Mindenen túl

13.Fejezet

A szobámban ültem és már kevésbé fáradtan folyamatosan a plafont bámultam. Már egy ideje visszatértünk a szállásra és délután fél négy lévén sokan nem akartak még aludni, hogy teljesen átszokjanak az itteni időre, azonban én nem ide tartozom. Én azt a csapatot erősítettem akik rögtön kifeküdtek, nem törődve azzal, hogy ki kéne pakolni vagy esetleg azzal, hogy este majd nem tudnak aludni. Kissé talán felelőtlen döntés volt bevallom, viszont akkor nem érdekelt egyáltalán semmi.

A digitális órára tapadt a tekintettem és egy fájdalmas nyögés keretében feltornáztam magam ülő helyzetbe, hogy gyorsan még kezdjek valamit a kinézetemmel a késői vacsora előtt. Nem vittem túlzásba, a sminket inkább hanyagolva, gyorsan letusoltam ami alatt hajat is mostam, mivel már igazán ráfért. Szóval vizes tincseimet hagytam úgy ahogy volt, mivel nem volt nagyon hangulatom megszárítani. Egy fehér melegítőre és a kedvenc bordó crop topomra esett a választásom. Lassan és kimérten lépkedtem az alig pár lépésre lévő lifthez ami rögtön az aulába vitt, majd onnan Minsŏ szavait visszaidézve eltértem jobbra majd beléptem az ebédlőbe.

Nem tartózkodtak sokan ott - kissé késői volt az időpont - , csupán pár stábtag volt, három táncos lány, két sminkes, a stylistom, Sejin meg Jimin, Tae és Jungkook meg azt hiszem egy család de ők az ebédlő másik felében ettek. Mikor leültem a fiúkhoz ők csodálkozva nézték rám. Na igen, elégé elaludtam az egyik felem és egy jó nagy párnafolt ékesedik az arcom jobb oldalán. Jó vörös ráadásul, hogy távolról is kilehessen szúrni.

- Sziasztok, zavarok mert ha igen lelépek - mutattam egy üres asztalra egy kicsit távolabb, mire hevesen megrázták a fejüket. - Akkor azt hiszem maradok - jelentettem ki, majd az étlapot böngészve végül spagetti mellett döntöttem. - A többiek már ettek?

- Nam, Jin hyung és Hoseok hyung már igen de Yoongi hyungot már azóta nem láttuk mióta elment aludni - mondta Jimin szórakozottan, tudva hogy még biztosan alszik.

- Aha - biccentettem majd mikor a pincér meghozta a vacsorámat rögtön neki is kezdtem. Kicsit frusztrált három srác előtt enni, de igazából hamar túl tettem magam rajta és úgy tettem, mintha nem is ott lennének. Közben persze ők nagyban beszélgettek valamilyen játékról amit én is figyelmesen hallgattam, de fogalmam sem volt, hogy miről beszélnek. És így belegondolva jobb is így. Aztán nagyokat ásítozva végül elindultak, hogy alvásra hagyják fejüket. Addigra már csak egy táncos maradt ott, de ő is hamar távozott a fiúk után így nyugodtan és komótosan fogyasztottam az ételemet, hiszen mégis csak egyedül maradtam.

- Hát te? - jött a hang mögülem, mire hirtelen majdnem kiköptem a vizet amit épp akkor akartam meginni. Hátra kaptam a fejemet és szembe találtam magam egy álmos Suga-val.

- Vacsorázok - mondtam ki megforgatva a szememet, hisz nyilvánvaló volt számára is. Az viszont eléggé meglepett, hogy velem szemben foglalt helyet mikor amúgy az egész nagy terem a rendelkezésére állt. Mondjuk az is furán jött volna ki, ha egy másik asztalhoz ül. A lényeg, hogy sehogyan sem jött volna ki jól számára a helyzet.

- Igen arra magam is rájöttem, engem inkább a késői időpont érdekel. Nem kéne már aludnod? - érdeklődött majd leadta a kérését a pincérek, aki hamarosan már hozta is a kért ételt.

- Négytől idáig aludtam gondolod, hogy majd ezután simán visszafekszem és mintha mi sem történt volna álmodozóm? Amúgy is filmet akarok nézni - ecseteltem miközben továbbra is jóízűen fogyasztottam a tésztát. - Miért vágsz ilyen fura fejet? - böktem villámmal felé.

- Csak eszembe jutott milyen régen néztem filmet - legyintett a vállát megrántva, én meg pislogva néztem rád. 

- A film nézés klasszikus - jelentettem ki, mire biccentett egyet felém. - Jó nekem sincs sok időm a filmezésre de egy héten legalább egyre szakítok időt. Csak azt ne mond, hogy nem szereted a filmeket - szörnyülködtem el pillanatok alatt.