Mindenen túl

6.Fejezet

A műsor vezető egy nagyon aranyos nő volt, aki az első pillanatól kezdve nagyon szimpatikus volt, így mikor megkezdődött a felvétel meg sem kellett játszanom a mosolyom. Először mondott egy rövid szöveget, majd bejelentette, hogy kik lesznek a mai vendégek - azaz mi - és ekkor már minket is vettek a kamerák. Az interjú persze angolul folyt ami nem nagyon jelentett nagy erőfeszítést. 

Először feltett pár alap kérdést, mint például milyen volt az út és hogyan viseljük az idő eltolódást majd jöttek az indiszkrét kérdések.  Persze azokra is mosolyogva kellett válaszoljunk, amiktől a falra tudtam volna mászni. Valahogy nem megy nekem a sok jó pofizás, erre valahogy rájöttem ennyi idő után. Ez persze egy hátrány jelen esetben, de menedzserem legalább arról biztosított, hogy ez külső szemmel észre sem vehető, kivéve ha az ember ismer. 

- Na és Soomin ha jól értesültem, akkor jövő hónapban jön majd ki az új albumod amin lesz egy magyar számod is - mondta, mire a "közönség", vagy épp a tapsgép nagy tapsviharba tört ki.

- Igen, valóban lesz majd egy magyar nyelvű számom azonban nem az albumom része lesz, hanem egy külön MV-t kap - magyaráztam egy apróbb mosoly kíséretében.

- Úgy gondolod, hogy ez nagy előre lépés a Kpop iparnak? - kérdezett újra, mire belenéztem az egyik kamerába.

- Nem gondolom, hogy egyetlen egy magyar szám nagy dolog lenne. Magyar anyanyelvű vagyok így gondoltam, hogy egyetlen egy számba senki nem hal bele és szerencsére beleegyeztek - ferdítettem el egy kicsit a valóságot. Nehéz csatákat vívtam ezért a dalért, de miután végre két hónap után képesek voltak meghallgatni a számot nem sokat kellett győzködni a vezetőtanácsot. Persze ehhez az is kellett, hogy lefordítsam az egész dalt Koreaira, hogy majd nagy fehér felirattal legyen ellátva az egész, de végül is megérte. 

Nem szoktam magyar dalokat írni, sőt angolt is csak egy párat, mivel nincsen sok értelme. Viszont egyik este hiányoltam a családom és így megszületett a Mindenen túl  mindössze egy óra alatt készítettem el az alapot és valahogy utána kézen foghatónak gondoltam, hogy magyarul fog megszületni a dalom. Oly annyira elnyerte a tetszésem a végeredmény, hogy nem engedhettem el veszni.  

- Szóval a magyar rajongóidat akarod megcélozni ezzel a számmal?

- Pontosan - bólintottam, bár nem pontosan ez volt az eredeti cél. A magányomat próbáltam vele oltani, a célközönség meg a családom és senki más.

- Na és ha már MV-nél tartunk, derült égből kaptuk a hírt, hogy az albumod megjelenése előtt még lesz egy közös munkád a fiúkkal és velük is kiadsz egy számot - mondta be ünnepélyesen a nő, mire a BTS tagjai csak helyeslően bólogattak én meg lefagytam. Lassan kinéztem Minsŏ-ra aki könyörgően és bűnbánóan nézett rám. - Már elkezdtétek a közös munkát? - kérdezte tőlem, de RM hamar átvette a szót és inkább ő válaszolt, amiért örökre hálás leszek neki.

- A munkálatok kissé lassan indultak be, de igen már elkezdtük a közös számon való dolgozást és itt meg kell, hogy említsem  soha nem hittem volna, hogy ilyen tehetséges Soomin. Egyszerűen elvarázsolt mindannyiunkat - kamuzta be simán RM, amit a többiek bólogatással igazoltak.

- Ohh nagyon aranyosak vagytok srácok, veletek is valami elképesztő a munka - vettem fel a szerepem, bár az agyam teljesen máshol járt. Valahol Koreában éppen Hajun úrat fojtogattam teljes erőmből. Normális ez vagy keressek fel egy szakorvost? 

- Milyen nagy összhangban vagytok - mosolygott ránk Ditte, a platina szőke kissé dekoratív műsorvezető, aki mindezek ellenére továbbra is az eddigi legszimpatikusabb volt. Talán csak a kisugárzása vagy épp a nyugtató mosolya miatt, azt nem tudnám megmondani de az első helyen áll jelenleg is. 

- Igen - helyeseltünk mind egyszerre.

Pár kérdés után még felvettük az elköszönést, majd az öltözőmet elfoglalva kitéptem a hajamból a hullámcsatot és fél-alá járkálva vártam Minsŏ-ra.

- Milyen szám? - támadta le rögtön. - Soha nem volt szó arról, hogy lesz egy közös számom a Bts-el nem is egyezik a stílusunk! - akadtam ki. - Én nem írtam semmilyen dalt és nem is egyeztettem velük. És mégis milyen munkálatokról beszéltek?

- Soomin nyugodj le - kért meg Minsŏ és a kezembe nyomta a kedvenc Ice Team-ot.

- Köszönöm - kortyoltam bele és csalódottan foglaltam helyet a kanapén.

- Az igazgató úr, a hyundai és Big Hit Entertainment igazgatója úgy kötötte meg az egyességet, hogy közösen össze állítanak majd egy dalt amit majd az MAMA előtt szépen felvesztek és felénekeltek. BTS és Soomin, a két nagy Kpop csillag ha össze áll biztosan megnyerik majd az év legtöbb díját - tárta szét a karjait tehetetlenül és leült mellém a kanapéra. - Ez életed lehetősége! Ha ezek a srácok melléd állnak, nem nagyon lesz majd utálod aki a származásodat felvetné. Soomin-shi, te egyedül úttörőként elérted, hogy megtiszteljenek az emberek a származásod ellenére és mára rendes kinőtted magad.

- Milyen dal? Én nem írtam még semmilyen dalt, hiszen az összes jó dalomat felhasználjuk a legújabb albumomhoz - hagytam figyelmen kívül a monológját és arra összpontosított ami engem érdekelt.

- Ami azt illeti... - vakarta meg a tarkóját és én már akkor tudtam, hogy nem valami öröm hírt fog velem közölni.

Dühösen lépkedtem az autó felé a kezemben a pulcsimmal és legszívesebben ordítottam volna mérgemben. Pár stábtag még meg köszönte a munkát amit én viszonoztam, de egy pillanatra sem álltam meg amíg ki nem értem a friss levegőre. Nagyokat lélegezve néztem Minsŏ-ra aki az autónak dőlve várt rám. 

- Amint visszaérünk Koreába kérnék egy időpontot az edzőterembe - mondtam kifújva a levegőt ezzel képletesen elengedve minden feszültségemet.

- Meglesz - bólintott megértve, hogy mégis mi játszódik le bennem. 

Nem a srácokkal volt bajom, ők kedvesek voltak velem pedig nem is bántam velük lényegében sehogy amikor indultunk. Közömbös voltam talán kissé talán ellenséges is, de erről sem ők tehetnek. Én írom a dalaim és én is szoktam őket hangszerelni ez az egyetlen ami az enyém, amit nem szabnak meg. Lényegében ez a szabadságom utolsó fonala és ha most ezt is elveszik tőlem semmim sem marad. Oda kerültem ahová soha nem akartam. 

Ami viszont még ennél is ködösebb volt az az egyesség, ami miatt itt kötöttem ki. Hajun új első nap még csak egy egyszerű közös utazásról beszélt, aminek keretein belül prótáljuk a céget. Oké. Koncertek, hiszen ha már itt tartunk miért ne. Rendben, miért ne? Na de egy közös szám. Ez nem valami olyan amire rá lehetne az embert erőszakolni. Szó sincs itt róla, hogy ezután ne kapnék utálatot a származásom miatt. Nem ismerem annál jobban a fandomukat, ahogyan őket magukat sem. Tudom, hogy hatalmas szerepük van, abban, hogy a kpop most ott tart ahol, és hogy ebben a rajongók kitartó munkája is benne van, de ennyi. Nem tudom, hogy hogyan viselik, amikor egy idegen nő van a kedvenceik közelébe. Nincs olyan, hogy ez oké lenne mindegyiküknek, az emberek ahhoz túlságosan eltérőek. Túl rizikós. Hiába van rá esély, hogy szeressenek, ugyan annyi az esély rá, hogy utáljanak. 

- Soomin-yah - szólított meg valaki, mire oldalra kaptam a fejem és a teljes BTS-el találtam szembe magam.

- Igen? - kérdeztem fél lábbal már beszállva az autóba.

- Minden rendben? Kicsit zaklatottnak tűntél amikor bejelentették a közös számot - kérdezte Jimin oldalra döntött fejjel, mintha csak megakarna fejteni. Sok szerencsét hozzá, mivel jelenleg még én magam sem értem magam.

- Nem, minden a legnagyobb rendben azon kívül, hogy abszolút nem tudtam róla és nem is egyeztem bele ilyen dologba. De igen szuperül vagyok - válaszoltam neki indulatokkal túl fűtve, majd rávigyorogtam, és beszálltam a kocsiba. 

- Téged sem a nyugodtságod miatt jegyeznek majd meg - fordult hátra hozzám Minseo, aki a sofőr mellet ült, mikor amúgy az egész autó üres volt.

- Túlságosan érzelem ember vagyok, szerinted megsértettem? - kérdeztem bűnbánóan és a telefonomat a másik ülésre dobtam. Tessék neked hangulatingadozás, ha valaki azt mondja, hogy ezek tinikorban elmúlnak az nagyot téved. 

- Nem hiszem - vonta meg a vállát.