Mindenen túl

10.Fejezet

Sóhajtással nyugtáztam amikor a rendező és a fotós végre azt mondták, hogy elég. Meg voltam elégedve a képekkel ugyan, de fárasztó volt. Alig érkeztem meg a másik fotózásról máris öltözhettem át és kezdtük is. A történethez hozzá tartozik, hogy 7 - re kellett itt lenni, így én is korábban kellett keljek a megszokottnál és hát ilyenkor mindig nyűgös vagyok. Egy picit.

Megköszöntem mindenkinek a közös munkát majd Minsŏ mellé beülve az autóba rögtön indultunk a tv stúdióba, ahol ugyebár két rajongómmal is találkozhatok. Fotósok sokasága volt az épület előtt amit csak egy sóhajtással nyugtáztam, majd felvettem a napszemüvegem. Pár itteni rajongóm is itt volt és nagyon boldognak tűntek, amit csak egy mosollyal nyugtáztam.

- Ne állj meg és ne válaszolj semmire! - fordult hátra Minseo, mire csak bólogattam. Minseo a debütálásom óta a szíven viseli a sorsomat, eddig soha nem hagyott bajban, mindig jó döntéseket hozott. Előttem még egy lány csapatot menedzselt, akik négy év után vissza vonultak. Pályafutásuk rövid volt és izgalommentes, mondhatni bár az "ismertebb" bandákhoz tartoztak, ők velem ellentétben problémamentesek voltak. Aztán jöttem én és Minseo búcsút kellett intsen nyugalmas éveinek.

- A rajongóknál nem állatok meg egy pillanatra? Ki tudja mióta vannak itt és amúgy is csak húszan lehetnek. Kérlek, csak írjak alá nekik valamit - néztem könyörgően rá és ahogyan a sofőr leállította a motor én már a táskámal a kezemben indulásra kész voltam.

- Tíz percet kapsz Soomin, nem több - utasított, mire vidám kezdem bólogatni és kiszálltam az autóból és felkészítettem magam az angol kérdésekre amik csak úgy záporoztak. Mondjuk pár német is volt, de azokat nem igazán értettem csupán néhány alap szót. Pedig régen ez volt az egyik kedvenc nyelvem.

- Soomin, Soomin igazak a pletykák miszerint barátja van?

- Együtt van Park Jimin-el?

- Esetleg szerelmi háromszögbe keveredett?

- Ki volt a fiú akivel együtt volt?

Mosolyogva néztem körbe és mindegyik kamerájába belemosolyogtam, míg belül épp harcot vívtam a nagy számmal. A rajongói az ajtó közelében álltak így melléjük sétáltam és a nagy sikoltozásba közben aláírtam pár CD, pólót meg úgy mindent amit az orrom alá toltak.

- Annyira csodálatos vagy, a példaképem vagy! - ecsetelte egy sötétszőke nagyjából 15 lány, ahogy melléje hajoltam egy szelfire.

- Köszönöm, ez nagyon jól esik - válaszoltam neki és újra melléje hajoltam mivel a kép homályos lett.

- Örülök, hogy eljöttetek ide, nagyon örültem a találkozásnak - integettem nekik és beléptem a két szárnyú ajtón, mivel a biztonsági őr kezdet kicsit pipa lenni.

- Soomin drága, végre itt vagy! - lépett elém a producer mintha ezeréves barátok lennénk. - Na szóval már itt van a két személy aki megnyerte a versenyt amit még egy hete hirdettünk. Neked annyi lesz a dolgod, hogy mikor bemondják, hogy meglepetés vendég akkor belépsz majd innen a stúdióba ami pontosan az ajtó mögött van - mutatott a 12-és számú ajtóra.

- Rendben - biccentettem.

- Ohh gyorsan öltözz át, a smink maradhat és a hajadat majd megcsinálja a fodrász - nézett végig rajtam és beküldött egy öltözőbe, ahol rögtön a kezembe adtak egy kockás ruhát és míg felöltöztem a fodrász már előkészített mindent.

Pillantása elmémbe kúszott és bár arca mosolygós volt sehogy se tudtam kiverni gondolataim közül lenézéssel és gúnnyal teli nézését. Megszokhatnám már, de akárhányszor ilyen helyzetbe keveredek valahogy szíven üt. Aztán sikeresen kiheverem egy pillanattal később, de határozottan szíven üt előbb.