Mindenen túl

14.Fejezet

Az ágyamon ülve a mai cikkeket néztem át, amik nyilván szépen boncolgatták az interjúimat és szép számba érkeztek lehetetlen felvetések is. Sóhajtva csuktam le a laptopot és vettem kezembe a telefonomat ami egyre jobban rezget. Talán nem szabadna ilyen cikkeket olvasnom, ahogyan az ki is van adva.

- Szia - köszönt boldogan Fanni és még integetett is melléje.

- Szia - mosolyodtam el az arckifejezését látva.

- Ez a hely oltári, komolyan még egyik országban sem élveztem ennyire az ott létet, pedig Mexico is az egyik kedvencem volt. Na de itt, ez a nyüzsgés valami elképesztő. Ha érteném a nyelvet szó nélkül kiköltöznék - ecsetelte nagy beleéléssel, majd valamit oda szólt Taminak.

- Akkor minden jól megy? - érdeklődtem és az ajtóra kaptam a tekintettem amin kopogtattak.

- Aha simán itt lennék az őszi szünet után is - feküdt el a kanapén és szórakozottan lóbált lábait.

- Egy pillanat - kiabáltam az ajtó irányába. 

- Veled minden oké, eléggé szépen kapod az  ívet az Army-tól - nézett szomorkásan a kamerába, mire simán legyintettem és megálltam az ajtónál, hogy kinyissam.

- Nem figyelem a kommenteket, csupán a cikkeket olvasom, az is épp elég - magyaráztam és kitártam az ajtót. Suga állt ott és unott arcát látva rögtön elnevettem magam. Nem tetszik, hogy megvárakoztatom. 

- Mi olyan vicces? Nekem nem igazán tetszik az, hogy ilyeneket feltételeznek rólad... Milyen rajongók ezek?! - háborgott nem túl jó kedvűen, mire csak megráztam a fejem. 

- Gyere beljebb - suttogtam a fiúnak, aki beljebb is lépet és egyszerűen a gitárom után nyúlt.

- Fanni ne vidd túlzásba ez megszokott ebben a szakmában - döntöttem félre a fejemet.

- Elég hülye szakma ez! Ohh kész az ebéd, holnap majd hívj! - hadarta gyorsan és mielőtt elköszönhettem volna simán megszakította a kapcsolatot. Tessék neked Rebeka, az ebéd fontosabb mint te. Azt hiszem a családikötelék tagadhatatlan. 

- Bocsi, ezt muszáj volt még lebeszélnem - dobtam az ágyra a telefont.

- Ugyan - legyintett. - Gondoltam elkezdhetnénk a dalt valamilyen formában - hangolta be a gitárt.

- Persze, jó ötlet - ültem fel az ágyra melléje. 

Igazából nem sokat haladtunk mivel avval mindketten egyet értettünk, hogy előbb az alapot kéne megcsinálni, amit majd csak otthon a stúdióban akarunk teljes felszerelés mellett. Szóval jelenleg csak a tematikát beszéltük meg és pár ötlet a kliphez is felvetődött szóval ahhoz képest elég sokat haladtunk. Meg a tegnap éjjel megkaptuk az ügynökségek beleegyezését is, szóval hivatalosan is elkezdhettünk közösen dolgozni.

- Minden rendben? - nézett fel a gitáromat pengetve. 

Már befejeztük a megbeszélést és éppen az ötletek utolsó felét vetettem papírra, miközben a gitárjátékát hallgattam. Nem nagyon tűnt, hogy olyan sietős volna a dolga, ahogyan nekem sem és egészen jól esett, hogy nem egyedül voltam a szobába, hanem megoszthattam a levegőt valaki mással is. 

- Mármint? - írtam le az utolsó megjegyzést is telefonom kijelzőjére lesve. 

- Eléggé távolságtartóan viselkedsz a többiekkel reggeli óta. Namjoon-hoz például nem is szóltál a fotózás alatt sem - figyelte kezének játékát, miközben folyamatosan hozzám beszélt.