F1 one shots

Kényszerített házasságból igaz szerelem (Charles Leclerc)

Kényszerített házasságból igaz szerelem | Charles Leclerc

Részt ismét Varnyulara22 - vel írtam.

Amanda vagyok 21 éves osztrák lány. Ma van az esküvőm hurrá. Most gondolom azt kérdezitek, hogy ennek miért nem örülök. Nos ennek anyi az oka, hogy nem a saját akkaromból házasodok. Apám Toto Wolff a Mercedes csapatfőnöke a Forma - 1 - ben. Gyerek korom óta bele vagyok kényszerítve ebbe a sportba. Apám Kitalált, hogy neki az jó üzlet, hogy ha a lánya megházasodik. A saját lányából is csak a pénzt látja. Hogy kihez is kell hozzá mennem. Nem máshoz mint Charles Marc Herve Perceval Leclerchez. A Mercedes csapatfőnök lánya a Ferrari pilótájához irónikus mi. Pont össze illünk. Ő csak ezzel is azt akkarja mutatni, hogy nem számít neki csak a lánya boldogsága. Ez korán sem így van. Ha hozzá megyek Charleshoz akkor a Ferrarinak fizet és támogatja őket mindenben. Úgy van ez az egész, hogy egy év után elválhatunk.
-Kicsim kész vagy. - jön be a szobába apa.
-Igen. - mondom unottan.
-Gyere menjünk. - karol belém. Az oltárhoz egy piros szőnyeg vezet amin rózsa szirmok vannak. Charles már ott állt fent. Egy fekete nadrág és ugyan olyan ing van rajta. Nyakendője nagyon jól illik a ruhájához még az ingje jól kiemeli izmos testét.
-Vigyázz rá. - mondja apa Charlesnak.

Ez után a pap elkezdi a szokásos beszédét.
-Charles Leclerc fogadod - e Amanda Wollffot feleségedül?
-Igen, fogadom. - néz rám az arcán egy nagy mosollyal.
-Amanda Wolff fogadod - e férjedül Charles Leclerct férjedül?
-Igen, fogadom. - mondom ki azokat a szavakat aminek legdzívesebben az ellenkezőjét mondtam volna.
-Ezzenel házastársaká nyilvánítom önöket. Mégcsókolhatja a menyasszonyt. - Charlesnak több sem kellet az ajkamra nyomta az övét. Rossz be ismernem, de élveztem a csókot.

Az esküvő után el megyünk nászútra Görögországba.
Egy kisebb házba szálltunk meg.
-Végre. - sóhajtoj fel és dőlök le az ágyba.
-Elfáradtál. - fekszik mellém Charles.
-Szerinted. - forgatom a szememet.
-Jó ezért nem kell rögtön morogni. Egy év és nem kell többet látnod. - áll fel. - Tudod én se akkartam hozzád menni! De a karierrem volt a tétt! - ezzel ki viharzik a szobából. - az ágyból ki kellve indultam Charles után a másik szoba előt meg álltam és nyúltam a kilincsért, nem tudom miért, de büntudatott éreztem. Kicsit félve nyúltam a kilincsért.
-Charles. - léptem végül be.
-Mi az? - morogta. Rá néztem és az ágyon ült lábait fel húzva.
-Sajnálom. - ültem le mellé.
-Tudod, nehéz nekem is gyerek korom óta a Ferrari volt az álmom, nem akkartam elveszíteni a helyemet. - hajolt közelebb hozzám.
-Megértem. - fejemet a melkasára hajtottam mire ő átölelt. Nem tudom miért, de olyan fura, bizsergető érzés járta átt a testemet, de jó érzés volt. Ahogy Charles ölelt valahogy biztonságban éreztem magam.
- Lemegyünk a strandra? - kérdezte már sokkal kedvesebb hangszínnel.
- Igen.
A strandra leérve Charles egyből a tengerbe rohant de amikor látta hogy én nem szándékozom követni vissza jött felkapott a kezébe és velem együtt berohant a vízbe.
- Leclerc te nem vagy normális.
- De így szeretsz.
-

Ki mondta, hogy szeretlek?
-Miért nem így van? - néz rám azokkal a cuki szemeivel.
-Tudod, hogy így van, de dilis. - mosolygok rá.
-Azt mondod, hogy szeretsz aztán meg, hogy dilis vagyok. Ez nagyon nem szép tőled Amanda. Tudod, hogy büntetést kapsz. - néz rám vigyorogva.
-Mit akkarsz tenni Charles Leclerc?
-Én ugyan semmit. - dobot bele a vízbe.
-Hé ez nem volt szép. - jöttem föl a víz alól. Ő ezzel a lendületel magához húzott és megcsókolt. De ez a csók más volt olyan érzelmes.
A Estére úgy terveztünk hogy a szálláson maradunk de ez nem így lett. Találtunk egy bárt ahová előszeretettel tértünk be. A kelleténél kicsit több alkoholt ittunk mint azt kellett volna. És hát....

Reggel

Fáradtan és fájó fejjel ébredtem. Amikor kinyitottam a szemem hirtelen megcsapott az az álló alkohol szag. Körbe néztem és nem tetszett amit láttam. A ruhaink szana szét dobálva a szobában és a pólóm meg nedves volt. Valószínű itt az alkhohol szag okozója. Aztán magamra kaptam a szemem és a még békésen alvó Charles-ra. Nem volt rajtunk ruha. Oh te jó ég. Mi a jó isten történet tegnap.
Charlest néztem ahogy békésen szuszog.
-Jó reggelt. - mondtam amint ki nyitotta a szemét.
-Jobbat. - ült fel.
-Jól vagy? - nézek rá.
-Szerinted, hogy lennék ha olyannal feküdnék le mint te. - néz rám gúnyosan.
-Miért milyen vagyok?
-Utálatos Amanda. - Charles szavai megleptek.
-Tegnap még azt mondtad szeretsz.
-Az emberek mondanak hülyeséget.

4 hónappal később

Azóta nem nagyon beszéltünk Charles-el igazából szinte semmit.
Azt az estét szerettem volna ha meg sem történt volna, de kiderült, hogy terhes vagyok.
Megbeszéltem Charles-szal hogy találkozunk nálam hogy elmondjam neki ezt az apróságot. Igen tudom, már rég meg kellett volna tennem viszont nem volt bátorságom hozzá. Kíváncsi vagyok mit fog szólni a már látszodó hasamhoz. Ha egyáltalán észre veszi.
- Nyitom. - szólok bele a kaputelefonba.
- Szia - lép be az ajtón Charles.
- Szia. - ölelem meg.
- Más vagy amióta utoljára találkoztunk. - jegyzi meg.
-Kösz. - forgatom meg a szememet. Miközben leülünk a kanapéra.
-Elég nagy a hasad.
-Arra még nem gondoltál, hogy van bent valaki? - nézek a szemébe.
-Te terhes vagy? - néz rám döbbenten Charles.
-Igen és Charles te vagy az apa.
-Ezt higyem is el?! - áll fel hirtelen Charles.
-Még is kié lenne ha nem feküdtem le csak veled.
-Ezt semmi se bizonyítja. - mondja ordítva.
-Nekem az volt az első te idióta. - mondom már én is idegesen.
-Ezt tudod bizonyítani? - néz végig rám gúnyosan.
-Akkor ne higyj nekem, de ez a tiéd. - adok át egy borítékot neki mibe a babáról készült képek vannak. Charles ki viharzik a házából.
Remek. Állok fel és járkálok idegesen amikor hallom hogy nyitódik az ajtó és Charles siet be a nappaliba ahol egyenesen elem lép és megcsókol. Egyből visszacsókoltam. Amikor elváltunk egymástól csak értetlenül álltam előtte.
- Gondolom most nem tudod mi van. Viszont ha ez a baba tényleg tőlem van annak én nagyon nagyon örülök. Figyelj tudom nem indult fényesen ez az egész és arra az estére se emlékszem még mindig tisztán de egy valamit már azóta akarok tisztázni. Azért voltam veled undok mert már az első pillanattól kezdve éreztem irántad valamit ami az idő múlásával egyre erősebb lett. És így próbáltalak kiverni a fejemből, de egyszerűen nem ment. Ez a négy hónap külön raebresztett arra hogy nem bírom ki nélküled.
-Charles én egyáltalán nem akkartam az esküvőt, de azon a nászúton beléd szerettem. Magam sem tudom, hogy sikerült, de ilyen a szerelem. A baba a tiéd. Ez a négy hónap szörnyű volt nélküled. Minden egyes percben hiányoztál. Tudom előbb kellet volna tudnod a gyerekről, de rettegtem tőle, hogy nem hiszel nekem és örökre el hagysz.
Charles én nem akkarom, hogy vége legyen. Nem akkarok hogy el váljunk.
-Én se és nem is fogunk. Oké?
-Oké. - erre megcsókolt majd össze kulcsolta a kezeinket.

9 hónappal később

-El semm hiszem, hogy ő a miénk. - nézet rám könyezve Charles miközben a kezébe tartotta a gyermekünket.
-Pedig elkell hined Lucas Leclerc a mi kis babánk. - mondom ki én is könyezve a szavakat.
Ez alatt a pár hónap alatt mégjobban közel kerültünk egymáshoz Charles-szal és most a kicsi Lucas mégjobban összefog minket kötni. Mivel nem érdekel már a szerződés mert együtt maradunk jóban rosszban és ez ellen senki nem tehet semmit.