Mindenen túl

12.Fejezet

California utcáit róva még jobban magam köré húztam a kabátomat és bár utáltam de fekete  maszkomat ismét elővettem. Előttem Minseo és két biztonsági őr törte át utat, míg én a fiúk előtt pár lépéssel előbb voltam. Igazából RM, Jin és Suga voltak a hátamban, mivel a makne line J-hope-al kiegészülve épp előadták magukat. Néha eleresztettem egy kisebb mosolyt de a maszktól és a napszemüvegemtől - aminek a takaráson kívül semmi haszna nem volt október lévén - semmit nem lehetett kivenni. Persze az újságírok csak úgy elárasztottak kérdésekkel, én meg megpróbáltam visszafogni magam a vakuk kereszttűzében.

- Huh - fújtam ki a levegőt amint a kisbuszba beültem és erőszakosan leszedtem magamról a maszkot. - Mi az, hogy több vasat tartok a tűzben? Ennyi kedvesség és ezt hiszik rólam? - háborogtam Minseo-nak aki az orrnyergét masszírozva magyarázott, hogy ne most akadjak ki.

- Hol van Jungkookie, Jimin-shi, Tae és Hoseok-ah? Ugye nem valami plusz műsorral készültek kamerán kívül?! - nézet körbe ijedten a fiúk menedzsere, aki ezek szerint nem értesül a kis tervről. Mind a négyen meghúztuk magunkat, ami épp elég felelet volt számára. - Te jó ég! Még Jungkookie-t is belerángatták, és én még azt hittem ő legalább komoly - mondta feszülten és a sötétített üvegre tapadva ridegen várta a négy jó madarat akik hamarosan be is futottak, négy különböző jelmezben. Nagyokat pislogva néztem, ahogyan beül a hátunkba egy banán, Pikachu, egy unikornis és egy pingvin.

Nevetésem akaratlanul tört fel belőlem és a hasamat fogva próbáltam visszafojtani, mivel az autót az én nevetésem töltötte csak be. Igazat megvallva rég nevettem ilyen őszintén és jóízűen és ez jó érzéssel töltött el. - Egy ilyen nekem is kell - böktem az unikornisos Jimin-re, aki csak egy megnyerő mosolyt villantott rám.

- Aki benne van, vagy csak a ruha? - kérdezte a szemöldökét húzogatva, mire ismét felnevettem.

- A ruha elég lesz, köszi - biccentettem most már nyugodtan, majd a mosolyom akkor sem hagyott alább amikor a menedzserük a motor gyúlásával egy időben elkezdett a fiúkkal tárgyalni. A négy fiú összenézve megvonta a vállát és komoran biccentettek arra, hogy többet nem csinálnak ekkora felhajtást - na persze, mindenki hitt nekik -, majd mikor előre fordult a férfi egyszerre kezdtek el mesélni nekünk.

- Rég nem nevettem ilyen jót, köszönöm nektek - néztem hálálkodva rájuk, majd elő kaptam a telefonom amire egy email érkezett. Minseo küldte, ami azért volt furcsa mert két üléssel ült csupán előbb. Megnyitottam és furán néztem a továbbított üzenetre, amit neki Hajun úr irt.

Minseo menedzser a dal amit Soomin-shi és Bangtan fiú írt tökéletesen elnyerte a BigHit igazgatója és az én tetszésemet is. Nyilván ezek után nem mondunk nemet Soomin-shi kérésére és ez lesz a közös számuk. Ezenfelül minél előbb kéne valaki aki a lány utolsó számát felénekli vele, hamarosan itt a comeback. Gondoskodjon róla, hogy megtalálja a megfelelő előadót. És külön megkérlek rá, hogy többször ne nyilatkozza le, hogy a videó felvétel egy félreértés volt, mivel ma kiadjuk a hivatalos nyilatkozatott ami majd mindent tisztáz. 

Szem forgatva tettem el újra a telefonom és inkább újra a vázlatfüzetembe temetkeztem kevés sikerrel. Az út a szállásig viszonylag rövid volt, így nagyjából 15 perc alatt oda értünk ahol már dögiben álltak rajongók és újságírók, ami nem kicsit volt fura azok után, hogy Németországban alig találkoztam pár rajongóval. Persze legtöbbjük a fiúkért voltak, nem hiába volt a kezükben "i love V" táblák vagy ehhez hasonlók.

- Nincs válasz, nem álltok meg a rajongók miatt sem. Sajnáljuk... - hadarta a két menedzser egy szuszra, majd RM kinyitotta az ajtót és elsőként szállt ki.

- Soomin - kiabálták többen is amikor meglátták, hogy egyszerre ráadásul egy autóval jövök a fiúkkal. A nagy ricsajban és a sok vakuzás közepette neki mentem valakinek.