Mindenen túl

3.Fejezet

Mikor valamikor az út során felébredtem egyszerűen leszedtem a fejemről a szemvédőt és ahogyan oldalra fordítottam a fejem rögtön szembe találtam magam Suga-val, aki zenét hallgatva ütötte el az időt. Most először volt időm, és igazából kedvem is jobban felmérni őt. Öltözete átlagos volt ha őszinte akarok lenni magamhoz, épp olyan amit minden második férfin látsz az utcán. Főleg a fekete dominált benne, ami annyira jellemző volt a mai generáció szinte összes tagjára is. Fehér bőre akár a porcelán, amit még innen is láttam, hogy mennyire sima és selymes lehet. Szőkére festett haja épp az az árnyalat volt ami kellemes az emberi szemnek, de nem olvad egybe porcelán bőrével. Néhány tincs rakoncátlanul homlokába lógott ami csupán azt mutatta, hogy a reggeléből éppen csak elegendő időt szán külsőjére és nem többet, mint a megengedett. Szemei alatt karikák voltak, amik épp úgy és annyira mutatták őt fáradtnak, mint az enyémek engem a sminkem alatt. 

- Még mennyi idő van az átszállásig? - kérdeztem tőle rekedt hangon, de nem hallotta így megböktem a vállát és mikor kivette a füléből az airpodját újra feltettem kérdésem.

- Tíz perc a leszállásig majd még harminc míg megjön a másik gép - felelte egyszerűen majd a kezembe nyomott egy zacskó otthoni - erdélyi - chipset. - A menedzsered azt mondta adjam át ha fölébredsz mert biztosan éhes leszel - magyarázta tettét értetlen arcomat látva. 

- Köszönöm - tettem le magam mellé és az ülést visszaállítva eredeti helyére, gyorsan kitettem insta sztoriba egy képet, majd a telefonomat is elrakva ismét Suga-hoz fordultam. - Egész úton ébren voltál? - kérdeztem. Ugyan soha nem voltam a kommunikáció első számú híve, mégis a kamerák arra kényszerítettek, hogy a legjobbat hozzam ki magamból ha már itt vagyok. 

- Pár perce ébresztett Nam - mondta, mire aprót bólintottam.

- Ő gondoskodik mindannyitokról? - kérdeztem kibontva chipsemet.

- Ne higgy el mindent ami a bandákról állítanak, attól hogy ő a leader még nem jogosítja fel őt többre, mint mást. A csapat külső ügyeivel foglalatoskodik Namjoon-shi. Ezt magadnak és tudnod kéne ismerve, hogy több bandában ügyködő idolal is kapcsolatot ápolsz - ingatta meg a fejét. - Vigyázunk mi magunkra és egymásra is. 

- Aha - bólogattam meggyőzően. Jó nekik, én még most sem tudok.  - Kérsz? - nyújtottam felé a chipset amiből kissé bizonytalanul vett. - Na, nem harap! Finom ám csak hát, itt Koreában egészen más ízvilág uralkodik, mint Európában.

- Az vettem észre - ízlelgette a chipset, végül a vállát vonva megint vett, amikor felé nyújtottam.

- Na ízlik? - érdeklődtem.

- Különös, de amúgy finom - bólintott. - Szóval ti itt Európába ilyet nassoltok? - nézte furán a chipsemre.

- Az előbb mondtad, hogy ízlik, és igen régen ilyeneket ettem, de mióta ide kerültem, azóta nagyon ritkán jutok ehhez hasonló fincsiségek közelébe - mutattam a zacskóra egy szomorú mosoly kíséretében. 

- Mondjatok valamit - utasított az egyik operatőr a kamerát az arcunkba tolva. Már régóta szemezgetett velünk, távolról is minket vett de teljesen hirtelen ért a megjelenése így egy pillanat alatt vettem fel a mosolyomat, és én kezdtem beszélni.

- Az egész utat át aludtam mégis olyan fáradt vagyok, mint amikor egész éjjel nem alszik az ember. De nem baj, hisz lesz még lehetőségem kipihenni magam, míg megérkezünk a fő úti célunkhoz - mondtam most már frissen, és üdén a kamerába, bezzeg pár perccel..

- Hasonlóan vagyok én is - mondta könnyeden a férfi. 

- Tényleg? Te is végig aludtál? - kérdezősködtem, mintha nem az előbb beszéltünk volna hasonlóról.  Nem lepte őt meg, még csak a szeme sem rezdült erre a húzásomra csupán tartotta semleges arcát, és úgy válaszolt.