𝚈𝚘𝚞'𝚛𝚎 𝙰𝚍𝚘𝚙𝚝𝚎𝚍, 𝙼𝚢 𝙻𝚘𝚟𝚎 ❲𝐒𝐚𝐧𝐇𝐰𝐚 𝐟𝐟.❳ ✓

01

- Nem hittem volna, hogy ilyen hamar megleszünk. - mondta Seonghwa, miután végeztünk a ruha vásárlással és beültünk az autójába. Szép autója van. Sőt, mindene szép. Még kicsit sajnálom is, hogy nem az igazi apám. Na de persze nem csak azért, mert gazdag. Seonghwa iszonyúan kedves. Remélem velem is ilyen marad.

- Szeretek vásárolni. Egyedül a döntés volt egy kicsit nehéz...

- Igen, mondták hogy nagyon szeretsz kipróbálni új dolgokat. Én is, szóval sok programot terveztem. - mosolygott a végén boldogan.

- Köszönöm Hyung. - mondtam pár csendes másodperc múlva.

- Mármint?

- Hogy ilyen sokat foglalkozol velem. Nagyon kedves vagy...

- Ugyan San, ez természetes. Aranyos fiú vagy, és megérdemled a szeretetet. - itt tartott egy kis szünetet, majd újból megszólalt. - Hallottam, hogy sokan visszavittek téged, mert nem érdekelnek annyira a lányok. - itt azonnal elvörösödtem kínomban. Neki is ez lesz a baja? Nem akarom, hogy ő is megpróbálja elmagyarázni, hogy ez rendellenes. - Nálam emiatt ne aggódj, oké? Szerintem ez teljesen rendben van. - mosolygott rám. - Ha ez megnyugtat, igazán engem sem vonzanak. - vallotta be, amin nem tudtam nem elmosolyodni. - Oké, egyáltalán. - tette hozzá egy kis csend múlva, amin mostmár egy kicsit felkuncogtam. - Szóval majd ne lepődj meg, ha egy pasit hazahozok. Vagy nálam alszik. Vagyis... ezt inkább felejtsd el. - hozta zavarba saját magát, mire végül elröhögtem magam.

- Te akkor most hány éves is vagy?

- 26. - adta meg a választ, amin egy kicsit elgondolkoztam. Csak 11 év van köztünk.

- Nem 16 év különbségnek kéne lenni köztünk?

- Dehogynem. Viszont... Nem zavarta őket, mivel én tényleg segíteni akartam neked. - miért akarta ennyire? Eddig még senkinek nem kellettem, csak ha én voltam az utolsó lehetőség a többiek után. Kíváncsi vagyok, de talán nem ez a legjobb idő ehhez a kérdéshez.

Miután hazaértünk elpakoltuk a ruháim, majd Seonghwa... Adott nekem egy telefont. Igen. Csak fogta, és a kezembe nyomta, mondván, hogy tessék, ez a tiéd. Még sosem volt telefonom, szóval azt sem tudtam, hogy hogyan kell bekapcsolni, tehát neki kellett megmutatnia mindent.

- Ugye egy hónap, és kezdődik az iskola. A barátaidat majd hozzá tudod adni, hogy tudj velük beszélgetni. Ha majd látod hogy írtam, akkor válaszolj amint tudsz, oké? - kérdezte végül, én pedig csak bólintottam.

- Akkor... Ezen tényleg azt csinálok amit akarok?

- San, már mondtam, hogy igen! Nézhetsz rajta videókat, megismerhetsz másokat, meg ilyenek. Viszont ha bárki elkezd téged zaklatni akkor szólj, oké? Próbálj meg ne elkeveredni rossz oldalakra... És ugyan ezek vonatkoznak a számítógépre is ám. - tette hozzá gyorsan. Azt jobban ismerem, mivel már nemegyszer használtam olyat, tehát azzal azt hiszem nem is lesz gond. A szobámban van egy, az íróasztalomon. Ez az élet nekem egyenlőre túl modern. Jobban szeretek könyveket olvasni... Ezt vajon tudja? Ebben a házban eddig még nem láttam egy könyvet se.

Arrébb tettem a telefont, és megöleltem. Őszintén, fogalmam sincs, hogy miért csináltam. Szeretem megölelni az embereket. Főleg Seonghwát. Mikor visszaölelt megéreztem, hogy mennyire meleg és puha az ölelése. Az ilyen emberekért teljesen odavagyok. Azt hiszem nem fogja megúszni a napi öleléseimet mostantól.

- Majd valamikor vissza megyünk az árvaházhoz? Ott van egy barátom, akit elvileg hamarosan magunkhoz vesz egy pár. El akartam még köszönni tőle...

- Persze. - válaszolt mosolyogva. - Holnap mehetünk is. Úgyis ilyen megbeszélés lesz, hogy minden rendben van-e. - nyúlt óvatosan a hajamhoz, és egy kicsit elrendezte. - Jól érzed magad? Ha bármi baj van akkor szólj nyugodtan.

- Nem kell mindig elmondani, Hyung. - mosolyodtam el egy kicsit. - Ha valami nem tetszik, azt általában mindig megmondom. Ezért is vittek sokszor vissza. Egyáltalán nem tetszett, hogy meg akarták mondani, hogy mi a helyes, és mi nem.

- Jó, csak kicsit aggódok. Ne haragudj... - mosolygott kínosan, majd a tincseim közé vezette az ujjait. - Hosszú a hajad. Nem akarod levágatni?

- Nem. - ráztam egyből a fejem. - Szeretem ha hosszú. Szerintem sokkal jobban áll nekem úgy. - ráadásul azt is szeretem, mikor a hajammal játszanak. Én is tudom hogy fura szokásaim vannak, de nem tehetek róla. Azt hiszem csak egyszerűen szeretem, ha velem foglalkoznak.

♡R