat mondtam George. Akik szidnak azzokal ne foglalkozz tudom, hogy nem könyű, de ne légy szomorú remek pilóta vagy. Tudom, hogy nem ismerjük egymást, de én támogattlak."
Az üzenet mosolyt csalt az arcomra. Nem is értem, hogy lehet valaki ilyen kedves és megértő.
Sétáltam vissza felé mikor furcsa pár beszédnek lettem szemtanúja. Nem szoktam mások beszédét kihallgatni. De ezt most még is érdekel hisz a barátnőm az aki Nicholassal beszélget már ha a flörtölést lehet beszélgetésnek mondani.

- Kár hogy kiestél. Pedig pontot is szerezhettél volna.
- Igen. De te biztos szurkoltál nekem.
- Igen. - nevetett én meg elborzattam. Most ő tényleg flörtöl Nicholas-szal?
- Örülnék ha találkoznánk később. És Georgenak se kell megtudnia.
- Nagyon örülnék neki. És nem fogja. - kacsintott majd elsétált.
Ámulva néztem utánna aztán a fejemet megrázva írtam vissza a lánynak.

" Köszönöm mégegyszer. Ha szabad megtudnom akkor elmondod a neved? Vagy hogy honnan származol mert azt leszűrtem hogy nem brit vagy csak azt nem tudom hogy akkor milyen nemzetiségű."

Az üzenet elküldése után szinte azzonal érkezett is a válasz.

"Izabella Mázsa a nevem és magyar vagyok. Ezért lehet számodra fura a nevem és nem kell semmit se köszönöd."

Az üzenete ismét mosolyt tudott csalni az arcomra.

"Örülök neked Iza én George, George Russell vagyok."

Küldtem el neki viccelődve.

"Ha nem mondod nem is tudom kedves George"

Erre halkan kuncogni kezdtem.
-Te min nevetsz? - jelent meg a barátnőm.
-Semmin.
-Ha te mondod. De lenyugodtál már az miatt mert ki estél egy versenyen? - hangja unott volt.
-Ez nem csak egy verseny hanem az életem. - vágtam neki vissza. Mi az, hogy csak egy verseny?
-Jaj George olyan gyerekes vagy. Nicholas is ki esett még sem viselkedik úgy mint egy óvodás.
-Ja csak én más vagyok mint Nicholas.
- Látszik. - suttogta de így is tisztán hallottam.
- Akkor szaladj Nicholas karjai közé az után hogy igent mondtál a randi meghívására. Ja és remélem nem kell ezek után mondanom hogy végeztünk.
- De...
- Nincs de. Befejeztem. - hagytam faképnél majd ismét a konténerembe mentem.

"Igen mondjuk ez igaz."

"És mit csinálsz? Persze ha nem valami csapat izén vagy😂"

"Izén? 😂 Nem épp készülök vissza a hotelbe. És te mi jót csinálsz?"

"Edzésem lesz két perc múlva."

"Kitartást hozzá. Viszont megyek mert mire én innen kijutok lemegy a nap".

- Rendben. Jó volt beszélgetni. Szia"

"Remélem még tudunk beszélni. Szia"

A hotelhez nehezen, de megérkeztem. A hotel parkolójába sok ember vet körül.
-George nem gondolja, hogy így bukhatja a Mercedes ülést?
-Ha a Mercedeshez akkar kerülni nem szabadna ilyen hibát elkövetni-e nem gondolja?
-A merci komolyan ezt az embert akkarja majd Hamilton helyére?
Ezzek és ezekhez hasonló kérdésekkel bombáztak. Nehezen, de sikerült beérnem a szállodába. A szobámba mentem ahol az ágyra ülve újra felmentem instragramra. Sajnos nem írt a lány nem is tudom miért, de hiányolom az üzenetét. Magam sem tudom pontosan miért, de valami vonzalmat érzek a lány felé hiába nem ismerem személyesen. Van egyáltalán ilyen? Ezzek szerint van. Mindenki csak támad, de ő támogat talán ezért is érzem azt, hogy ő különleges.
Este lehetett már mikor jöt egy üzenetem.

"Szia. Nem szeretnélek zavarni, de ha nincs semmi dolgod akkor beszélgethettnénk."

A szívem hevesen kezdett dobogni az üzenetet láttán.

"Szia. Persze, hogy van kedvem. Te soha sem zavarsz."

Írtam neki vissza az arcomon egy nagy mosollyal.
Reggel eggyig sikerült elbeszélnünk az időt. Tengerek tudtam meg a lányról ami nem volt ellenemre. Annak a hatása hogy későn feküdtem le meg lett az eredménye mivel majdnem lekéstem a gépet. Viszont haza jutottam ami pozitívum.

Július 26.

A hotelben éppen az ágyba dőlök be amikor megrezzen a telefonom.

"Ilyen hamar kidöltél hogy nem válaszolsz?"

"Igen képzeld. Pont most értem a hotelbe"

"Akkor pakolj ki majd utánna írj ha kész van"

"Igen is főnök asszony"

"GEORGE!!"

Nevetve raktam le a telefonom majd neki álltam kipakolni ahogy Iza mondta.
Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot és holnap ha minden jól megy találkozni is fogunk. Először. Kicsit félek.

Másnap

Most találkozunk és egy kis kávézót beszéltük meg. A kávézóhoz érkezésem után nem sokkal egy lány jött oda hozzám.
-Szia George. Én vagyok Iza. - mosolygot rám a gyönyörű lány. A megjelenése elvarázsolt.
-Szia. Én pedig George. - öleltem meg hirtelen ezt ő is viszonozta.
-Örülök, hogy személyesen is találkozhatunk. - mondja az arcán egy hatalmas mosollyal.
-Én is nagyon örülök neki Iza. - mire csak a lány elpirul.

Nagyon jól elbeszélgettünk majd amikor már zár óra óra volt elköszöntünk egymástól egy hosszú öleléssel.
A hotelbe érve se jutottam szóhoz. Ez a lány valami... Nem nincsenek rá szavak. Csoda, meseszép, okos, gyönyörű... Egyszerűen ezek kevesek mivel sokkal több ezeknél. Hiszem és remélem hogy sokkal több lesz köztünk mert én bele szerettem. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből, csak ő jár a fejemben. Szeretem és ez ellen semmi kétségem.

"Jó éjt George❤️❤️!"